A szomorú hírről beszámoló The Verge emlékeztet rá, hogy Tomlinson 1971-ben küldte el az első elektronikus levelet, mikor Bostonban dolgozott a Bolt, Beranek & Newman nevű vállalatnak, amely az internet egy nagyon korai elődjét, az ARPANET-et is kifejlesztette.
A legendás számítógépguru találta ki a SNDMSG, azaz üzenetküldés parancsot, amellyel lefektette az első elektronikus levelezőrendszer alapjait. Ő határozta el az @ szimbólum használatát is, hogy a felhasználót elkülönítse a kiszolgálótól. Ebben az időben ez egy kevéssé használt billentyű volt a klaviatúrán, ezért tökéletes választás volt az új technológia ismertetőjegyének.
Mára már elfelejtették, hogy mi állt az első e-mailben, maga Tomlinson sem tudta felidézni a szavakat, de mint mondta, jelentéktelen, feledhető tartalom volt. Egy biztos: a találmányának köszönhetően őt sohasem fogjuk elfelejteni. A szakember tiszteletére nézzük végig a technológia rövid történelmét!
Az elektronikus levél előbb volt, mint internet. Legősibb formái olyan egyszerű szöveges üzenetek voltak, amelyek az MIT kutatási szuperszámítógépei között biztosították a kommunikációt, majd az amerikai kutatóintézet belső hálózatán is megjelentek. Viszont az 1965 környékén megjelenő első üzenetek minden szempontból még kifejezetten kezdetlegesek voltak, nem volt egységes szabványuk.
1971-ben az internet katonai és kutatási célú elődjén, az ARPANET-en keresztül küldte el az első mai értelemben vett e-mailt Ray Tomlinson, aki ezután egy éven át kísérletezik a szabványos formátum megalkotásával. 1972-ben használja először a kukac (@) jelzést arra, hogy elválassza a küldőt jelölő karaktersort a hálózat nevétől, ezáltal már nem csak egyetlen hálózaton belül, hanem az internetet megelőző különféle hálózatokon átjárva is lehetett levelezni. Érdekes, hogy az e-mail név ekkor még nem jelenik meg rövidítve, az electronic mail megnevezés használatos egészen 1982-ig. Ekkor vezetik be az SMTP rövidítést a Simple Mail Transfer Protocol rövidítéseként: mindmáig ezen az alapon működik az e-mailezés.
1988-ban jelenik meg az első olyan levelező szoftver, amit már bárki használhat: a Microsoft Mail érdekessége, hogy elsőként Apple gépeken futott! Egy évvel később jött az első olyan szolgáltató, akinél saját e-mail címet lehetett regisztrálni, a Compuserve-nél azonban még nem lehetett saját felhasználónevünk, csak egy számsor a @compuserve.com előtt. Az 1990-es évek elejére már elterjedt annyira az általános levelezés, hogy megjelentek az első spamek, azaz levélszemetek: olyan e-mailek, amelyek kéretlen reklámokat, esetleg átverős webcímeket tartalmaztak a címzett megtévesztésére. 1993-ban már kiadták első olyan mobiltelefont, amely e-mailezésre is alkalmas, bár a BellSouth és az IBM készüléke még jó messze jár a mai értelemben vett okostelefontól. Ingyenes e-mail viszont csak 1996-tól létezik, amikor egy házaspár HoTMaiL néven elindítja szolgáltatását. Itt bárki regisztrálhat magának saját címet, amihez nem kell saját szerver és tárhely. Lassacskán további szolgáltatók is követik a példát, 1997-ben például jön a Yahoo Mail. 2007-től működik a Google levelezője.
Az e-mail leváltásával sokan próbálkoztak, 2009-ben a Google indította el az azonnali üzenetküldést és egyéb funkciókat összegyúró Wave szolgáltatást, ám az egy éves tesztüzem utáni hivatalos indulást nem követte nagy eufória, és a projektet hamar leállították.
Azóta leginkább az IM (Instant Messenger, azonnali üzenetküldő) rendszerek jelentenek konkurenciát. A Facebook 2010-ben jelent meg a Messengerrel, a Google a Hangouts-szal próbálkozik, közben pedig ott a Skype, a Slack és egy csomó mobilos megoldás, amivel akár azonnal közvetíthetünk szöveget, képet, hangot, bármit. És mégis: ha valamiről beszélünk egy baráti találkozón vagy egy üzleti megbeszélésen, a vége még mindig az: “küldd át e-mailen!”
