FőoldalÜzletAz emberek elleni, halált nem okozó elektronikai hadviselés egyes eszközei
2019. február 18., hétfő ::

Az emberek elleni, halált nem okozó elektronikai hadviselés egyes eszközei

2018 nyarán a világsajtót bejárta a hír, hogy az Egyesült Államok havannai, illetve pekingi nagykövetségén a diplomatákat rejtélyes kór támadta meg. Ez fülzúgással kezdődött, látás- és hallászavarokkal, valamint szédüléssel folytatódott, végül tartósabb idegrendszeri károsodásokkal járt együtt. Biológiai fertőzést, kórokozót nem találtak a szakemberek, ezért felvetődött annak lehetősége, hogy az elektronikus hadviselés egyik halált nem okozó eszközét alkalmazhatták. De mi is tartozhat ide?

Napjainkra a városi környezet már a katonai műveletek természetes velejárójává vált, ezért a műveleti erők a polgári környezettel is közvetlen érintkezésbe kerülnek – azzal a környezettel, amelyet az ellenség is szívesen használ egyidejűleg saját céljaira, és amelyben ráadásul fokozottan számítani kell a média jelenlétére is. A média közvetíti, a hazai és a nemzetközi közvélemény pedig elvárja, hogy a (pl. békefenntartó) műveletek minimális emberi és anyagi veszteséggel járjanak. Ezért van szükség halál nem okozó, ugyanakkor hatékony támadó-védekező eszközökre. (Meg kell jegyezni azonban, hogy maga a „nem halálos fegyver” elnevezés ellentmondást rejt magában. Minden ilyen eszköz is okozhat kivételes esetben maradandó sérülést, vagy halált, ezért az eszköz használatára való megfelelő kiképzés elengedhetetlen. Például a nyakon végrehajtott elektromos sokkolás légzőizomgörcsöt, gerincvelő-károsodást okozhat, a szemet érő elektródatalálat a célszemély vakságához vezethet.) Ismertetőnk összeállítása során Dr. Ványa László Irányított energiájú fegyverek c. egyetemi jegyzetére is támaszkodtunk.

Mikrohullámú sugárzás

A megbetegedetett személyek tünetei a mikrohullámú sugárzás egy évtizedekkel ezelőtt leírt ritka mellékhatására utalnak. Az amerikai Journal of Applied Physiology hasábjain 1961-ben jelent meg Allan H. Frey cikke arról, hogy egy bizonyos frekvenciatartományban a másodperc töredékéig ismételt mikrohullámú sugárzás zajként jelentkezik az emberi fülben, és az elektromágneses hullám mintegy hanghullámmá transzponálódik. Frey kifejtette azt is, hogy a mikrohullámot meghallók rövid idő után szédülésre, dekoncentráltságra, fejfájásra panaszkodtak. Az csak alig egy évtizeddel ezelőtt derült ki, hogy csupán az agy értelmezi jobb híján hangnak azt, hogy elkezd melegedni. A Frey-effektust kiváltó hullámhosszon a sugárzás ugyanis áthatol a sűrűbb bőr- és csontszöveteken, és pontszerűen hevíteni kezdi a belső szervek vízben gazdag állományát. A szakértők között azonban tartja magát az olyan álláspont is, hogy előbb forrna fel a célszemély agya, mintsem elkezdene hangokat hallani.

Ugyanakkor tény, hogy létezik egy Active Denial System (ADS) nevű, hőtermeléssel operáló eszköz. Ezt azért fejlesztették ki, hogy tüntetések, zavargások esetén a civil lakossággal szemben olyan berendezés álljon rendelkezésre, amely nem okoz maradandó egészségkárosodást, ugyanakkor mégis képes feloszlatni a zavargó tömeget – vagyis nem halálos hatású, de ellentmondást nem tűrő eszköz legyen a hatalom birtokában. A berendezés kis teljesítményű, 95 GHz-es elektromágneses sugárzást bocsát ki, amely hőt generál a célterületen tartózkodó emberek bőrfelületén, ezáltal a terület mielőbbi elhagyására kényszerítve őket. A közel 3 mm-es hullámhosszú sugárzás a ruhán áthatolva 0,3-0,4 mm mélyen hatol a bőrbe, ahol a fájdalomérző idegvégződések találhatók. A bőrfelszínen 2 másodperc alatt égető fájdalomérzetet kelt, és ennek következtében a besugárzott személy kényszerűen menekül a sugárzás útjából. A 2 méter átmérőjű antenna egy keskeny sugárba fókuszálja a mikrohullámú sugarakat, így a tömegből egyetlen alany is célba vehető, akár még nagyobb, 500–1000 méteres távolságból is.

Active Denial System

Infra- és ultrahangok alkalmazása

Már sok évtizede megfigyelték, hogy az infrahanghullámok félelemérzetet, menekülési reakciókat, dezorientációt váltanak ki, az ultrahangok pedig agresszivitást. Az infrahang hat az agy bioáramára és az idegrendszerre. A közel 7 Hz-es sugárzás megegyezik az agy alfa-ritmusainak frekvenciájával. Még a leggyengébb, 7 Hz-es infrahang is erős fejfájást, látási zavarokat, figyelmetlenséget okozhat, ráadásul szinte mindenen áthatol. Az ember egyes szerveivel interferenciába lépve ritmuszavarokat, pánikérzetet, menekülési ösztönt, tudatzavart, vagy súlyosabb esetben halált okozhat. A 7-8 Hz frekvenciájú infrahang gyakorlatilag megegyezik a belső szervek saját rezgésszámával, így könnyen bekövetkezhet a rezonanciajelenség, melynek fellépésekor a belső szervek sérülnek, valamint a vérkeringés saját rezgésszáma is 8 Hz körül van, ezért a rezonancia, illetve a fellépő interferencia révén az érrendszer károsodhat. A nagy teljesítményű infrahanggal történő besugárzás a belső szerveket erős rezgésbe hozza, melynek következtében a szív és az érrendszer jelentős mértékben túlterhelődhet. Előállítása nagyon egyszerű: két piezoelektromos sugárzó egymástól 7 Hz-cel eltérő, 200 Hz körüli, vagyis veszélytelen hangrezgést bocsát ki magából, amelyek a nemlineáris karakterisztikájú emberi hallószervben éppen a kívánt hatást kiváltani képes frekvenciává állnak össze (pontosabban vonódnak ki). A célszemély csak azt érzi, hogy furcsa dolgok történnek a testében. (Itt kell még megemlíteni az Izrael által kifejlesztett, „Sikoly” nevű akusztikus eszközt, amely már bevetésre is került. Az eszköz által kibocsátott hanghullámok rövid időn belül szédülést, hányingert, egyensúlyzavart okoznak, de hosszabb ideig tartó hatás esetén az egyének halláskárosodást is elszenvedhetnek.)

A titkosszolgálatok arzenáljában nagy teljesítményű ultrahangos lehallgatásgátló berendezések is találhatók. Ezek az emberi fül számára hallhatatlan hullámai a fent említett karakterisztika miatt „összekuszálódhatnak”. Ezért szakértők szerint a diplomaták megbetegedésének oka az is lehet, hogy több, akusztikai szempontból nem megfelelően elhelyezett, lehallgatást gátló, hatalmas hangerővel működő szerkezet interferált egymással.

A hallható hangok tartományában dolgozik a SpeechJammer, melynek feladata a tüntetések hangadó személyiségeinek elhallgattatása. A kézi traffipaxhoz hasonlító készülék ötlete azon a tényen alapszik, hogy akkor vagyunk képesek normálisan, összeszedetten beszélni, ha halljuk, amit mondunk. A hallottakhoz igazítjuk következő szavainkat, mondatainkat – ezt a jelenséget hívja a tudomány késleltetett hallási visszacsatolásnak. (Ez az oka annak, hogy az énekesek jobban énekelnek, ha fejhallgatóról vagy színpadi monitorról hallják saját magukat fellépés közben.) A gondok akkor kezdődnek, amikor a szavak kiejtése és azok észlelése között viszonylag hosszabb idő telik el. Amikor ez megtörténik, a beszélő általában összezavarodik és elhallgat. (Ezt bárki tapasztalhatja, ha visszhangos telefonvonallal találkozik.) A SpeechJammer ezt használja ki, amikor 0,2 másodperces késleltetéssel játssza vissza a beszélőnek saját szavait. A készülék egy iránymikrofont és egy irányítható hangszórót tartalmaz, és beprogramozható rajta a késleltetési idő a beszélőtől való távolság függvényében. Csak rá kell irányozni a zavaró szövegelőre a beépített lézerpointer segítségével és meghúzni a ravaszt. Harmincméteres távolságig működik…

2SpeechJammer

Kis energiájú lézerek

Ha túllépünk az amerikai külképviseleti dolgozók sajnálatos esetén, számtalan egyéb, hadrendbe vett, halált nem okozó elektronikus eszközt találunk. Ezeknek az állampolgárok felé kommunikált célja például a békefenntartókkal ellenségesen viselkedő tömeg oszlatása, vagy egy adott célszemély (rosszember) semlegesítése.

A kis energiájú lézerek, dazzlerek (dazzling – káprázás) elsősorban a szem kápráztatására szolgálnak. Ezen lézerek teljesítményük alapján technikai eszközök ellen nem alkalmazhatók, csupán az emberi látás zavarására, kimondottan figyelemelterelésre szolgálnak. [Itt kell megjegyezni, hogy a lézeres, szemet roncsoló sugárzók harctéri alkalmazását hadijogi egyezmények tiltják (ettől függetlenül feljegyzett már a történetírás ilyen jellegű súlyos sérüléseket is).] A célszemély megvilágítása esetén önkéntelenül behunyja a szemét, elfordul vagy fedezékbe húzódik, de mindenképpen zavar keletkezik a harca közben. A SaberShot típus a kézifegyverekre illeszthető, zöld színű félvezető lézer. Gombnyomásra bekapcsolható, és megvilágítja a célt. A gyakorlatban komoly pszichés hatást tapasztaltak az alkalmazása során, hiszen a célszemély a besugárzásra rejtőzködéssel reagál. A kézi változata 500 m-ig, a járműre épített pedig 2000 m-ig hatásos. Társa, a Saber–203, egy félvezető lézeren alapú dazzler, amelyet a szokványos M–16 puska 40 mm-es gránátvetőjének csövébe lehet egy gránáttöltési mozdulattal behelyezni. A hatásos távolsága eléri a 300 m-t.

Lézerdazzler

Az emberek ellen készült lézeres alkalmazások egy speciális csoportját alkotják az ún. elektrolézerek. A LIPC (laser-induced plasma channel – lézer által indukált plazmacsatorna) olyan sokkolóeszköz, amely az elektromos sokkolóhoz (taser) hasonlítható, céljában és módszerében szinte azonos vele, technikailag azonban másképp működik. A klasszikus, személyi használatú elektromos sokkolók a célszemélyre irányuló nagyfeszültségű áramütéssel teszik mozgásképtelenné a szemben álló felet. Ilyenkor az áramütés a bőrhöz érintett tüskék vagy a taserből kirepülő, maga után vékony huzalt húzó tűk/lövedékek révén lép fel. A vezetékek miatt ez az eszköz többszöri egymás utáni használatra nem igazán alkalmas. Az Ionatron cég által kifejlesztett LIPC egy olyan, lézeralapú, irányított energiájú fegyver, amely „mesterséges villámcsapás” útján bénítja az embert, vagy rongálja meg az elektronikus eszközöket, áramköröket. Ebben a lézerindukált plazmacsatorna a sokkolóból kirepülő vezetéket testesíti meg. Működésének alapelve az, hogy a fegyver elsütésekor egy rendkívül rövid idejű (10-15 s), nagy energiájú, speciális hullámhosszú lézersugár ionizálja a levegőt, amely egy plazmacsatornát nyit meg. Ez a plazmacsatorna mint valami virtuális vezeték vezeti a céltárgyig a „villámcsapást” – skálázható, alkalmazható, nem halálos, de akár halálos energiaszinttel is.

GPS megzavarása

A GPS-jelek vételének megzavarása (jamming) már több éve a valóság része. Mégis, az egész világsajtót bejárta a hír, mely szerint szakértők két, látszólag összefüggéstelen esemény alapján feltételezik: Oroszország az amerikai GPS helymeghatározó rendszert összezavarni képes technológiát fejlesztett ki! A két esemény: egy balti-tengeri tájékozódási anomália, illetve egy megmagyarázhatatlan koordinációs hiba a Pokémon Go mobiljátékban. De mi közük ezeknek egymáshoz?

2017. június 22-én egy hajó navigációs rendszere rettentő furcsa hibát produkált az oroszországi Novorosszijszk közelében. A GPS helymeghatározó rendszer azt mutatta, hogy a hajó nem a Fekete-tengeren halad, hanem a szárazföldön, több mint 30 kilométerre a parttól, a Gelendzsik Repülőtér közelében. A kapitány először arra gyanakodott, hogy a fedélzeti GPS hibásodott meg, de kapcsolatba lépett a közelben lévő hajókkal. Az automatikus azonosítórendszer, az AIS azt mutatta, hogy a hajók szintén a reptér közelében vannak. Az incidens legalább 20 hajót érintett, így kizárható volt a navigációs rendszer hibája.

Hajó eltérített GPS-jellel

A jelenség oka egy jó darabig megoldatlan lett volna, ha nincs a Pokémon Go! A Nintendo mobiljátéka a GPS-alapú helymeghatározásra épít. Egyes csaló játékosok azonban bevetik az ún. „GPS spoofing”-ot (spoofing: átejtés, svindli). Ennek lényege, hogy megzavarják a GPS-vevőt, és így elhitetik a telefonnal, hogy máshol vannak. Így olyan ritka pokémonokat gyűjthetnek be, amilyeneket a lakóhelyük közelében nem találhatnának. Moszkvában azt már korábban is megfigyelték, hogy a belvárosban a GPS hajlandó meghülyülni, de a Pokémon Go népszerűvé válásával tömegjelenséggé fajult a dolog. Az orosz pokémonvadászok arra panaszkodtak, hogy bár a Kreml közelében játszottak, a helymeghatározó szerint 30 kilométernél is távolabb, a vnukovói repülőtéren voltak. Vagyis ugyanazokat a tüneteket írták le, mint amiket a fekete-tengeri incidensnél tapasztaltak: rossz GPS-koordináták, >30 kilométerrel eltájolt geolokáció, repülőtérként megadott tartózkodási hely…

Anti spoofing

Mivel a drónok, okosbombák, célkövető rakéták, illetve a szárazföldi egységek is a GPS-t használják a tájékozódáshoz, a rendszer eltájolása lehetetlenné teszi a precíziós csapásmérést és a navigációt. Szakértők feltételezik, hogy az oroszok a GPS spoofinggal kísérleteznek, valószínűleg így védekeznének a NATO irányított csapásmérő eszközeivel szemben. Ennek hardveroldala egyébként nem kell, hogy bonyolult legyen. Mivel a GPS jeleit sugárzó műholdak a Földtől mintegy 20 000 km-re keringenek és adóteljesítményük mindössze kb. 20 W, így a földfelszín közelében a venni szándékozott jel megzavarására elegendő akár 1 W is. Az Inside GNSS elemzése szerint Oroszország-szerte legalább 250 ezer adótornyot szereltek föl hasonló védelmi eszközökkel. Bár megfelelő antennaelrendezéssel, elektronikával ez ellen is lehet védekezni, nem árt odafigyelni, hogy mi várhat a GPS-alapon tájékozódó, vezető nélküli autókra!...

Tudomány / Alapkutatás

tudomany

CAD/CAM

cad

Járműelektronika

jarmuelektronika

Led technológia

Led technológia

Rendezvények / Kiállítások

Mostanában nincsenek események
Nincs megjeleníthető esemény