Fapapucs és baseballütő
Nem mindenki számára ismert, hogy a szabotázs szó a francia sabot — facipő — szóból ered. Egyes források szerint az újkor hajnalán a munkások a facipőjüket dobták a szövőgépek fogaskerekei közé, amikor attól féltek, hogy a kor színvonalának megfelelő „automata" gépek elveszik tőlük a munkát. Napjainkban másként tiltakoznak a gépek terjedése ellen: 2013 végén, pár nappal azután, hogy a Google bejelentette hét robotikai cég — köztük a legnagyobb piacú, hadiipari szerkezeteket fejlesztő Boston Dynamics — felvásárlását, támadás érte a vállalat egyik szállítóbuszát San Franciscóban. A járművet meglehetősen vandál módon helybenhagyók demonstrációnak szánták az akciót: egyértelművé kívánták tenni, hogy féltik a munkahelyüket a robotoktól. Két héttel korábban hasonló támadás történt ugyanott — akkor egy másik, szintén robotikában (is) utazó technológiai cég, az Apple volt a kiszemelt célpont. Kétségkívül újra létezik tehát egyfajta félelem a gépektől, ám ennek napjainkbéli tényleges indokoltságát még nehéz eldönteni.
Bár a Boston Dynamics gyártmányaitól (amelyek közül a robotkutya és a robotmacska a legismertebb) egyelőre legfeljebb a katonáknak és a kommandósoknak lehet okuk tartani, a Google nyilvánvalóan nem azért gyűjtött be egy komplett robotportfóliót, hogy katonásdit játsszon vele. A cégnél hagyományosan a polgári alkalmazások állnak a fejlesztések középpontjában, és a bevásárlással kapcsolatban a legóvatosabban éppen a majdani hadiipari üzletekről nyilatkoztak: a meglévő ügyfeleket nem hagyják cserben, de újabbakat már nem akarnak gyűjteni ezen a területen. Ugyanakkor az új szerzemények között akad ipari robotkar- és robotkamera-gyártó, illetve humanoid kiszolgálórobotokat fejlesztő műhely is. Ez utóbbiak éppen a nagy volumenű és alacsonyabb képzettségű álláshelyeket (biztonsági őrzés, betegfelügyelet, otthoni ápolás, szalag melletti szerelőmunka stb.) igénylő ágazatokat foglalhatják el az emberek elől.
Palo Alto ipari negyedében egy elektronikus vizuális érzékelőjű, kislapáttal felszerelt és tapadókorongokkal stabilizálódó robot dolgozik a szállítószalag mellett: sorra egymás után veszi fel a dobozokat, és dobja őket a szalagra. Ugyanazt a feladatot végzi, mint az alacsony bérű munkavállalók szerte a világon. A régebbi robotokat nem lehetett ilyen munkára fogni, mert a vezérlésükhöz szükséges számítógépes képfeldolgozó rendszerek költségesek voltak, és csak gondosan ellenőrzött körülmények között, jól megvilágított helyiségekben lehetett alkalmazni őket. Ám egy olcsó sztereó kamera és a Microsoft-féle Kinect mozgásérzékelő technológia felhasználásával (amely elsőként az X-box videojáték-rendszeréhez készült) a robot villámgyorsan képes megragadni a szabálytalan méretű és véletlenszerűen elhelyezett tárgyakat is.
Szénhidráttal és fehérjével „működő" munkások helyett árammal hajtott robotok
A Philips már megkezdte a kézi összeszerelő munka gépesítését is. A holland vállalat egyik kínai üzemében négyszáz munkás állít össze villanyborotvákat. De ugyanilyen villanyborotvák készülnek a cég hollandiai gyárában is, ahol 128 robotkar végzi el ugyanazt a munkát. Emberek csak az adminisztráció és a karbantartás területén dolgoznak. Számuk műszakonként mindössze néhány tucat — kb. tizedannyi, mint a kínai Csuhaiban található üzemben. A robot nagyon veszélyes konkurens: akár heti hét 24 órás műszakban is képes dolgozni, sőt igazából ebben az üzemmódban a leggazdaságosabb az üzemeltetése.
Nem véletlen hát, hogy világszerte riadtan figyelik a Philipsnek a robotok alkalmazása terén elért eredményeit. Csak az USA-ban több százezer olyan egyszerű összeszerelő munkára épülő állás van, amelyeket immár bármikor le lehetne cserélni robotokra. Jelenleg a fejlett országokban a raktározás és az elosztás az a terület, ahol a leggyorsabb a robotizáció, de például a kalauzokat és az ellenőröket, az analitikusokat, sőt a tesztmérnököket is egyre gyakrabban pótolják robotokkal. Természetesen maga a robotipar is teremt munkahelyeket: egy 2012-es felmérés szerint akkor 150 ezren dolgoztak az ágazatban, ami azonban talán még 1 százaléka sincs a robotok által betöltött állásoknak.
A hollandiaihoz hasonló gyárak éles ellenpontjai azoknak, melyekben pl. az Apple és más szórakoztatóelektronikai óriáscégek divatos termékei készülnek, több százezer alacsony képzettségű munkavállalót foglalkoztatva. Ugyanakkor számos ipari vezető és technológiai szakértő szerint a Philips-féle megközelítés előbb-utóbb teret nyerhet az Apple-nél is. Erre utal, hogy az Apple az elmúlt években több mint tízmilliárd dollárért vett robotokat, robotikával kapcsolatos találmányokat és kisebb cégeket. Ők a robotok segítségével egyelőre főleg a raktározás és a logisztika területén nyomulnak — és tevékenységük eredményeként munkahelyeket számolnak fel.
Érdekes módon a legnagyobb elektronikai bérgyártó, az üzemeiben több mint 1,2 millió munkást alkalmazó Foxconn hivatalosan még nem nyilatkozott robotizálási szándékokról. A hallgatás azért furcsa, mert a cég már 2011 nyarán kidolgozott egy új stratégiát, amely az olcsó munkásokat leváltó robotokra épít. Az ok: a vállalatnak egyre több gondot okoznak a munkabeszüntetések és a béremelési követelések, emellett pedig a versenytársak hasonló lépései is kikényszeríthetik az átállást, ha a robotmunka olcsóbb lesz, mint az emberi. (Ne feledjük el, a robot csak akkor hibázik, ha rosszul programozták, vagy ha elromlott, nem megy szabadságra és nem sztrájkol!) Ettől eltekintve a Foxconn már három évvel ezelőtt is 10 ezer robotot, automata gépet alkalmazott a termék-összeszerelő szalagjain, számuk 2012-ben 300 ezerre nőtt. A fent említett stratégia szerint 2014 végére elviekben már 1 millió robot, illetve automata végezheti a repetitív munkafolyamatokat az emberek helyett.
Az International Federation of Robotics (IFR) szerint 2012-ben az értékesített robotok mintegy 70%-a öt országba ment, ezek: Japán, Kína, az USA, Korea és Németország. Korea büszkélkedhet a legnagyobb iparirobot-sűrűséggel: 2012-ben 10000 foglalkoztatottra számítva 396 db dolgozott. Őket Japán követi 332 egységgel, majd Németország következik 273-mal. Kínában a 2006. évi 51-ről 2012-re 213-ra nőtt a 10000 munkásonkénti mennyiség. Ami 2013-at illeti, az IFR 2%-os piacbővülést jelzett. Ez elsősorban a járműipar igényeit elégíti ki, de a második helyen az elektronikai és elektrotechnikai ipar áll. Ez utóbbi esetében az értékesítési lehetőségek bővülését az új termelési folyamatok térhódításának tudják be.
Szociális katasztrófa is bekövetkezhet!
Az egyre csökkentendő gyártási költségek és a mind szofisztikáltabb robotok láttán új erőre kapott a műszakiak és a közgazdászok közötti régi vita is arról, hogy milyen gyorsan fognak elveszni ezáltal a meglévő munkahelyek. A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) két közgazdásza, Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee tanulmányt írt erről a gyors átalakulásról. A Race Against the Machine című könyvükben kifejtették, hogy az alacsony költségű automatizálás ugyanolyan forradalmi változást eredményezhet, mint ami a mezőgazdasági technológia területén ment végbe a múlt század folyamán: a mezőgazdaságban dolgozók aránya az Egyesült Államokban az összes foglalkoztatott korábbi 40 százalékáról kb. 2 százalékra csökkent napjainkra. Ez az analógia nemcsak a mezőgazdaság iparosítására igaz, hanem a gyártás múlt századi villamosítására is.
A Flextronics San Franciscótól délre található, üreges napelemeket előállító gyára büszkén hirdeti: „Munkahelyeket és gyártást hozunk vissza Kaliforniába!" A korszerű kaliforniai gyárban egyébként minden precíziós feladatot robotok végeznek, és csak néhány ember folytat kiegészítő tevékenységet.
A Foxconn csöndes, „fű alatti" robotizációja olyan példát mutat, amelyet nyilvánvalóan más gyártók is követni fognak. Ezáltal Kína ismét kapna egy nagy pofont, hiszen miért is szállítaná kontinenseken keresztül a Foxconn a termékeket, ha hasonló költségek mellett Európában vagy az USA-ban is gyárthat? Emberekre ezek után nem olcsó munkaerőként lesz szükség, hanem képzett kezelőként, mérnökként, tervezőként és szervizszemélyzetként, hiszen még csak kezdeti eredmények vannak annak terén, hogy a gépeket is más gépek tartsák működőképesen. Bár a robotok nagyobb beruházást jelentenek, illetve folyamatosan drága munkaerőt kell alkalmazni a működtetéshez, de olyan óriási volumenben, mint amiben például a Foxconn termel, már megéri. (A kép árnyaltságának érzékeltetése érdekében még hozzá kell tenni, hogy az automatizálás, robotizáció dacára sok monoton, ismétlődő munkafolyamatot — mint a részegységek összeillesztését, a tokozások lezárását, a matricák felhelyezését, festést, ellenőrzést, tesztelést — a mai napig emberek végzik!)
A gyártásnak így viszont nem is feltétlenül kell Kínában maradnia, hanem a cégek üzemeiket közvetlenül a felvevőpiacokra telepíthetik, például az Egyesült Államokba vagy Európába — ekkor még a vám sem jelentkezik problémaként.
Igaz, ehhez az is kellene, hogy az energiaköltségek és a környezetvédelmi előírások is hasonlóak legyenek — amiről jelenleg szó sincs —, viszont Kína ebben is megkezdte a felzárkózást. A Philips már tavaly bejelentett olyan terveket, hogy az évtized közepe táján több mint egymillió termelőrobotot állít munkába Kínában, ami nagyjából ugyanennyi (vagy még több) munkahely elveszítését jelenti. Az IFR adatai szerint 2014 és 2016 között a termelésbe beállított robotok száma éves átlagban mintegy 6%-kal fog nőni. Az amerikai kontinensen és Európában ez a bővülési mutató csak 4%-os lesz, azonban Ázsiában elérheti a 8%-ot is.
A gépesítés Kínában akár társadalmi katasztrófához is vezethet: az elmúlt évtizedekben létrejött óriás gyárvárosok pedig pontosan úgy néptelenednek majd el, mint az elmúlt időszakban az USA-ban az autóipar fellegvára, Detroit és a hasonló ipari központok. Ide tartozik az is, hogy már abban sem lehetünk biztosak, hogy a következő generációs gyártás területén valamiféle európai—amerikai dominancia alakulhat ki. Lehet, hogy a következő hullám majd akkor jön, amikor maguk a kínaiak kezdenek el termelő- és összeszerelő robotokat gyártani... Erre már ebben az évtizedben sor kerülhet.
