Napjainkra a talajszint fölötti vezeték nélküli kommunikáció gyakorlatilag megoldott kérdésnek tekinthető. Ugyanakkor ezek a rendszerek hasznavehetetlenné válnak, ha a víz alatt vagy a barlangokban kívánják őket használni.
Az USA Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlegének, a DARPA-nak talán most sikerül áthidalni ezt a problémát: az AMEBA (Mechanically Based Antenna) nevű csapat olyan hordozható, ultraalacsony frekvenciájú (ULF, 1 Hz-től 3 kHz-ig) és nagyon alacsony frekvenciájú (VLF, 3 kHz-től 30 kHz-ig) adókészülékeket fejleszt, amelyek a vízen és a kövön keresztül is ki tudják közvetíteni az alapadatokat. A szerkezetekkel például a búvárok már akár szöveges üzeneteket is küldhetnének egymásnak, a mentőcsapatok pedig a barlangokban és az alagutakban is kapcsolatban maradhatnának a külvilággal.
Az ULF és a VLF sávokat a hadseregben már évtizedek óta használják a tengeralattjárókkal történő összekötetéshez. Ugyanakkor a hidegháborús VLF állomásoknak hatalmas területre, illetve több száz láb magas tornyokra volt szükségük. A kihívás az, hogy pl. a búvárok esetében csak kis térfogat áll rendelkezésre az eszköz elhelyezésére. Ezért a hely- és áramigényes áramkörök használata helyett erős mágneses mezőket kívánnak alkalmazni. Ennek érdekében az AMEBA csoport a dizájnban, a szigetelőanyagokban, a mágnesekben és a gépszerkesztésben bízva számít áttörésre. A projekt nem meglepően katonai célokra összpontosít – a különleges erők például remek hasznát vehetnék azokban az esetekben, ahol egyébként csöndben kell maradniuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adókészülékek ne lennének célszerűek bármilyen olyan szituációban, ahol egyelőre még szinte lehetetlen a kapcsolatteremtés.
