A Nature Communicationsben megjelentek szerint az amerikai Duke Egyetem és az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatócsapatainak együttműködésével kikísérletezett aktív félvezető és dióda részecskék képesek a betáplált energiát felhasználva szabályozható módon pozíciót változtatni. A részecskék igény szerint összeálltak vagy szétváltak, létrehozva vagy lebontva egy működő, nagyobb rendszert. Ez a kutatók szerint elvezethet az öngyógyító hálózatok, mesterséges izmok és az „okos szilícium” létrejöttéhez.
Az önmaguk összeállítására, szétbontására és egy másik struktúrába való újraösszeállásra képes, szilícium alapú számítógépes rendszerek megalkotása érdekében hat különböző típusú vékonyfilmes félvezető szilícium mikrorészecskét helyeztek el silicon-on-insulator (SOI) félvezetőostyákon. A laboratóriumban létrehozott aktív elemek méretei messze állnak attól a mérettől, ami napjaink processzorait jellemzi. Legalább három nagyságrenddel nagyobb léptékről van ugyanis szó; az egyes elemek 3,5×10×20 mikrométeres fizikai paraméterekkel rendelkeznek. Folyadékba helyezve, változó nagyságú és frekvenciájú váltóáram alkalmazásával a kutatócsapat képes volt ezeket a részecskéket mozgatni – igény szerint akár szinkronizáltan. A felületükhöz fémet hozzáadva pedig p-n diódákat tudtak létrehozni. A hagyományos gyártási eljárással előállítható megoldás révén rengeteg különböző feladatra megfelelő áramkör hozható létre.
Habár a részecskék önmagukat szabályozó, folyadékban való mozgatása kétségtelenül látványos eredmény, az egyetemi kutatók állítása szerint ez még csak a kezdet. Még több kutatásra van szükség a különböző geometriák, az egyéb (optikai, mágneses) terek és a szigetelési tulajdonságok tekintetében. Az eljárásban benne rejlik a csiptervezés forradalmasításának lehetősége, ami idővel az aktív anyagok nagymértékben programozható formájának létrejöttéhez vezethet, állítják a fejlesztők.
