A társadalmi fejlődés csak magas szinten képzett alkotó emberek közreműködésével biztosítható, ezért társadalmi érdek a kutató, fejlesztő, feltaláló, oktató szakemberek kiemelkedő teljesítményének elismerése és sikereik példaként állítása. Ezt célozzák a különböző szakmai elismerések, melyek sorában fontosak a civil kezdeményezéssel létrejött díjak. Ilyen a Gábor Dénes-díj is, amelyet 1989-ben alapított a NOVOFER Alapítvány, s napjainkig 165-en részesültek ezen elismerésben.
A NOVOFER Alapítvány célja a műszaki-szellemi alkotások, a mérnöki munka, a technológiai fejlesztés terén nyújtott kiemelkedő teljesítmények elismerése. A Gábor Dénes-díj megalapítóinak szándéka egyben a technológiai innováció, a műszaki/mérnöki kutatómunka, az ember által teremtett gépek és létrehozott anyagi konstrukciók iránti társadalmi figyelem és elismerés felkeltése és megerősítése volt. A tudományos és szellemi teljesítményekre épülő világunkban vissza kell állítani, meg kell erősíteni az anyaggal történő bánás, a technológiai képességek, a műszaki alkotások és alkotók iránti méltó társadalmi elismerést is. A Gábor Dénes-díj és annak ma már közel 25 éves története alapvetően erről szól. Az évente kiosztott díjak jól lefedik az egyes ipari ágazatokat: ITtávközlés; gépipar; energetika; vegyészet-gyógyszeripar; mezőgazdaság-biotechnológia; „egyéb" (üzleti menedzsment, kiemelkedő oktatási teljesítmény).
Az ünnepséget Dr. Karsai Béla, a kuratórium tagja elnökölte. A díjátadás előtt köszöntőt mondtak Dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Prof. Gyulai József, a kuratórium elnöke, valamint Jamrik Péter vezérigazgató, az Alapító képviselője.
Dr. Kövér László ünnepi beszédében méltatta az alapítók kezdeményezését, ami a rendszerváltással egyidős. Mára a globális világban a megújulás napi feladattá vált, amit kedvezően segít a Gábor Dénes díj.
Dr. Gyulai József akadémikus a kuratórium elnökeként köszöntötte a résztvevőket és a díjazottakat. Kiemelte az innovációs tevékenység szerepét, a kutatás-fejlesztés szükségességét, a feltalálók társadalomformáló erejét. Kiemelte továbbá az anyanyelv fontosságát is, láthatóan mi magyarok milyen sokat adtunk a világnak műszaki fejlődésben, és habár a világ ebben eléggé el-angolosodott, a magyar nyelv és szaknyelv fontossága sokat jelent.
Köszöntő beszédet mondott Jamrik Péter vezérigazgató, az Alapító képviselője is. A 25. alkalommal kiadott Gábor Dénes díjakat a névadó Nobel-díjasunk örökérvényű gondolata: „Találjuk fel a jövőt" nevében adták át az idei műszaki kiválóságoknak.
Ezek után került sor a díjak átadására. Az elektronikai szakmát Dr. Madarász László és Dr. Pávelka Tibor díjazottak képviselték.
Életműdíjban részesültek ketten: Dr. Gyenge Csaba gépészmérnök, a Kolozsvári Műszaki Egyetem emeritusz professzora és Dr. Szabó Ervin József gépészmérnök, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense.
Gábor Dénes díjat kaptak heten:
- Dr. Madarász László villamosmérnök, a Kassai Műszaki Egyetem professzora és az egyetem magyarországi kapcsolatainak koordinátora;
- Dr. Csernátony Zoltán orvos, a Debreceni Egyetem egyetemi docense, az Ortopédiai Klinika igazgatója;
- Dr. Dinnyés András állatorvos, a Szent István Egyetem egyetemi tanára, a BioTalentum Kft. ügyvezetője;
- Dr. Gyimóthy Tibor informatikus, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára;
- Dr. Pavelka Tibor fizikus, a Semilab Zrt. vezérigazgatója;
- Dr. Tóth Miklós biológia-kémia szakos középiskolai tanár, az MTA ATK Növényvédelmi Intézet kutató professzora;
- Dr. Mátyus Péter vegyészmérnök, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, a Szerves Vegytani Intézet igazgatója;
A Kuratórium döntése alapján In Memoriam Gábor Dénes elismerésben részesült Dr. Erol Gelenbe egyetemi tanár, az Imperial College London professzora, az MTA tiszteleti tagja;
Gábor Dénes Tudományos Diákköri ösztöndíjban részesült Tóth Réka egyetemi hallgató, és további két tanuló team.
A díjazottak rövid életpályája
Dr. Gyenge Csaba
gépészmérnök, a Kolozsvári Műszaki Egyetem emeritusz professzora;
A gépipari technológiák, nevezetesen a korszerű fogaskerékgyártás és -geometria optimalizálása, a nagypontosságú csavarfelületek ultraprecíziós megmunkálása, a szerelési automatizálás terén elért eredményeiért, a kockázatalapú karbantartási módszer és a gyors prototipizálási technológiák széleskörű alkalmazásáért, a versenyképes termékfejlesztési módszerek bevezetéséért, a környezetbarát fogazási technológiák fejlesztéséért, és a felsőoktatásban és a doktorandusz képzésben vállalt több évtizedes tevékenységéért.
1940-ben született Székelyföldváron (Románia). Gépészmérnökként végzett 1961-ben a Kolozsvári Műszaki Egyetemen (KME), ahol 1979-ben PhD fokozatot szerzett. Szakmai pályafutását a Kudsiri Gépipari vállalatnál kezdte. 1970 óta a KME Gépgyártástechnológia tanszék oktatója és 1996-2004 között annak tanszékvezetője. Vendégprofesszor volt a Miskolci Egyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetemen, 2004-2009 között pedig a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi karán oktatott. 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Főbb kutatási területei: különleges fogazatok technológiája, komplex felületek ultraprecíziós megmunkálása, lefejtő csigamarók geometriai és forgácsolási optimalizálása, rugalmas gyártás és szerelés-technológiák, versenyképes termékfejlesztés, gyors prototipizálási technológiák, környezetbarát fogazási technológiák. A Román Tudományos Akadémiával közösen részt vett az első román elektronikus számítógép ipari alkalmazásának beindításában 1965-ben. A Svájci Nemzeti Kutatási Alapnál megnyert pályázat révén a Zürichi ETH egyetemmel közösen végzett kutatásokat. Az elmúlt 15 évben hat TEMPUS és CEEPUS programban dolgozott. Több mint 270 tudományos cikk, 4 szabadalom és 6 újítás szerzője vagy társszerzője. Korszerű gyártástechnológiai tervezéssel foglalkozó könyveit a tudományterület alapművei között tartják számon. Vezetése alatt 20 fiatal oktató és ipari szakember szerzett PhD fokozatot. Az Erdélyi Múzeum Egyesület alelnöke 2003-tól.
Elismerések: Versenyképes Termékfejlesztési Díj (2001, Budapest), Érdemdíj az oktatásért (Románia elnöke, 2004), a Miskolci Egyetem díszdoktora (2006), az Óbudai Egyetem címzetes egyetemi tanára (2012).
Dr. Madarász László
villamosmérnök, a Kassai Műszaki Egyetem professzora és az egyetem magyarországi kapcsolatainak koordinátora
A bonyolult, hierarchikus felépítésű rendszerek irányítási módszereinek vizsgálata, modellezése, diagnosztizálása és tervezése során elért eredményeiért, nevezetesen a szituációs irányítás elméletének kifejtéséért, a módszer alkalmazásához szükséges globális stratégia, ill. algoritmus kidolgozásáért, és a szituációs irányítás konkrét alkalmazásáért a különböző ipari és nem ipari ágazatokban.
1949-ben született Kuntapolcán. Villamosmérnökként végzett a Kassai Műszaki Egyetemen a Műszaki kibernetika szakán. Kandidátusi fokozatát 1983-ban védte meg a Szlovákiai Műszaki Egyetemen Pozonyban. Ezt követően 1984-ben docensé lett kinevezve. Pályafutása alatt több Tudományos Tanács tagja volt (Kassai Műszaki Egyetem, Villamosmérnöki Kar, Repülő Kar, Komáromi Selye János Egyetem). 1988-tól 2013-ig tanszékvezető helyettes, 1994-től 1996-ig dékán helyettes, 1998-tól 2003-ig rektori tanácsadó. Egyetemi tanárrá 1993-ban habilitált. 2009-ben a Miskolci Egyetemen megkapta a Doctor honoris causa címet, 2010-ben az Óbuda Egyetemen címzetes professzorrá lett kinevezve. A kutatási területeinek központjába a bonyolult rendszerek irányítása, a szituációs irányítás elméleti feldolgozása és gyakorlati alkalmazása tartozik. Munkásságát több mint 260 cikk, 14 monográfia, 18 egyetemi jegyzet és 220 idézettség jellemzi. Vezetése alatt 9 fiatal oktató szerzett PhD fokozatot. Szerkesztőbizottsági tagja az Acta Polytechnica Hungarica, ATP Journal (Szlovákia), Transfer Inovácií (Szlovákia) folyóiratoknak. Aktívan ténykedett mint kurátor a Selye János Kollégiumban Komáromban. A Miskolci Egyetemen vendégprofesszori pozíciót töltött be 1996-tól 1999-ig. Elismerései között szerepelnek: Budapesti Műszaki Egyetem emlékérme (1997), American Biographical Institute. Gold Record of Achievements. Control of Large Scale Systems (1997), Signum Aureum Facultatis, Faculty of Mechanical Engineering (Univeristy Miskolc, 1999), Kassai Műszaki Egyetem aranyérme (2002), Pro Universitas (Óbuda University, 2010), A tudomány szolgálatában (Szlovákiai Magyar Írók Társasága, 2010).
Dr. Csernátony Zoltán
orvos, a Debreceni Egyetem egyetemi docense, az Ortopédiai Klinika igazgatója
több évtizedes, kiemelkedő színvonalú kutatás és orvosi eszközfejlesztési tevékenységéért, különösen az új gerinc-implantátum rendszer, az új elven működő gerincsebészeti műtőasztal, térdtornáztató készülék, az új koncepción alapuló reoperációs moduláris csípőizületi vápa, az alsóvégtagi tehermentesítést betanító és kontrolláló segédeszköz, az önpozicionáló műtőlámpa kidolgozása és bevezetése terén nyújtott alkotó munkájáért, a tudományos-szakmai közéletben vállalt szerepéért.
1959-ben született Debrecenben, általános orvosi diplomáját 1985-ben, ortopéd sebészi szakképesítését 1990-ben kapta meg a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. 1993-ban Párizsban Diplôme d'Etudes Approfondies en Biomécanique et Biomatériaux címet, 1999-ben a Debreceni Egyetemen PhD fokozatot szerzett, ahol 2003-ban habilitált. 1987-től a debreceni Ortopédiai Klinika sebésze, 2003-tól a klinika igazgatója. A Magyar Biomechanikai Társaság elnöke, a Biomechanica Hungarica tudományos folyóirat alapító főszerkesztője. 150 tudományos közlemény szerzője, 12 szabadalom tulajdonosa. Fő kutatási és fejlesztési területe a mozgásszervi sebészethez kapcsolódik. Saját implantátum készletet fejlesztett ki a gerincdeformitások műtéti kezelésére, speciális csípő- és térdízületi protéziseket tervezett a komplikált protéziscserékhez, új elven működő gerincsebészeti műtőasztalt, műtői satupadot, csontdarálót, önpozícionáló műtőlámpát, halo húzatáshoz adaptált kerekesszéket, valamint térdmozgató készüléket tervezett. Az általa alapított és vezetett Biomechanikai Laboratórium országos elismertséget szerzett mind a mechanikai vizsgálatok, mind a gyorsprototípus technológia orvosi alkalmazása területén.
Dr. Dinnyés András
állatorvos, a Szent István Egyetem egyetemi tanára, a BioTalentum Kft. ügyvezetője
A testi sejtek genetikai újraprogramozásában elért tudományos munkásságáért, a sejtmagátültetéses klónozás hazai módszerének meghonosításáért, a betegspecifikus őssejtek, szívizomsejtek és idegsejtek előállítási technológiájának kidolgozásában nyújtott alkotó közreműködéséért, Magyarország egyetlen sejtmagátültetéses klónozó csoportjának megszervezéséért, a pre-klinikai orvosi/gyógyszer kutatásokhoz szükséges állat és sejtes modellek korszerű előállítását végző BioTalentum Kft. létrehozásában és a technológia folyamatos fejlesztésében vállalt meghatározó tevékenységéért, a tudományos utánpótlás nevelésben elért sikereiért.
1966-ban született Budapesten. Állatorvos (1989), Állatorvostudomány kandidátusa (1995), MTA doktora (2002). 2003-ban habilitált, 2007-től rendes egyetemi tanár. 1989-től kutat itthon és Fulbright ösztöndíjjal USA-ban, majd Belgiumban, Japánban, Kínában. 2000-1 között a skóciai Roslin Intézetben a korábban "Dolly-t", az első felnőtt sejtből klónozott bárányt előállító csoportot vezette. 2003-ban hazatért, MTA/SZIE Kutatócsoport vezető és a gödöllői MBK csoportvezetője 2008-ig. Jelenleg a SZIE Molekuláris Állatbiotechnológiai Laboratórium vezetője, 2010-től meghívott egyetemi tanár az Utrechti Egyetemen. A BioTalentum Kft alapító igazgatója (2005). Kutatási területei: sejtes és állat modellek orvosi- és agrár-kutatási célokra. Őssejtekből gyógyszerfejlesztésre és regenerációra alkalmas szívizom és idegsejtek előállítása. Legfőbb eredményei: Európában az első klónozott sertés, első génkiütött bárány, majd az első magyar klónozott egér és nyúl létrehozása. Hazai betegekből indukált pluripotens őssejtvonalak előállítása. Tudományos folyóiratcikkek: 133, impact: 286, citációk: 1700, H-index: 23. Két nemzetközi szabadalom.
A "Pro Scientia" Aranyérem (1989) tulajdonosa.
Dr. Gyimóthy Tibor
informatikus, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára;
A szoftverkarbantartás területén a minőségi mutatókon alapuló szoftverelemzési módszer kidolgozásáért, a gyakorlatban alkalmazható dinamikus programszeletelési algoritmus fejlesztéséért valamint a nemzetközi partnerekkel megvalósított kutatás-fejlesztési projektek irányításáért.
Tatán született 1953-ban. A József Attila Tudományegyetemen programtervező matematikus diplomát (1981), egyetemi doktori címet (1984), PhD fokozatot (1996) szerzett. MTA doktori fokozatot 2008-ban kapott. A Kalmár László által vezetett MTA Automataelméleti Tanszéki Kutatócsoportnál kezdett el dolgozni 1975-ben. 2003-tól a Szegedi Tudományegyetem Informatikai Tanszékcsoport Szoftverfejlesztés Tanszékének vezetője. Fő kutatási területe: programok függőségi viszonyainak vizsgálata, programszeletelési algoritmusok fejlesztése, illetve szoftver karbantartási módszerek kidolgozása. Kutatási eredményeit széleskörű nemzetközi és hazai ipari együttműködés keretében érte el. Kutatási eredményeiről 160 tudományos publikációt készített, amelyekre több mint 2000 független hivatkozás történt. Rangos nemzetközi konferenciákon több mint 50-szer volt programbizottsági tag, háromszor elnök. Konferencia legjobb cikke díjat nyert el öt nemzetközi konferencián. Eddig tizenkét sikeresen megvédett PhD disszertáció témavezetője volt. A Kalmár díj (1997), a Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998-2012), az Akadémiai Díj (2012) tulajdonosa.
Dr. Pavelka Tibor
fizikus, a Semilab Zrt. vezérigazgatója
A félvezető- és napelemiparban alkalmazott, elektromos és optikai elveket egyaránt felhasználó anyagvizsgáló és folyamatellenőrző berendezések fejlesztésében nyújtott közreműködésért; az ágazat új technológiáinak hazai meghonosításáért; továbbá sikeres vezetői tevékenységéért, amelynek eredményeképp a cég a recesszióban is stabil eredményt és komoly műszaki fejlesztéseket tudott felmutatni, és a világ félvezető-méréstechnikai iparában az 5. legnagyobb szereplővé vált.
1957-ben született Békéscsabán. 1982-ben az ELTE Természettudományi Karán fizikus diplomát, majd 1990-ben egyetemi doktori címet szerzett. Pályafutását az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetében kezdte a félvezető-fizikai osztályon, 1988-89-ben vendégkutató volt az erlangeni Fraunhofer Intézetben. A Semilab Zrt. egyik alapító tagja. A cég fejlesztői tevékenységét annak alakulásától, 1990-től irányítja, kezdetben tudományos osztályvezetőként, majd tudományos igazgatóként, 1995-től vezérigazgatóként. Vezetése alatt a cég a világ legnagyobb napelemipari, valamint az 5. legnagyobb félvezetőipari mérőberendezés gyártó vállalkozásává vált. 2002-től a Semilab Zrt. több félvezető,- és napelemipari céget felvásárolt, amelyek technológiáját sikeresen integrálta a cég portfóliójába. Cége elnyerte az OMFB Innovációs Különdíját (1992, 1993), az Oktatási Minisztérium Innovációs Díját (2000) és az NKTH Innovációs Díját (2005). 35 szakmai közlemény szerzője 257 független hivatkozással, továbbá 3 nemzetközi szabadalommal rendelkezik. Elismerések: MTA Ifjúsági Díj (1988), MTA Fizikai Díj (2011), SEMI (félvezetőipari berendezés,- és anyaggyártók szövetsége) Európai Díj (2011).
Dr. Tóth Miklós
biológia-kémia szakos középiskolai tanár, az MTA ATK Növényvédelmi Intézet kutató professzora
Az új, szelektív növényvédelmi irányzatok kidolgozásában, a kémiai ökológia kutatásában elért eredményeiért, az MTA ATK Növényvédelmi Intézet feromon-csapdacsaládjának kialakításában, a lepkék feromon adatait tartalmazó internetes adatbázis létrehozásában vállalt alkotó közreműködéséért, a különösen hatékony biológiai védekezést biztosító fátyolkák populációjának növelését eredményező találmányok kidolgozásában nyújtott szerepéért.
Budapesten született, 1950-ben. A mezőgazdasági tudomány doktora 1997 óta. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (2010). Jelenleg az MTA ATK Növényvédelmi Intézetének kutatóprofesszoraként dolgozik, szakterülete: kémiai ökológia, növényvédelmi rovartan. Tóth Miklós az új, szelektív növényvédelmi irányzatok meghatározó személyisége, aki kezdettől fogva a kártevő rovarok elleni környezetkímélő módszerek alapjait tanulmányozva tette meg kiemelkedő felfedezéseit, és indította el hazánkban a kémiai ökológián belül a rovarferomonok alapkutatási szintű vizsgálatát. Hetvenhat kártevő rovarfaj feromonjának kémiai szerkezetét azonosította. Eredményeiről mintegy 200 közleményt jelentetett meg külföldi és hazai szaklapokban. Felfedezései közvetlen gyakorlati felhasználáshoz vezettek: 9 szabadalmára alapozva a CSALOMON feromoncsapda-családot (www.csalomoncsapdak.hu) alakította ki, 1996-ban az OMÉK Nagydíját elnyerve. Kukoricabogár csapdája az EU országok számára ajánlott csapdatípus. Tudományos díjai: Akadémiai Ifjúsági Díj (megosztott) 1984; Certificate of Appreciation, USDA 1995; MTA NKI Intézeti Díj 2002; Akadémiai Díj (megosztott) 2003; Horváth Géza Díj, 2003.
Dr. Mátyus Péter
vegyészmérnök, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, a Szerves Vegytani Intézet igazgatója
Kimagaslóan innovatív gyógyszerkutatási tevékenységéért, nevezetesen a piridazin vegyületek szintetikus és gyógyszerkémiája, az alfa-adrenoreceptor gátlók és amin-oxidáz enzimek kutatása területén elért eredményeiért, a Parkinson betegség gyógyszeres kezelése szempontjából ígéretes molekulacsoport kifejlesztésében tanúsított alkotó közreműködéséért, a magyar gyógyszerkutató szakemberek nemzetközi hírnevének öregbítéséért, a Bionikai Innovációs Centrum szervezésében vállalt szerepéért, a doktorandusz képzésben nyújtott munkásságáért.
1952-ben Budapesten született. Vegyészmérnök, gyógyszervegyész szakmérnök (BME 1975; 1982), a kémai tudomány kandidátusa és MTA doktor. A Gyógyszerkutató Intézet (1975-1997), majd a Semmelweis Egyetem (SE) Szerves Vegytani Intézetének igazgatója 1997-től. Egyetemi tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) is. Külföldi ösztöndíjas, majd 'visiting professor' rangos egyetemeken. Gyógyszer- és szerves kémiai területen munkatársaival elért jelentős innovatív eredményeit humán vizsgálatra került gyógyszerjelöltek, piridazinokra vonatkozó új (gyógyszer)kémiai felismerések (a 'Great Octet' egyike, Brown DJ, 2000) illusztrálják (26 szabadalom, 160 közlemény, IF: 290; könyv és könyvfejezetek). A bionikus képzés (PPKE-SE) egyik alapító-szervezője. Jelentősen hozzájárul a Bionikai Innovációs Centrum szervezéséhez is. Szakmai szervezetekben töltött vagy tölt be vezető tisztséget (pl. elnök: EFMC-Képzési Bizottság; tag: IUPAC két albizottsága; ChemMedChem, Future Medicinal Chemistry Szerkesztőbizottságok; MKE elnök), nemzetközi konferenciák rendszeres meghívottja és többnek is elnöke. Többek között a Zemplén-díj (40 év alatti); a Genius-díj; a Bruckner-díj tulajdonosa; Kiváló PhD oktató.
Dr. Szabó Ervin József
gépészmérnök, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense
A különböző mezőgazdasági gépek, kiemelten a magajáró csávázó és kertészeti betakarító gépek, a tápanyag visszapótló gépek és berendezések, a termény és takarmány betakarítók, a rotációs kasza- és szárzúzó gépek kialakítása és fejlesztése terén nyújtott, több mint fél évszázados sikeres alkotó tevékenységéért, mindezeket fémjelző szabadalmazott találmányaiért, a fiatalok oktatásában, az egyetemi jegyzetek, tervezési segédletek és tankönyvek kidolgozásában vállalt szerepéért.
1933-ban született Rákospalotán. 1957-ben szerzett oklevelet az Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán. Pályafutását a Bp.-i Mezőgazdasági Gépgyárban (BMG) konstruktőrként kezdte. 1962-1965 között a Malomgépgyár főmérnökeként új olajégők és malmok fejlesztésével foglalkozott. Ezt követően a BMG főkonstruktőre. A létrehozott „Mobitox" csávázó gépből 55 ezer darabot exportáltak. A zöldborsó, zöldbab, uborka, hagyma, paradicsom betakarítógépek előállítása terén a BMG vezető pozíciót töltött be Európában. 1976-1988 között a Mezőgépfejlesztő Intézet Irodavezető főmérnöke, ahol a gyümölcstermesztés és egyéb nem mezőgépek tervezését irányította, majd 2001-ig a Szolnoki Mezőgép, budapesti Fejlesztő Irodájának főmérnökeként a szálas takarmány betakarító és szárzúzó gépek fejlesztésével foglalkozott. 2002-től 2012-ig a HEVESGÉP Kft. gyártmányfejlesztési szaktanácsadója. Pályafutása során – társszerző feltalálókkal – 34 szabadalmazott találmány kidolgozásában vett részt. 1986-tól a Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense, jelenleg is több tárgy oktatója. A „KIVÁLÓ FELTALÁLÓ" EZÜST, majd ARANY fokozatával elismert alkotó, a LEHOCZKY LÁSZLÓ EMLÉKÉREM tulajdonosa.
Dr. Erol Gelenbe
egyetemi tanár, az Imperial College London professzora, az MTA tiszteleti tagja
Erol Gelenbe, a londoni Imperial College "Dennis Gabor Chair" professzora nemzetközileg is meghatározó szerepet tölt be a számítástudományi algoritmusok és a számítógépes, távközlő hálózatok modellezése, illetve analízise területén. Mint Gábor Dénes tanszéki utóda, kiemelkedő munkásságával érdemelte ki az egyetem elismerését.
Több mint 160 folyóiratcikke mellett – társszerzőkkel – hat alapvető könyvet publikált. További, a világ neves kiadóinál megjelent 15 könyv szerkesztésében vett részt; 17 nemzetközi folyóiratnak volt szerkesztője, illetve főszerkesztője. Iskolateremtő, fiatalokat segítő tevékenységét jól jellemzi, hogy tanítványai mintegy 50 PhD fokozatot szereztek, akik közül azóta már többen neves egyetemek tanárai lettek. Megkapta a Francia Becsületrend Tiszti fokozatát. Olaszországtól a Grand Officer of the Order of the Star és a Becsületrend Parancsnoki fokozatát. Tagja a Török Tudományos Akadémiának, a Francia Nemzeti Mérnöki Akadémiának, az Academia Europæa-nak. A Magyar Tudományos Akadémia is tiszteleti tagjai sorába választotta. Tiszteleti tagja még a lengyel tudományos akadémiának. Több egyetem díszdoktora. Koordinátora több EU-7 és EU-8 Information and Computer Technology (ICT) projektnek. Évek óta szoros kapcsolatot tart fenn a magyar tudományos iskolákkal, több hazai kutatóval dolgozik együtt közös nemzetközi kutatási projektekben. Számos magyar fiatalt látott már vendégül.
Tóth Réka
egyetemi hallgató
Aki 2011-ben, városfejlesztőként szerzett diplomát a Gazdaság és Társadalom-tudományi Karon. GTK-s tanulmányaival párhuzamosan 2008-tól beiratkozott az Építész-mérnöki Karra, amelynek ma hallgatója. „Sűrűn beépített történeti városrészek fenntarthatósága" című TDK dolgozatában sikeresen integrálja a gazdasági, társadalmi és építészeti-mérnöki megközelítést, amely a meglévő településeink fenntarthatósági elemzésénél kulcskérdés. A dolgozat három belvárosi tömb adatainak felmérésével és elemzésével matematikai módon bemutatja, hogy a városszerkezeti, társadalmi, gazdasági összefüggések azonos energetikai értelmezésben mérnöki módon számszerűsíthetők, összevethetők. A „beágyazottság" fogalmának bevezetésével lehetőséget teremt arra, hogy az adott tömbök energiapotenciáljában az épületek energiapotenciálján túl az ott élők közlekedésének energiapotenciálját is integráljuk, így a fogyasztáscsökkentést célzó várospolitikai intézkedéseket hatékonyabbá tehessük. Opponense értékelése szerint „A dolgozat témaválasztása és kidolgozásának módszertana példaértékű. A felvett téma talán meg is haladja egy TDK dolgozat kereteit, de mindenképpen egy nagyobb lélegzetű kutatás/tudományos témavázlat kezdeteit jelentheti. A személyes adatgyűjtés alapossága és kiértékelése pedig lenyűgöző."
