A mostanában használt technológia élvonalába tartozó megoldások porlasztó eljárást használnak. Ennek keretei között apró fémrészecskéket permeteznek a szalagra, amivel végső soron növelhető az egységnyi felületre jutó adatsűrűség. Az eljárás egyébként nem sokban különbözik attól, amit az adatközpontokban alkalmazott héliumtömítésű háttértárak lemezeinek kapacitásnövelésére használnak. Az IBM által használt szalag előállítása természetesen kicsit többe kerül a jelenleg széles körben alkalmazott, kereskedelmi forgalomban bárki számára elérhető megoldásokhoz képest. Ugyanakkor az egy terabájtra vonatkozó adattárolás költségét tekintve már bőven versenyképes a kékek terméke a cloudban való hidegtárolásra.
Az IBM „Cloud and Computing Infrastructure” részlegét vezető Evangelos Eleftheriou szerint itt az ideje, hogy elrugaszkodjunk a hagyományos, szalagos tárolási felhasználástól. Az IBM szakembere szerint sokak fejében még mindig videoarchívumok, backup állományok, katasztrófahelyreállítási adatok és információmegtartási kötelezettségből származó fájlok on-premise, azaz helyszínen történő tárolására használatos a technológia, pedig ez már közel sincs így. Egyre nő a média cloudos alkalmazásokban betöltött szerepe, állítja Eleftheriou. Például az egyre bővülő M2M-világban, azaz a gép-gép közötti kommunikációban sokkal gyorsabban nő az előállított adat mennyisége (a hálózat méretéhez képest), mint az "emberi internet" esetében. Ezeknek az adatoknak a zömére azonban az idő múlása során semmi szükség nincs, így teljesen felesleges őket gyors elérésű, egységnyi adattároló felületre vetített költség tekintetében nagyon drága storage-eken pihentetni. Sokkal költséghatékonyabb a szalagos megoldás. Ennek tudatában fejleszti még mindig szalagos egységeit a Sonyval együttműködve az IBM.
