Az NI Masszív MIMO Alkalmazási Keretrendszerrel 128 antennás MIMO tesztkörnyezet alakítható ki, amelyben a nagy elemszámú antennarendszerek prototípusai gyorsan fejleszthetők a díjnyertes LabVIEW rendszertervező szoftver és a legkorszerűbb NI USRP™ RIO szoftverrádiók (SDR) segítségével. Az FPGA-alapú logika kialakítására és nagy számítási teljesítményű adatfeldolgozás egyedi igények szerinti megvalósítására szolgáló, egyszerűsített tervezési folyamat lehetőséget ad arra, hogy e rendkívül összetett rendszerek prototípus-fejlesztésének kihívásait egységes hardver- és szoftverfejlesztési folyamattal kezeljük
Bevezetés a Masszív MIMO témakörébe
A mobileszközök száma és az általuk forgalmazott adatmennyiség exponenciálisan növekszik; az egyre fokozódó igények kielégítése folyamatosan új technológiák és módszerek vizsgálatára sarkallja a kutatókat. A mobil adatátviteli hálózat 5G névvel fémjelzett, következő generációjának nem csupán az egyre növekvő adatsebesség-igényt kell kielégítenie, hanem megoldást kell nyújtania a jelenleg használt kommunikációs rendszerek problémáira is, javítva például a hálózat megbízhatóságát, a lefedettséget és az energiahatékonyságot, a késleltetés csökkentése mellett. Egy potenciális 5G technológia a nagy elemszámú (Masszív) MIMO lehet, amely a bázisállomás (BTS) oldalán igen sok (64-nél is több) antenna felhasználásával ígér jelentős előrelépést a vezeték nélküli átvitel adatsebessége és megbízhatósága terén. Ez a megközelítés gyökeres eltérést jelent a jelenlegi rendszerek legfeljebb nyolc, szektorokba rendezett antennát alkalmazó bázisállomásaihoz képest. Több száz antennaelemével a Masszív MIMO megfelelő előfeldolgozással a megcélzott mobilkészülék felé koncentrálja a kisugárzott jelet, ily módon csökkentve a kisugárzott összteljesítményt. A rádiófrekvenciás jel energiáját adott felhasználó irányába sűrítve elegendő kisebb jelteljesítménnyel dolgozni, ez egyúttal csökkenti a többi felhasználót érő zavarást is. Napjaink korlátozott zavarszintű cellás mobilhálózataira gondolva ez jelentős vonzerő. Amennyiben a Masszív MIMO beválik, a jövő 5G-s hálózata gyorsabban, még több felhasználót fog kiszolgálni, miközben a megbízhatóság és az energiahatékonyság is javul.
Rengeteg antennaelemével a Masszív MIMO számos, a mai hálózatokban még nem jelentkező kihívást tartogat. Napjaink fejlett, LTE-re vagy LTE-A-ra épülő adatátviteli rendszerei például az antennák számával arányos mennyiségű járulékos segédjelet („pilot”-ot) használnak. A Masszív MIMO a sokantennás elrendezésből következő, nagy mennyiségű segédjel problémáját időosztásos fel- és lejövő ági átvitellel (Time Division Duplexing, TDD) oldja meg, a két irány között egyenértékűséget (reciprocitást) feltételezve. A felmenő ági pilotvivők alapján kiszámított csatornabecslést az ellenirányú jelút egyenértékűsége miatt a lejövő ági előfeldolgozás során figyelembe vehetjük. A Masszív MIMO megvalósításában további megoldandó kérdés az adatbuszok és kapcsolódási felületek sebességének legalább egy nagyságrenddel való növelése, valamint a számos független RF adó-vevő közötti elosztott szinkronizáció.
Ezek az időzítési, feldolgozási és adatgyűjtési kihívások elengedhetetlenné teszik prototípusok használatát. A kutatók a feltevéseiket az elméleti síkról tesztkörnyezetbe átültetve vizsgálhatják és ellenőrizhetik a működést; ily módon valós jelalakkal, valós környezetben a Masszív MIMO megvalósíthatóságát és kereskedelmi szempontú életképességét feltáró prototípusok fejleszthetők ki. Mint más új, vezeték nélküli szabvány vagy technológia esetén, a kereskedelmi forgalomba kerüléshez szükséges időt itt is jelentősen befolyásolja az elmélettől a prototípusok megvalósulásáig vezető út. A kutatók minél gyorsabban állnak elő a prototípusokkal, annál hamarabb részesülhetünk az innováció nyújtotta előnyökből.
Masszív MIMO prototípus áttekintése
Az alábbiakban egy teljes körű Masszív MIMO Alkalmazási Keretrendszert mutatunk be, melynek hardver- és szoftverelemeiből felépíthető a világ legsokoldalúbb, legrugalmasabb és legnagyobb mértékben léptékelhető Masszív MIMO tesztkörnyezete. Ennek segítségével a kutatóközösségek érdeklődésének középpontjában álló frekvenciasávokban és sávszélességekkel valósidejű, kétirányú adatátvitel valósítható meg. Az NI szoftverrádióival (SDR) és LabVIEW rendszertervező szoftverével a moduláris felépítésű MIMO-rendszerben néhány végponttól kezdve akár 128 antennás, Masszív MIMO-rendszerekig is eljuthatunk. Ha idővel a kutatási irányok változnak, a rugalmas hardverrel más elrendezés is kialakítható, például elosztott végpontú ad-hoc vagy többcellás, koordinált hálózat.
1. ábra. A svédországi Lundi Egyetemen kialakított Masszív MIMO tesztkörnyezet alapkövei az USRP RIO (a) és az egyedi, keresztpolarizációjú folt(„patch-”) antennarendszer (b)
1. táblázat. A Masszív MIMO Alkalmazási Keretrendszer jellemzőiA Masszív MIMO-rendszer felépítése
A cellás mobilhálózati alkalmazást célzó Masszív MIMO rendszer is bázisállomásból (BTS) és felhasználói végberendezésekből (User Equipment, UE) vagy mobil felhasználókból áll. A Masszív MIMO a hagyományos hálózat-kialakítástól abban tér el, hogy nagyszámú antennájával a bázisállomás egyidejűleg több felhasználói készülékkel is kapcsolatot tart. Az NI és a Lundi Egyetem által kifejlesztett rendszerben a BTS-t úgy alakították ki, hogy minden felhasználói végberendezéshez 10 bázisállomás-antennaelem tartozzon, így a százantennás bázisállomás egyidejűleg 10 felhasználót is teljes sebességgel tud kiszolgálni. E felépítés oka, hogy a felhasználói készülékenként tízantennás kialakítás adja az elméletileg legnagyobb nyereséget.
A Masszív MIMO-rendszerben a felhasználói készülékek egyidejűleg sugároznak ortogonális pilotjeleket a bázisállomás felé. A bázisállomás ezek alapján kiszámítja a csatornamátrixot, a lejövő ági időrésben ezt a csatornabecslést használja fel a jel előfeldolgozásához. Ideális esetben ezzel elérjük, hogy minden mobilfelhasználó zavarmentesen a neki szánt üzenetet kapja meg. Az előfeldolgozó kialakítása még nyitott kutatási terület, a választott megoldás a kívánt rendszerszintű célhoz hangolható. Szempont lehet például az, hogy a többi felhasználó a zavarás tekintetében nullhelyre kerüljön, a kisugárzott összteljesítmény a lehető legkisebb legyen, vagy a rádiófrekvenciás jel csúcs és átlagértékaránya csökkenjen.
Noha számtalan elrendezés kialakítható ezzl az architektúrával, a Masszív MIMO Alkalmazási Keretrendszer legfeljebb 20 MHz-es valósidejű sávszélességet támogat, az antennák száma 64 és 128 közötti lehet, és egyidejűleg több, független felhasználói készülékkel is használható. Az alkalmazott protokoll az LTE-hez hasonlít, gyors Fourier-transzformációja (FFT) 2048 pontos, időrései 0,5 ezredmásodpercesek (lásd 1. táblázat). A fél ezredmásodperces időréssel a csatorna kielégítő koherenciája biztosított, így feltételezhető, hogy a mobiltesztelési eseteknél (például a készülék mozgása közben) fontos csatornaszimmetria (reciprocitás) teljesül.
A Masszív MIMO hardveres és szoftveres építőkövei
- A Masszív MIMO-rendszer tervezése négy sarokkőre épül:
- Rugalmas, RF-jeleket venni és adni képes szoftverrádióra (SDR).
- A rádiós végpontok közötti pontos idő- és frekvenciaszinkronizációra.
- Nagy adatmennyiségek mozgatására és begyűjtésére szolgáló, nagy áteresztőképességű, determinisztikus működésű buszra.
- Nagy számítási teljesítményű adatfeldolgozásra, ami a fizikai (PHY) és hozzáférési (MAC) réteg valósidejű működtetéséhez szükséges.
Ideális esetben ez a négy sarokkő a különféle kutatások igényei szerint gyorsan testreszabható.
Az NI-alapú Masszív MIMO Alkalmazási Keretrendszer szoftverrádiót, órajel-szétosztó modulokat, nagy átviteli sebességű PXI-rendszereket és LabVIEW-t tartalmaz, megbízható, determinisztikus kutatási célú prototípus-platformot alkotva. A következő szakaszban részletesen ismertetjük az NI-alapú Masszív MIMO bázisállomás, illetve felhasználói készülék hardver- és szoftverösszetevőit.
Az USRP szoftverrádió
Az USRP RIO szoftverrádió 1 egység magasságú, feles szélességű, műszerszekrénybe szerelhető készülékháza egy belső 2×2-es MIMO adó-vevőt és az alapsávi feldolgozást gyorsító, nagy számítási teljesítményű, Xilinx Kintex-7 típusú FPGA-t rejt. Kábeles, négyszeres sebességű PCI Express buszon csatlakoztatható vezérlő számítógéphez, így akár 800 MiB/s adatátviteli sebességet is képes nyújtani külső asztali vagy PXI Express számítógép felé (laptop esetén akár 200 MiB/s-ot is ExpressCardon). A 2. ábrán látható az USRP RIO áramköreinek blokkvázlata.
2. ábra. Az USRP RIO hardvere (a) és felépítése (b)Az USRP RIO lelke a LabVIEW alatt átkonfigurálható be-kimeneti (RIO) architektúra, amely a nyílt LabVIEW rendszertervező szoftvert nagy teljesítőképességű hardverrel ötvözi, nagyban megkönnyítve a fejlesztési folyamatot. A hardver és szoftver szoros együttműködésének köszönhetően kevésbé jelentkeznek rendszerintegrációhoz kapcsolódó problémák, amelyek kezelése ennyire összetett rendszereknél már jelentős teher lenne – a kutatók emiatt az érdemi tevékenységükre összpontosíthatnak. Az NI Alkalmazási Keretrendszer szoftvere teljes egészében LabVIEW programozási nyelven készült, de a LabVIEW-ban felhasználhatunk más nyelven, például .m leíró („script”) állományban, ANSI C/C++-ban és HDL-ben készült forrásokat, ezzel is gyorsítva a fejlesztést.
PCI Express-keret
A Masszív MIMO Alkalmazási Keretrendszer a PXIe-1085 jelű, 18 foglalatos PXI-keretet használja, amelynek valamennyi foglalata 2. generációs PCI Express működésű, így kifejezetten alkalmas nagy adatátviteli sebességet és kis késleltetést igénylő feladatokra. A keret adatátviteli sebessége foglalatonként 4 GiB/s, rendszerszinten pedig 12 GiB/s. A 3. ábrán látható a kettős átkapcsolású kialakítás. Nagyobb csatornaszámú alkalmazásokhoz több PXI-keretet láncba vagy csillagkapcsolásba rendezhetünk.
3. ábra. 18 foglalatos PXIe-1085 befoglaló egység készülékháza (a) és felépítése (b)Nagy számítási teljesítményű, konfigurálható FPGA-s feldolgozómodul
A Masszív MIMO Alkalmazási Keretrendszerben FlexRIO FPGA modulok találhatók, melyek nagy számítási teljesítményű, a LabVIEW FPGA modulból programozható rendszert alkotnak, amely a PXI szabványhoz illeszkedik. A nagyméretű és testreszabható Xilinx Kintex-7 410T típusú FPGA-val, 8 csatornás, 2. generációs PCI Express busszal, továbbá PXI hátlapi csatolóval rendelkező PXIe-7976R FlexRIO FPGA modul önmagában is használható. A platform be- és kimeneteinek számát különféle FlexRIO illesztőmodulokkal bővíthetjük, például nagy teljesítőképességű RF adó-vevővel, alapsávi analóg-digitális és digitális-analóg átalakítóval (ADC/DAC), valamint nagy sebességű digitális be-kimeneti egységgel.
4. ábra. A PXIe-7976R FlexRIO modul hardvere (a) és felépítése (b)8 csatornás órajel-szinkronizálás
Az Ettus Research OctoClock nyolccsatornás órajelelosztó modul a külső 10 MHz-es referencia-órajelet és egy másodperces ütemjelet (PPS) felerősíti, és nyolc, azonos hosszúságú útvonalon szétosztja. Ezzel a megoldással akár 8 db USRP frekvencia- és időszinkronja is biztosítható. Az OctoClock-G típus belső GPS-vezérelt oszcillátorával (GPSDO) az idő- és frekvenciaalapot referencia nélkül előállíthatja. Az OctoClock-G felépítése az 5. ábrán látható. A belső GPSDO és a külső referencia között előlapi kapcsolóval válthatunk. Az OctoClock modulokkal könnyen felépíthetünk MIMO-rendszereket, dolgozhatunk nagy csatornaszámú rendszerekkel MIMO vagy más kutatási területen.
5. ábra. OctoClock-G modul hardvere (a) és felépítése (b)A LabVIEW rendszertervező környezet
A LabVIEW egy integrált környezet, amely hardveres és szoftveres részelemek rendszerszintű kezelésére, rendszerinformációk grafikus felületen történő megjelenítésére, továbbá általános célú processzoros (GPP-), valósidejű és FPGA-kódok fejlesztésére, valamint forráskód tesztkörnyezetbe való illesztésére szolgál. A LabVIEW lehetőséget ad más programozási megközelítés alkalmazására is, pl. ANSI C/C++ kód használatára könyvtárhívó blokkal, VHDL használatára IP-beépítési blokk segítségévelvagy akár .m leíró(„script-”) fájlok alkalmazására a LabVIEW MathScript RT modul révén. Mindezek nagy teljesítményű, ugyanakkor könnyen olvasható és testreszabható programokat eredményeznek. Minden áramköri egységet és szoftvert egyetlen LabVIEW projektből kezelhetünk, így valamennyi eszközre azonos környezetből tölthetjük le a kódot és futtathatjuk a teszteseteket. A Masszív MIMO Alkalmazási Keretrendszerben a LabVIEW kiemelkedő hatékonysága mellé a LabVIEW FPGA-val történő részletes be-kimeneti programozás és vezérlés társul.
6. ábra. Egy LabVIEW projekt és LabVIEW FPGA alkalmazásA Masszív MIMO BTS Alkalmazási Keretrendszer felépítése
A fenti hardver- és szoftverelemekkel összeállítható tesztkörnyezet néhány antennától akár a több mint 128 szinkronizált antennát tartalmazó rendszerig terjedhet; az egyszerűség kedvéért a jelen leírásban 64, 96 és 128 antennás esettel foglalkozunk. Utóbbi 64 db kétcsatornás USRP RIO eszközből épül fel, amelyek 4 db, csillag alakzatba szervezett PXI-keretben helyezkednek el. Az adatokat központi feldolgozásra a központi („mester”) egység gyűjti be, maga a feldolgozás FPGA-alapú processzorokon és a négymagos, Intel i7-es processzort tartalmazó PXI vezérlőn zajlik.
A 7. ábrán a „mester” PXIe-1085 keretet használja a rendszer fő adatösszegző csomópontként és valósidejű jelfeldolgozó eszközként. A PXI-egység 17 foglalatába be/kimeneti eszközök, időzítő- és szinkronizáló áramkörök, valósidőben jelfeldolgozó FlexRIO FPGA panelek és alegységekhez csatlakozó bővítőmodulok is elhelyezhetők. A 128 antennás masszív MIMO bázisállomáson a 128 csatornáról érkező, adás és vételi I/Q-minták valósidejű begyűjtéséhez és feldolgozásához nagyon gyors adatátvitelre van szükség. A 8 csatornás, második generációs, 3,2 GiB/s-os átviteli sebességű PCI-buszt tartalmazó PXIe-1085 különösen alkalmas erre a feladatra.
7. ábra. Léptékelhető Masszív MIMO rendszer PXI és USRP RIO együttes használatávalA központi egység („mester”) 1. foglalatában a PXIe-8135 RT típusú vezérlő vagy beágyazott számítógép a központi rendszervezérlő szerepét látja el. A PXIe-8135 RT négymagos Intel Core i7-3610QE processzorral rendelkezik, 2,3 GHz-es órajellel (ennek sebessége legfeljebb 3,3 GHz-ig növelhető egymagos üzemben, ún. „Turbo Boost” módban). Az alárendelt befoglaló egységek a mesterben elhelyezett, 4 db PXIe-8384 illesztőmodulon (S1-S4) keresztül csatlakoznak a központ rendszeréhez. A befoglaló egységek közötti összeköttetés MXI-alapú, így a nyolccsatornás, második generációs PCI Express-szel az adatsebesség a mester és minden egyes alegység között elérheti akár a 3,2 GiB/s-os sebességet is.
A masszív MIMO-rendszer valósidejű jelfeldolgozási feladatait PXIe-7976R FlexRIO típusú FPGA-modulok látják el, számuk akár 8 is lehet. A foglalatok jelen esetben alkalmazott kiosztása esetén az FPGA-k bármely alegységtől érkező adat feldolgozásához sorba kapcsolhatók. A hátlapon keresztül a FlexRIO modulok egymás között, valamint az USRP RIO-egységekkel is cserélhetnek adatot, mindezt akár 3 GiB/s adatsebességgel és 5 µs alatti késleltetéssel.
Időzítés és szinkronizálás
Az időzítés és szinkronizálás minden olyan rendszerben kritikus fontosságú, ahol nagyszámú rádiófrekvenciás elem található. Ez a Masszív MIMO esetében is fennáll. A bázisállomás minden rádiós egységgel megoszt egy közös 10 MHz-es referencia órajelet és egy mintavétel vagy kisugárzás kezdetét szinkronizáló digitális jelet, így a szinkronitás a teljes rendszerben garantált (lásd 8. ábra). A központi befoglalóegység 10. foglalatában elhelyezett, OCXO-t tartalmazó PXIe-6674T modul előállítja a stabil és precíz (50 ppb pontosságú) 10 MHz-es órajelet, valamint az eszközöket szinkronizáló digitális jelet a központi OctoClock-G órajelszétosztó modul számára. Az OctoClock-G a 10 MHz-es referenciát (MCLK) és a szinkronizálójelet (MTrig) puffereli és továbbítja az egytől nyolcig számozott OctoClock moduloknak, amelyek továbbadják az USRP RIO eszközöknek, így minden antenna közös 10 MHz-es órajelről és szinkronjelforrásról üzemel. A felvázolt elrendezéssel minden egyes rádiós- és antennaelem rendkívül nagy pontossággal vezérelhető.
ni-mimo-08.jpg8. ábra. Masszív MIMO órajelszétosztás
A 2. táblázat gyors áttekintést nyújt a bázisállállomáshoz szükséges hardverelemekről 64, 96 és 128 antennás rendszer esetére. A táblázat tartalmazza a hardvereszközöket, valamint az 1. ábrán látható elrendezés összeköttetéseihez szükséges kábelezést is.
2. táblázat. Masszív MIMO bázisállomás hardverelemeiA bázisállomás szoftverének felépítése
A bázisállomás keretszoftverének kifejlesztése során az 1. táblázatban kiemelt célokat tűztük ki, az OFDM fizikai réteget az USRP RIO eszközök FPGA-ira, a MIMO fizikai réteget a PXI központi egység FPGA-ira elosztva. A magasabb szintű közeg-hozzáférési (MAC-) funkciók a PXI vezérlő Intel-alapú, általános célú processzorán (GPP) futnak. Ezzel a rendszerfelépítéssel a csatorna-reciprocitáshoz szükséges rövid késleltetés mellett is nagy adatmennyiség dolgozható fel. Az előfeldolgozási paramétereket a lehető legjobb rendszerteljesítmény elérése érdekében közvetlenül továbbítjuk a vevőtől az adóhoz.
9. ábra: Masszív MIMO-adatkezelés és –feldolgozásAz antennától indulva, az OFDM-jelfeldolgozás az FPGA-ban zajlik, így a leginkább számításigényes feladatot az antenna közelében végezhetjük el. A kapott eredményeket a MIMO vevőalgoritmus dolgozza fel, majd előállítja a felhasználónkénti és vivőnkénti csatornainformációt. A kiszámított csatornajellemzőket a MIMO-adó (TX) blokknak továbbítja. Itt történik a jelenergiát egyetlen felhasználóra irányító előfeldolgozás. Bár a közeg-hozzáférési réteg néhány eleme az FPGA-ba került, a részelemek többsége, valamint a felsőbb rétegű feldolgozás a GPP-ben zajlik. A rendszer egyes részelemein futó algoritmusok aktív kutatási témák tárgyát képezik. A teljes rendszer konfigurálható, a megvalósítás LabVIEW-ban és LabVIEW FPGA-ban készült, így a sebességre történő optimalizálás oltárán nem kellett a kód olvashatóságát feláldozni.
Felhasználói végberendezések
Minden felhasználói végberendezés (UE) egy mobiltelefont vagy más, vezeték nélküli eszközt jelent, amely egybemenetű-egykimenetű (SISO) vagy 2×2-es MIMO vezeték nélküli képességekkel bír. A készülék prototípusa belső GPSDO-t tartalmazó, laptophoz PCI Expressről ExpressCardra átalakító kábellel csatlakozó, USRP RIO egység. A GPSDO alkalmazása azért fontos, mert a jobb frekvenciapontosság mellett szinkronizáló-, illetve a későbbi rendszerekben felhasználható helymeghatározási funkciókat is nyújt. Egy tipikus tesztkörnyezetben több felhasználói végberendezés is található, minden USRP RIO pedig egy vagy két készüléket képvisel. A végberendezés szoftvere hasonló a bázisállomáséhoz, ugyanakkor ez egy egyantennás rendszer, ahol a fizikai réteg az USRP RIO FPGA-ján, a közeg-hozzáférési réteg a vezérlő számítógépen fut.
10. ábra. Jellegzetes felhasználói végberendezés laptoppal és USRP RIO-val megvalósítvaA 3. táblázatban rövid áttekintést adunk egy felhasználói készüléket megtestesítő elemekről, a hardvereszközök mellett a 10. ábrán látható elrendezés összeköttetéseihez szükséges kábelezést is feltüntetve. Amennyiben vezérlőként asztali számítógépet használunk, PCI Express-összeköttetés is használható.
3. táblázat. Felhasználói készülék hardverelemeiÖsszefoglalás
A LabVIEW rendszertervező szoftverrel, USRP RIO-val és a PXI platformmal az NI forradalmasítja a csúcskategóriás, kutatási célú rendszerek prototípus-fejlesztését. A jelen értekezésben áttekintettünk egy lehetséges példát fejlett, 5G kutatási célú, masszív MIMO-rendszer kialakítására. Az NI technológiáira épülő, egyedülálló alkalmazási keretrendszerrel számos rádiós egység idő- és frekvenciaszinkronja biztosítható, a PCI Express 15,7 GiB/s adatátviteli sebességével pedig a lejövő- és felmenőági I/Q-minták gyors továbbítása és begyűjtése is megoldott. Az FPGA-alapú fejlesztési folyamatokkal a fizikai és közeg-hozzáférési réteghez kapcsolódó, összetett számításigényű jelfeldolgozás könnyíthető meg, teljesítve a valósidejű működéshez szükséges időzítési követelményeket.
Az NI aktívan együttműködik olyan vezető kutatókkal és szellemi központokkal, mint például a Lundi Egyetem, így biztosak lehetünk abban, hogy a termékeink megfelelnek a vezeték nélküli területet kutatók különleges elvárásainak. Az ilyen együttműködések előreviszik az izgalmas kutatási területeket, elősegítve a szemléletmódok, szellemi termékek és bevált gyakorlatok megosztását mindazok között, akiknek szükségük lehet a Masszív MIMO Alkalmazási Keretrendszerhez hasonló megoldásokra.
Hivatkozások
- C. Shepard, H. Yu, N. Anand, E. Li, T. L. Marzetta, R. Yang, and Z. L., “Argos: Practical many-antenna base stations,” Proc. ACM Int. Conf. Mobile Computing and Networking (MobiCom), 2012.
- E. G. Larsson, F. Tufvesson, O. Edfors, and T. L. Marzetta, “Massive mimo for next generation wireless systems,” CoRR, vol. abs/1304.6690, 2013.
- F. Rusek, D. Persson, B. K. Lau, E. Larsson, T. Marzetta, O. Edfors, and F. Tufvesson, “Scaling Up MIMO: Opportunities and Challenges with Very Large Arrays,” Signal Processing Magazine, IEEE, 2013.
- H. Q. Ngo, E. G. Larsson, and T. L. Marzetta, “Energy and spectral efficiency of very large multiuser mimo systems,” CoRR, vol. abs/1112.3810, 2011.
- Rusek, F.; Persson, D.; Buon Kiong Lau; Larsson, E.G.; Marzetta, T.L.; Edfors, O.; Tufvesson, F., “Scaling Up MIMO: Opportunities and Challenges with Very Large Arrays,” Signal Processing Magazine, IEEE , vol.30, no.1, pp.40,60, Jan. 2013
- A National Instruments és a Lundi Egyetem sajtóközleménye masszív MIMO együttműködésről, Feb. 2014
- R. Thoma, D. Hampicke, A. Richter, G. Sommerkorn, A. Schneider, and U. Trautwein, “Identification of time-variant directional mobile radio channels,” in Instrumentation and Measurement Technology Conference, 1999. IMTC/99. Proceedings of the 16th IEEE, vol. 1, 1999, pp. 176–181 vol.1.0
