Az amerikai tanácsadó PwC egy friss tanulmányában korábbi kutatások eredményeit ötvözte a saját módszertanával. Egyik ilyen alap az Oxford University szakemberei által 2013-ban készített becslés volt, mely szerint az Egyesült Államokban az elkövetkező néhány évtizedben a robotok és a különböző szoftveres emberhelyettesítők álláspiacra gyakorolt hatása mintegy 50 százalékos. Azaz becslésük szerint az állások majdnem felét a 2030-as évekre teljesen képesek lesznek átvenni a gépek. Ennél lényegesen konzervatívabb becslést tartalmaz az OECD által jegyzett tavalyi kutatás, amely inkább 10 százalék közelinek jósolta ugyanezt az arányt.
A PwC tanulmány 4. fejezete szerint a várható érték e két volumen közé illeszkedik, de inkább a magasabbhoz igazodik. Az automatizálás leginkább a fejlett gazdaságokat fogja érinteni. Ez természetes dolog, hiszen egyrészt ezeken a helyeken nagyon magas a bérköltség, azaz megéri kiváltani azt a bért sosem kérő robotokkal, algoritmusokkal. Másrészt ezekben az országokban a munkahelyek szerkezete is olyan, hogy többségben vannak a könnyebben automatizálható állások. Németországban például azért ilyen magas az arány, mert ott többek között nagyon kiterjedt ipar működik. Európa egyébként általában is élen jár az ipari robotika alkalmazásában.
Még mielőtt azt gondolnánk, hogy mindez csak a legegyszerűbb feladatokat végző gyári munkásokat érinti, nem árt tisztázni, hogy szép számmal akadnak fehérgalléros munkahelyek is. Sőt igazából egy csomó olyan kétkezi munka van, mint például a takarítás, vagy pl. egyes díszítő elemek felvarrása, amit jó ideig csak az ember lesz képes megfelelő minőségben elvégezni.
Az előrejelzések és a már most is zajló átalakulás alapján tehát rég nem az a kérdés, hogy átvesznek-e egy sor területet a gépek, hanem az, hogy ezzel mit kezd az emberiség. Ha a monoton, egyszerű, vagy éppen túl sok elemzést, számítást igénylő feladatokat az algoritmusok kapják, akkor az így felszabaduló tömeget az összetettebb képességeket igénylő, kreatív tevékenységekre kell átirányítani. Az átképzés, átállás azonban nem lehet teljes körű, így ha minden változatlan marad, fel kell készülni a munkanélküliség növekedésére.
Nem véletlenül vetette fel a közelmúltban a Microsoft egykori alapítója ezzel kapcsolatban a robotadó ötletét. Bill Gates a robotokat alkalmazó vállalkozásoktól szedne be közterheket, hogy ezt aztán a munka nélkül maradók megsegítésére, átképzésére lehessen felhasználni, valamint ez segíthetne az egyre öregedő társadalmaknál úrrá lenni a nyugdíjterhek emelkedésén. Az ötletnek akadnak bőven ellenzői is. Ők természetesen a fejlődés, az innováció fékjét látják a robotadóban, ami összességében visszafogná azt a növekedést a termelékenységben, amelynek hozadékából végső soron ugyanúgy előállítható lenne a társadalmi változások kezeléséhez szükséges pótlólagos forrás.
Az Európai Parlament nemrég tárgyalta azt a javaslatot, amely a mesterséges intelligencia és a robotika EU-szintű kezeléséről szólt. És bár a korábbi ajánlási csomag részét képezte a robotadó is, azt végül az elfogadott határozat már nem tartalmazza.
