A magyar GDP 2012-ben az EU átlagánál (0,3%) lényegesen nagyobb mértékben, 1,5%-kal csökken. Noha a visszaesésből a mezőgazdaság mintegy 0,7 százalékpontot magyaráz, a magyar visszaesés enélkül is jóval nagyobb az EU átlagánál. A beruházások 4%-kal, a fogyasztás 2%-kal esik vissza. A magyar bankrendszerből a 2012 szeptemberét megelőző egy év alatt 2300 milliárd forint külföldi forrás tűnt el, ez 28%-os csökkenés. Ezt a bankok nagyrészt hitelleépítéssel, kisebb részben betétgyűjtéssel ellensúlyozták. Miközben az anyabankok folyamatosan vonják ki forrásaikat a perspektívátlan magyar piacról, az előírtnál is nagyobb tőkeemelést hajtottak végre magyarországi leánybankjaiknál. A 2012 őszén viszonylag kedvező hazai pénzügyi folyamatok nagyrészt a bő nemzetközi likviditásnak és a magas magyar piaci kamatszintnek köszönhetők. Ezért - a nemzetközi intézmények kritikáit és leminősítését is figyelembe véve - a viszonylag erős forint és a kamatcsökkentési folyamat tartóssága kétséges.
Nincs jele annak, hogy a kormány változtatni kívánna kudarcos gazdaságpolitikáján, mely a jogbiztonság hiánya, a kiszámíthatatlanság és a hibás adópolitika miatt akadályozza a növekedést, az elvárt államháztartási hiányt pedig csak újabb és újabb megszorításokkal tudja elérni. A kormány gazdaságpolitikájának 2012 tavaszától egyetlen valós célja a túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülés, s ezzel a kohéziós alapokhoz való hozzáférés biztosítása, mindehhez a 3% alatti államháztartási hiány elérése. Méghozzá oly módon, hogy eközben ne kelljen feladni az egykulcsos adórendszert. A gazdaságpolitikát a hatalmi-politikai céloknak való alárendelődés, az állami terjeszkedés és a rögtönzés jellemzi. (Például a 10% energiaár-csökkentés vagy a felsőoktatási keretszámok ügyében.) Eközben gyorsulva folytatódik a nagy társadalmi rendszerek – az egészségügy és az oktatás – eróziója. Ez a reáljövedelmek csökkenése és a differenciálódás fokozódása mellett súlyos társadalmi feszültségek forrása. A tőke és a munkaerő lábbal szavaz. A kormány láthatóan nem akar megállapodni az IMF-fel és az Európai Bizottsággal. Bár 2012-13-ra várhatóan teljesül a GDP 3%-a alatti államháztartási hiány, a folyamat fenntarthatatlansága miatt egyáltalán nem biztos, hogy Magyarország 2014-ben kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól. További bizonytalanságot okozna, ha 2013 második felében esetleg választási gazdaságpolitika indulna be.
A 2013. évi költségvetési törvényjavaslat a fő számok nyári parlamenti megszavazása után szinte teljesen átíródott, de a bejelentett kormányzati intézkedések és főleg a költségvetési kihatások jelentős része igen bizonytalan. A bejelentések összesen 824 milliárd forintról szóltak - ezeknek csak mintegy egynegyede érinti a kiadásokat, a többi az adókat -, de a hatás reálisan csak mintegy 500 milliárd forint. Ráadásul számos más területen is komoly negatív eltérések lehetnek az előirányzatokhoz képest. (Különösen a közoktatás finanszírozása és az e-útdíj bevezetése kapcsán, de az Európai Bíróság ítéletei is 200 milliárdos egyenlegromlást okozhatnak). Ezért a 2012 decemberében megszavazott költségvetési törvény 2013-ban is (többször) változni fog.
A munkaadói járulék (szociális adó) szelektív csökkentése több pénzt hagy a kisebb vállalkozásoknál, de érdemben nem befolyásolja a foglalkoztatást. Ennek „ára” azonban a több szempontból káros különadók további térnyerése, ami miatt a banki aktivitás csökken, a gazdaság stagnál.
A GKI előrejelzése szerint 2013-ban az EU módszertana szerinti államháztartási hiány alulról, vagy választási költekezés megvalósulása, illetve az EU Bíróság esetleges kedvezőtlen ítéletei esetén felülről közelítve a GDP 3%-a környékén alakul. A külső egyensúly 2013-ban is kedvező lesz, de a trend enyhén romló. A kivitel bővülése kissé meg fogja haladni a behozatalét (5 illetve 4,5%), s az áruforgalmi egyenleg 8 milliárd euróra, a GDP 7%-áról 7,6%-ára nő. A folyó fizetési mérleg aktívuma azonban a tovább emelkedő jövedelem-kiáramlás miatt 0,5 milliárd euró passzívumra vált, aminek következtében a külső finanszírozási képesség - a kissé növekvő EU-támogatások ellenére – 3 milliárd euróról 2,5 milliárd euróra, a GDP 2,4%-ára csökken. A magyar működőtőke-import – az autóipari beruházások fékeződését is tükrözve – a rossz hazai befektetési klíma miatt várhatóan elmarad a tőkeexporttól. Magyarország összes külfölddel szembeni nettó adóssága (a közvetlen befektetéseken belül elszámolt egyéb tőke nélkül) a 2011. év végi 44,6 milliárd euróval szemben 2012 és 2013 végén várhatóan 44 milliárd euró lesz. A nettó külső adósság egyharmada sem jut az államháztartásra és az MNB-re.
2013-tól a korábbi terveknek megfelelően teljesen megszűnik a szuperbruttó adóalap, vagyis az effektív adókulcs minden jövedelem kategória esetében egységesen 16% lesz. Megszűnik a havi bruttó 660 ezer forint felett keresők járulékplafonja. A két hatás közül az előbbi valamivel nagyobb. A minimálbér 5,4%-kal, 93 ezerről 98 ezer forintra emelkedik, vagyis ezen a szinten a reálkeresetek (5%-os inflációt feltételezve) lényegében nem változnak. A nemzetgazdaság egészében azonban a recessziós-stagnáló környezetben a cégek és az államháztartás költségviselő-képessége nem teszi lehetővé az ilyen ütemű béremelést. A GKI 4,5% körüli bruttó és nettó béremelést prognosztizál oly módon, hogy az előbbiek alulról, az utóbbiak felülről közelítik azt. Így a közfoglalkoztatás kiterjesztése következtében a közfoglalkoztatottakkal együtt 1%-kal, közfoglalkoztatottak nélkül 0,5%-kal csökken a keresetek reálértéke. A nyugdíjak reálértéke nem változik. A reáljövedelmek a jövedelmi elemek közel felét kitevő keresetek reálértékének csökkenése és a nyugdíjak reálértékbeli változatlansága, a cafeteria terheinek emelése, a vállalkozói jövedelmek némi emelkedése, a szociális juttatások reálérték-vesztése mellett az enyhén romló tényleges foglalkoztatást is figyelembe véve kb. 1%-kal csökkennek, mely 1%-kal csökkenő fogyasztást valószínűsít. A lakosság nettó hitel-visszafizető marad.
A beruházások 2013-ban 2%-kal tovább csökkennek, az építésiek 3%-kal, a gépberuházások 1%-kal. A kétezres évek első évtizedében még 20-25%-os beruházási ráta 17%-hoz közelít, ami kirívóan alacsony arány. A befektetői bizalom hiánya miatt néhány autóipari „sziget” kivételével csökkennek az üzleti beruházások. Ma Magyarország kívül esik a nagy beruházók látókörén, miközben a hazai tulajdonú cégek is kivárnak. Egyre kevésbé valószínű, hogy az EU-forrásokat teljes egészében el tudjuk költeni (miközben persze papíron minden pénznek lesz gazdája 2013 végére). További gond, hogy a pályázatok egyre nagyobb részénél látható, hogy olyan vállalkozások szolgáltatásait „kell” igénybe venni, amelyekre a pályázóknak nincs szükségük. A gyorsuló kifizetésekről szóló információk csak annyiban igazak, hogy egy-egy héten valóban kifizetésre kerül 25-30 milliárd forint, ami azonban az előlegfizetésnek köszönhető, így a következő időszakban ismét csökkenni fog a heti kifizetések volumene. Eddig 3212 milliárd forint kifizetése történt meg, s 5000-5200 milliárd forint van még hátra 2015-ig. Ahhoz, hogy minden forrást elkölthessünk, heti 34-35 milliárd forintot kellene kifizetni úgy, hogy sok esetben még a pályázatok sem jelentek meg (pl. egészségügyi nagyberuházások).
Az iparban csak minimális, 1% körüli termelésnövekedés várható. A járműipar növekvő kapacitásainak kihasználását ugyanis nehezíti az európai gépkocsi-kereslet kedvezőtlen alakulása, az elektronikai ipar még nem talál magára, a belföldi értékesítés pedig tovább csökken. Az építőipar számára az uniós források által finanszírozott beruházások, különösen az út- és vasútfejlesztés jelenthet keresletet. A vállalati szektorban az építési kereslet érdemi változása nem valószínű. A lakásépítés a 2012-re várt 10 ezerről 6-8 ezerre csökken. Az építőipar teljesítménye 2013-ban már nyolcadik éve csökken, ezúttal mintegy 2%-kal. A szolgáltató szféra visszaesésének 2013. „csak” a hetedik éve lesz. Az infó-kommunikációs ágazaton kívül – ennek dinamikája lassul - azonban már a szállításban is szerény növekedés várható (elsősorban a vasúti és a nemzetközi fuvarozásban). A kiskereskedelmi forgalom mintegy 1%-kal csökken. A gazdaságpolitika által lefagyasztott – bűnbakká kikiáltott és extra adókkal teljes profitjától megfosztott - pénzügyi szektor a gazdaság egészének fejlődését visszafogja. A közszolgáltatásokban a várhatóan tovább emelkedő közfoglalkoztatás ellenére ugyancsak a teljesítmény csökkenése várható. A mezőgazdaság 2013-ban valószínűleg nem éri el a 2011. évi szintet. A búza vetésterülete 10%-kal kisebb lesz az előző évinél, de átlagos időjárás esetén a magasabb termésátlagok bőven pótolhatják az így kieső termésmennyiséget. Az állattenyésztésben viszont további visszaesés várható. A GDP összességében stagnál, de ez is szinte kizárólag a mezőgazdaságnak – az alacsony idei bázisnak – lesz az eredménye. A magnövekedés -0,3%, vagyis valójában lassulva, de folytatódik a visszaesés. (2011-13-ban, három év alatt összesen a GDP nem nő, 2013-ban a 2010. évi szinten lesz!)
A foglalkoztatás 2013-ban statisztikailag kissé növekedhet, de ebben az előző évihez hasonlóan a közmunkának és a külföldi munkavállalásnak lesz szerepe. A munkanélküliség éves átlagos szintje továbbra is 11% körüli. Bár a kormányzat egyes munkavállalói csoportok olcsóbbá tett foglalkoztatásától bővülő munkaerő-keresletet remél, ez a piac szűkülése mellett alighanem csak illúzió marad.
Az infláció alakulását 2013-ban is kormányzati döntések dominálják. A vállalatokra terhelt különadók áthárításának mértéke nehezen becsülhető. A telefonadó biztos, hogy beépül a fogyasztói árakba. A vezetékadó áthárítása kérdéses, mivel piaci szolgáltatókat és önkormányzati, állami cégeket is érint. Ez utóbbiak lehet, hogy a veszteséges működés mellett döntenek, csődjük esetén állami mentőövre várva. Úgy gondolkodnak, hogy a választásokat megelőző évben a kormány nemcsak alacsony árakat vár, de nem is engedheti meg magának, hogy közszolgáltatások ne működjenek. A közszolgáltató vállalatok árváltoztatása tehát teljesen kiszámíthatatlan. A „befagyasztott” rezsidíjak 2012-ben is 4-5%-kal emelkedtek. Szintén óriási bizonytalanságot jelent az a bejelentés, mely szerint a villamos energia és lakossági gáz árát 2013. januártól 10%-kal mérsékelnék. E döntés előkészítetlenségét jól mutatja, hogy a pontos részletek kidolgozására 13 munkanap áll rendelkezésre, egy karácsonnyal tarkítva. Az árak csökkentésére megvan a technikai lehetősége a kormánynak, hiszen szabályozott árakról van szó, az árcsökkentés fedezete azonban ismeretlen. Az energiaárak mérséklése két okból is nehezen kivitelezhető. Egyrészt a szabadpiaci energiaárak 10% feletti mértékben emelkednek, így már az árak változatlanul tartása is veszteséget okoz. Másrészt az áram- és gázszolgáltatókat is terheli a vezetékadó, melynek valamilyen fedezete kellene, hogy legyen. Valószínű, hogy a lakossági árak csökkentését a vállalatok fogják finanszírozni, s veszteséges működésük az infrastruktúra leromlását fogja eredményezni. A felsorolt durva piaci beavatkozások legkárosabb hatása, hogy az inflációs várakozások, valamint a vállalatok árdöntései teljesen szétzilálódnak. Nincs kiszámítható működési környezet, ami megalapozott üzleti és fogyasztói döntéseket eredményezhetne. Így óvatosságból hosszú távon mindenki magasabb inflációval számol, ami önbeteljesítő jóslattá válik. 2013-ban a szolgáltatások ára drámai mértékben fog emelkedni. Összességében 2013-ra 5%-os drágulási ütem várható. A politikai döntések ezt bármikor felülírhatják. Amennyiben a kormány ténylegesen meglépi az energiaár-csökkentést, s korlátozza a szolgáltatók áremelését, akkor alacsonyabb infláció is lehetséges.
2013 elején az alapkamat 5,5%-ra csökkenhet. Ezt követően az immár kizárólag a jelenlegi kormány által jelölt tagokból álló Monetáris Tanács és az új jegybanki vezetés feltehetőleg folytatni kívánja a kamatcsökkentést, erre azonban már nem sok tere nyílik az árfolyam veszélyeztetése nélkül. Nyugodt nemzetközi pénzpiaci helyzetet és szigorú, menet közbeni kiigazításra is kész költségvetési politikát feltételezve az árfolyam éves átlagban kissé, 285 forint/euróra erősödhet (jelentős ingadozások mellett). IMF-EU megállapodás hiányában, a külső feltételek romlása illetve a magyar gazdaságpolitika iránti bizalmatlanság jelentős fokozódása esetén érdemi gyengülés, majd ennek eszkalációját megakadályozandó jelentős alapkamat-emelés is lehetséges.
