Amióta tavaly felütötte fejét a pénzpiaci világválság, egyfolytában megszorításoktól, elbocsátásoktól, rövidített munkahetektől, sőt sok esetben csőd szélére kerülő vagy csődöt jelentő vállalatoktól hangos a sajtó. Tudjuk, hogy a krízis nem válogatott, hiszen nemcsak a pénzpiaci és nehézipari cégek sorából szedett áldozatot: a nem is olyan régen csődvédelemért folyamodó, fizetésképtelenséget jelentő és gyárait leállító Qimonda memóriaóriás és a nyomtatott változatának megszüntetését fontolgató EE Times elektronikai magazin jól példázza, hogy a válság és a változások a tervező és gyártó gigacégekre és még a sajtóra is lesújtottak. Hogyan látják a helyzetet a vezető iparági szereplők és piackutatók, mi az oka egyes részpiacok térnyerésének és átlag feletti eredményeinek? A konferencia alkalmával kompetens személyektől igyekeztünk kérdéseinkre választ kapni.
A Gartner felmérése szerint 2008-ban a félvezetőiparban az 5,5%-os növekedést produkáló FPGA-ké volt az egyik legjobb piac, a vállalat által adott előrejelzések szerint idén is legalább 7%-kal fogják túlszárnyalni az átlagos piaci növekedési ütemet. A programozható eszközök piacának megmentői a válságos helyzetben legfőképp a katonai és távközlési bázisállomásos alkalmazások, valamint kisebb részben a szilárdtestalapú háttértároló eszközök, a netbook számítógépek és az okostelefonok.
Daane azzal indokolta az FPGA-k szinte egyedülálló átlagon felüli teljesítését ebben a helyzetben, hogy az FPGA-k a gyártástechnológia tekintetében jelenleg három és fél generációval előzik meg az ASIC-eket: míg a tapasztalatok szerint az ASIC-ekkel még a mai napig is 130 nm-es csíkszélesség mellett gazdaságos dolgozni, addig az FPGA-k/PLD-k esetében a 40 nm is megfizethető. "Fordulóponthoz érkeztünk: a három és fél generációnyi különbséggel odáig jutottunk, hogy az FPGA-kkal gyakorlatilag bármilyen alkalmazást megvalósíthatunk, amely korábban csak ASIC-ekkel volt lehetséges. Ezt az iparágban felismerték, hozzájárulva az FPGA bőven iparági átlag feletti teljesítményéhez" - fejezte be az interjút.
A foglalkoztatás körülményeinek megismerésére az észak-amerikai régióban egy TechInsights-felmérés eredményei alapján van lehetőségünk. A válság hatására csökkenő vállalati bevételek következtében a megkérdezettek 53%-ánál számoltak be elbocsátásokról, 52%-uknál pedig a béreket és juttatásokat, a túlórák kifizetését, ill. a jóváhagyott beruházások/vállalati célú vásárlások mennyiségét és keretét csökkentették jelentős mértékben. A recesszió miatt az elektronikai cégek új bevételi források után kutatnak: 60%-uk új piacokat keres termékeinek, 63%-uk próbálkozik az értékesítés fejlesztésével. A vállalatok jelentős része próbálja termékeit a recessziót megelőző időkhöz képest olcsóbban előállítani, és a cégek 55%-a új partnerek bevonásával kedvezőbb áron igyekszik beszerezni alapanyagait, az alkatrészeket és az igény bevett szolgáltatásokat, 25%-uk pedig a jelenlegi partnerszerződések újratárgyalásával próbál javítatni helyzetén. A megkérdezett elektronikai cégek 54%-a lát megtakarítási potenciált a tervezés és folyamatszervezés fejlesztésében, amelyet természetesen költségcsökkentési céllal képzelnek el.
A már hét éve kockázati befektetőként dolgozó Epstein elmondta, hogy az elektronikai ipari befektetői rétegnek sincs könnyű dolga manapság, ahogy senkinek sem. Forráshoz jutni nehezebb, a meglévő készpénzállomány megtartása és rendkívül óvatos kezelése a bizniszben maradás alapvető feltétele, amely érezhető mértékben lassítja a befektetéseket és vállalkozásindítást. Hozzátette azonban, hogy semmi nyomát sem látja a válság kezdete óta az innováció nagy visszaesésének: az alapításhoz továbbra is van tőke, a második és harmadik körös finanszírozásnál kell a korábbiakhoz képest jobban vigyázni, ezért óvatosabb pénzügyi tervezésre van szükség. Meglátása szerint a cégek elhullása jórészt természetes szelekciónak, és nem a válságnak tulajdonítható.
Steve Sanghi az ESC-n tartott megnyitó beszédében elmondta, hogy a növekedés kulcsa a beágyazottalkalmazások fejlesztőinek kezében van, hiszen a rosszul teljesítő piacokat új, innovatív és funkciógazdag termékekkel lehet felélénkíteni, és a fejlesztők azok, akik valódi értéket tudnak a piacra vinni. Az amerikai kormány gazdaságélénkítő programjáról úgy vélekedett, hogy mindenképpen értékes és segíti a fejlesztőket is bizonyos tekintetben és területeken (pl. elektromos és hibrid autók, szél- és napenergia-hasznosítás), de azok számára is vannak lehetőségek a jelenlegi, minden korábbinál nagyobb óvatosságra intő helyzetben, akiken közvetlenül nem segít a kormányprogram (ennek kapcsán külön kiemelte az intelligens, energiatakarékos otthonok alkalmazásainak fejlesztőit). Kegyetlen őszinteséggel hozzátette, hogy az olyan nagy készpénzállománnyal rendelkező óriások számára, mint a Microchip, kifejezetten jól jön a válság a kisebb cégek olcsó felvásárlása miatt.
A beszélgetést koordináló Turley kérdésére, miszerint ki mit kezdene a rendelkezésére álló egymilliárd dollárral az elektronikai ipar élénkítése érdekében, különféleképp reagáltak a résztvevők. Kockázati befektetői szemmel Epstein úgy látja, hogy az amerikai kormány leginkább néhány százmillió dolláros nagyságrendű vállalati kölcsönök irányában elkötelezett, hiszen ezek a vállalatok azok, amelyek gyárak építésével és munkavállalók foglalkoztatásával már rövidtávon, és érezhető gazdasági fellendülést hozhatnak. A néhány millió dolláros kölcsönnel indulni kívánó/tudó, de eredményt csak évekkel később hozó induló vállalkozások ebből kimaradnak. Sanghi egyetértését fejezte ki: a pénzt elsősorban oda kell pumpálni, amely rövid távon a foglalkoztatottság növekedését hozná.
A résztvevők 2009 második felétől várják a fellendülés kezdetét, a beágyazott rendszerek következő innovációs hullámára pedig az elosztott intelligenciaalapú rendszerektől, LED-es világítási megoldásoktól, újratölthető telepektől és integrált, beágyazott szoftvermegoldások fejlesztőitől számítanak.
Álljon cikkünk végén egy találó és teljes mértékben idevágó idézet Charles Darwin természettudóstól, aminél jobb egymondatos jellemzés talán nem is adható a jelenlegi helyzetre: "Nem az a faj a túlélő, amelyik a legerősebb, még csak nem is az, amelyik a legintelligensebb, hanem az, amelyik képes reagálni a változásokra."