Az Ipar 4.0, a digitalizáció korszaka új jelenségeket hoz magával a nemzetgazdaságok munkaerőpiacain. A technológiai változások következményeként az automatizálható szakmák esetében a munkahelyek számának csökkenésére, így a munkaerő iránti kereslet mérséklődésére számíthatunk. Magyarországon egyes sajtóhírek arról számoltak be, hogy itthon 2030-ig egymillió munkahelyet érint érdemben az automatizáció. Ez hazai viszonylatban nagyon nagy és kimondottan vészjósló szám. Vajon milyen területeken és milyen vonatkozásokban fognak tudni embereket helyettesíteni a gépek a közelebbi jövőben?
Egy, a magyarországi vállalatok körében az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete (GVI) által 2018-ban végzett felmérés azt mutatja, hogy a cégek óriási többségénél dolgozik legalább egy olyan munkavállaló, aki valamilyen automatizálható feladatot végez. A vállalkozások 83 százalékánál legalább három olyan munkakör van, amelyek esetlegesen automatizálható feladatok végzését kívánják meg.
Ahol már dolgoz(hat)nak robotok…
Szakértők már a 2000-es évek elején megpróbálták meghatározni azokat a területeket, ahol leginkább számíthatunk az automatizálás előretörésére. Ide az egyértelműen leírható feladatrészekből álló, leprogramozható, rutin munkafolyamatok tartozhatnak, míg a nem rutin feladatok esetében a robotok és számítógépek az emberi munka mellett legfeljebb kiegészítő eszközként funkcionálnak. A rutinfeladatok közül a legegyszerűbben kiválthatóak elsősorban a manuálisak, például a gyártás, a különböző tárgyak összeillesztése, az anyagmozgatás és -válogatás stb. A későbbi kutatások már túlléptek azon, hogy csak a rutinfeladatok automatizálhatóak, hiszen az olyan technológiák fejlődése, mint a gépi tanulás vagy a 3D nyomtatás összetettebb feladatok automatizálását is lehetővé teszik. A teljesség mindennemű igénye nélkül ide tartoznak az élelmiszeripar egyes munkafolyamatai (pl. a zöldség-, gyümölcsvagy húsfeldolgozás), a könnyűipar számos területe (pl. cipőgyártás, szabás, ruhák összeállítása, varrása), a berendezésgyártásban a festési, anyagmozgatási munkák. Az építőiparban az építőanyagok és a kész tégla- és panelelemek gyártása, a burkolás, a falépítés és a tetőfedés területén is megjelentek az automatizációs technológiák.
Automatizálhatók továbbá az olyan kognitív feladatok is, mint a mérés, a nyilvántartás, az adatrögzítés vagy az ügyfélszolgálat. Az adminisztratív feladatok – pl. adatgyűjtés és
-feldolgozás, számlázás, bérszámfejtés, nyilvántartások vezetése, könyvelés – nagy részét szintén automatizálni lehet, de már napjainkban is lehetséges egyszerűbb szövegek, például útmutatók, hírlevelek, jelentések vagy akár újságcikkek gépi megírása is.
Ahol (egyelőre) nem találkozunk robotokkal…
Bizonyos területeken ugyanakkor az automatizálás továbbra sem megoldott. A szakirodalom számon tart olyan műszaki akadályozótényezőket (ún. engineering bottleneck), amelyek miatt egyes feladatok nem automatizálhatóak. Ilyen feladatok jellemzően a nem rutin és/vagy absztrakt, összetett feladatok: ezek olyan készségeket igényelnek, amelyek egyelőre nem gépesíthetőek. Ilyen feladatok a következők:
1. Az észlelést (perception) és/vagy valaminek az ügyes kezelését (manipulation, skillful handling) kívánó feladatok, például
- az ujjak ügyességét, koordinált, pontos mozgását, apró tárgyak megfogását, kezelését, összeillesztését igénylő feladatok;
- kézügyességet kívánó feladatok;
- szűk, zsúfolt munkaterületen zajló munkák, vagy speciális testhelyzet felvételét igénylő feladatok.
2. Kreatív intelligenciát igénylő feladatok, azaz olyanok, amelyek
- eredetiséget kívánnak, pl. kreatív problémamegoldást, azt a képességet, hogy valaki egy témában vagy helyzetben szokatlan, eredeti ötletekkel álljon elő;
- eredetiséget, művészeti érzéket, tudást tesznek szükségessé.
3. Szociális intelligenciát igénylő feladatok, amelyek
- szociális érzékenységet kívánnak, például szükségessé teszik, hogy valaki érzékelje és értse mások viselkedését, reakcióit, motivációit;
- tárgyalóképességet, meggyőzőképességet, mediátori képességet igényelnek;
- segítségnyújtást és gondoskodást, például személyes támogatást, tanácsadást, orvosi figyelmet tesznek szükségessé;
- tanítási, oktatási, vagy irányítási, vezetési feladatokkal járnak.
Eközben Magyarországon…
A robotizáció hatásai hazánkban már ma is érzékelhetőek. A Magyar Nemzeti Bank 2019 végén tett közzé egy inflációs jelentést, mely szerint a vállalatok elkezdték a munkát tőkével helyettesíteni. Mit is jelent ez?
Mint ismeretes, a hazai munkaerőpiac megközelítette a teljes foglalkoztatottságot, a munkanélküliségi ráta rég nem látott alacsony szinte süllyedt. Ám a 2019. évi második és harmadik negyedévben mind a feldolgozóipari, mind az építőipari foglalkoztatottság adataiban csökkenés mutatkozik. A visszaeső foglalkoztatási adatok nemcsak a konjunkturális helyzet változását, hanem strukturális változásokat is jelentenek. A rendelkezésre álló adatok alapján az látszik, hogy a magas munkaerőpiaci feszesség következtében a vállalatok a tőkeállományok növelésén keresztül igyekeznek helyettesíteni a szűkös munkaerő-kapacitásokat. Az MNB tanulmánya szerint az elmúlt időszakban azokban az ágazatokban történtek a legnagyobb beruházások, ahol a legégetőbb volt a munkaerőhiány. Vagyis olyan gépeket szereztek be, amelyek képesek kiváltani az élőmunkát.
Az MNB megállapításait alátámasztotta a Központi Statisztikai Hivatal is, amikor közzétette: 2019 harmadik negyedévében 53 500 betöltetlen álláshelyről számoltak be a vállalatok, ami 9700-zal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában mért adat. Utoljára 2017 végén láthattunk ilyen alacsony számokat. A KSH szerint már több mint egy éve folyamatosan csökken a betöltetlen álláshelyek száma a versenyszférában, vagyis úgy tűnik, hogy a magánszektor egyre inkább úrrá lesz a munkaerőhiányos helyzeten. Arra hogy pontosan mely területeken történt/történhet embert kiváltó eszköz beszerzése, a GVI egy másik, 2019-es tanulmánya keresett választ.
3Példa az üres álláshelyek számának alakulására
A kutatás arra irányult, hogy a foglalkozások leírásában szereplő feladatok automatizálhatósága alapján bemutassák a FEOR-nyilvántartásban szereplő foglalkozások automatizálhatósági szintjét. Automatizálható feladatnak tekintettek minden, rutinszerű, egyszerűen leírható és ebből adódóan leprogramozható feladatot, illetve azokat, amelyek a mai tudásunk szerint a technikai fejlődésnek köszönhetően robotok és számítógépek segítségével kiválthatóak. A foglalkozásokhoz tartozó feladatok automatizálhatósága alapján a szakmákat öt kategóriába sorolták be aszerint, hogy feladataik milyen mértékben automatizálhatóak. A skálán 1-es értéket kaptak azok a foglalkozások, amelyek feladatai közül egyik sem automatizálható, 5-öst pedig azok, amelyeknél mindegyik feladat automatizálható lehet.
Itt egy fontos aspektusra kell felhívni a figyelmet: maga a besorolás is rávilágít arra, hogy az automatizáció nem jár feltétlenül az érintett szakmák megszűnésével! A legtöbb foglalkozás esetében a részfeladatok egy része potenciálisan automatizálható, míg más feladatokat jelenlegi tudásunk szerint nem lehet kiváltani az új technológiákkal.
Az elemzés megállapításai szerint a magyarországi szakmák többsége a nem automatizálható kategóriába tartozik: a FEOR-nyilvántartásban 122 olyan szakma szerepel, amelynek a részfeladatai nem automatizálhatóak. 79 szakma esetében csak a feladatok egy kisebb hányada automatizálható, 93 foglalkozás részben (nagyjából 50%-ban) automatizálható. 90 szakma esetében a részfeladatok többsége automatizálható, 26 szakma esetében pedig a jegyzékben felsorolt részfeladatok közül az összes vagy szinte az összes automatizálható. Utóbbi két kategória foglalkozásai tekinthetőek az automatizáció hatásai szempontjából leginkább érintetteknek.
A NAV 2018-as foglalkoztatottsági adataival összevetve így elmondható, hogy 3 743 689 foglalkoztatottból 164 496 fő dolgozik az automatizálható szakmákban (a foglalkoztatottak 4%-a), további 567 313 foglalkoztatott (a foglalkoztatottak kb. 15%-a) pedig olyan szakmában, amelynek a részfeladatai többségében automatizálhatóak. Az összes foglalkoztatottnak így körülbelül ötöde dolgozik olyan szakmában, amely részfeladatai alapján egészében vagy nagy részében automatizálható. A foglalkoztatottak legnagyobb része, 28%-a (kb. 1 millió fő) azonban olyan szakmában dolgozik, amely esetében az automatizálás kiegészítő szerepet tölthet be, a feladatoknak egy része automatizálható. A munkavállalók további 9%-a olyan feladatokat végez, amelyek többségében nem automatizálhatóak, míg a foglalkoztatottak 18%-a nem automatizálható szakmákban dolgozott 2018-ban.
Az automatizálható szakmákban dolgozók aránya a szakképzettséget nem igénylő, egyszerű foglalkozások esetében a legmagasabb. Az ilyen szakmákban dolgozók 15%-a (kb. 69 ezer fő) automatizálható feladatokat végez, további 24%-uk (kb. 99 ezer fő) olyan szakmában dolgozik, melynek részfeladatai többségében automatizálhatóak. Az érintett 167 ezer főből a legtöbben, 135 ezren „egyszerű szolgáltatási, szállítási és hasonló foglalkozásokban” (ide tartoznak pl. a rakodómunkások, árufeltöltők, kézi csomagolók, kézbesítők, hordárok) dolgoznak. A kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások főcsoportjában az összes foglalkoztatott 18%-a (77 ezer fő) dolgozik teljesen vagy többségében automatizálható részfeladatokból álló szakmában.
Az irodai, ügyviteli és ügyfélkapcsolati foglalkozások főcsoportjában körülbelül 169 ezer fő, azaz az összes adminisztrációs szakmában dolgozó 76%-a végez többségében vagy egészében automatizálható feladatokat. A gépkezelő, összeszerelő és járművezető szakmák csoportjában a munkavállalók 14%-át (54 ezer fő) foglalkoztatják automatizálható, 24%-át többségében automatizálható szakmákban. Az átlagnál magasabb az automatizálható szakmákban foglalkoztatottak aránya az ipari és építőipari foglalkozások esetében is: a foglalkoztatottak 15%-a (kb. 17 ezer fő) automatizálható, további 43%-uk (kb. 111 ezer foglalkoztatott) pedig nagy részében automatizálható szakmában dolgozik.
A legkevésbé automatizálható foglalkozásoknak a felsőfokú végzettséget igénylő szakmák tekinthetőek. A felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások és az egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások esetében nem találtunk olyan szakmákat, amelyek teljes egészében automatizálhatóak lennének. Utóbbi csoportban a foglalkoztatottak 8%-a (28 ezer fő) ugyanakkor olyan szakmában dolgozik, amely többségében automatizálható részfeladatokat tartalmaz.
Kik félhetnek a robotoktól?
Az automatizáció és a digitalizáció terjedését napjainkban a munkaerőpiaci változások egyik legfontosabb jelenségeként tartják számon. Becslések szerint az automatizáció terjedésének üteme Kelet-Közép-Európában a közeljövőben az európai átlagot meghaladó lesz, így a munkaerőpiaci hatások feltételezhetően régiónkban is jelentkezni fognak. A fentiekben ismertetett vizsgálatok szerint több területen a munkaerő-kereslet csökkenni fog.
A szakmák szintjén elmondható, hogy a leginkább érintett (automatizálható vagy nagy részben automatizálható) szakmák közül általános irodai adminisztrátorként dolgoznak a legtöbben: 2018-ban 73 ezer fő. A továbbiak: 54 ezren rakodómunkásként, kb. 30 ezren gép-összeszerelőként, 28 ezren kézi csomagolóként, 27 ezren targoncavezetőként, 25 ezren pedig könyvelőként dolgoznak. Emellett 10 ezer fő felett van a foglalkoztatottak száma az egyszerű mezőgazdasági, a pultos, az árufeltöltő, a pincér, a pénztáros, a hegesztő, a számviteli ügyintéző, a készlet- és anyagnyilvántartó, a kőműves, a szabó-varró, a postai szolgáltató és a gépjárművezető szakmákban.
Más területeken ugyanakkor új feladatok és szakmák jelenhetnek meg, így az új, összetett technológiákat kezelni tudó, magasan képzett munkaerő iránti kereslet növekedése várható. Az automatizáció munkaerőpiaci hatását így tehát az határozza meg, hogy milyen lesz az egyensúly e két ellentétes hatás között. A két tendencia mérlege egyelőre negatívnak látszik. A gazdaság döntéshozóitól függ, hogy előrelátó módon cselekszenek-e, és az oktatás, az át- és továbbképzés eszközeit jól használják-e fel.
Ami a magyar elektronikai ipart illeti, azt két oldalról is érinti a robotizáció köre. Egyrészt az ebben az iparágban előállított mesterséges intelligenciákat alkalmazni tudó technológiákra, mechatronikai eszközökre, robotokra már napjainkban is egyre nagyobb az igény és a robotizáció előretörésével még nagyobb lesz. Ebben az iparágban és kapcsolódó területein fogják előállítani azokat az eszközöket, rendszereket, mechatronikai berendezéseket, amelyek az emberi élőmunkát kiváltják. Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala is: bár az elektronikai sorozatgyártás napjainkban is erőteljesen automatizált, azonban ez tovább fog bővülni.
Mint ma már látjuk, a negyedik ipari forradalom az automatizálás és az informatikai technológiák összefonódását hozza magával, ami természetes módon együtt jár a gyártási módszerek alapvető megváltozásával. Ez azonban nemcsak az automatizálást jelenti: mint annyi minden más, a gyártás is elmozdul a szolgáltatási működési forma irányába, még mikroszinten is. A gyártási folyamatok és rendelkezésre álló kapacitások az Ipar 4.0 révén pár kattintással felhasználhatóvá – és így megrendelhetővé – válnak. Így pedig nem lesz szükség arra, hogy egy adott eszközt, alkatrészt a szellemi tulajdonjogok védelme tekintetében nem túl finnyás Távol-Keleten gyártsanak le, majd a légkört erősen szennyező hajókkal Európába szállítsanak. Helyette mindez az öreg kontinensen is legyártható lesz – akár Magyarországon is.
Ehhez mindössze az kell, hogy ne idegenkedjünk az újtól, a robotoktól, hanem álljunk a változások élvonalába! Ezt kell felismerniük mind a még meglévő hazai termékgyártóknak, mind a gazdaság irányítóinak. Szerencsére mindkét oldalon vannak már jó példák…
