A technológia fejlődésével az alkalmazási lehetőségek kibővültek, így szinte már minden fejlesztés tartalmaz valamilyen formában elektronikát. Egy termék megalkotása során a forma és látvány is alapvetően befolyásolja a felhasználó választását, ezzel együtt akár a fejlesztés alapjait, mégsem lehetséges külön választani vagy nagyobb hangsúlyt fektetni egyik, vagy másik területre. Sokkal inkább rendszerben és együttes tervezésben érdemes gondolkodni.
Visszatekintve azt láthatjuk, hogy az elektronikai fejlesztésnek már a kezdetektől fogva része volt bizonyos szintű együttműködés a gépészeti területtel. Azok az idők azonban már régen elmúltak, amikor ez az együttműködés még kimerült az áramköri lap kontúrjának kialakításában és a felfogatási pontok kijelölésében. Ma már gyakorlatilag e nélkül nem is kezdődhet fejlesztés. Többé már nem jelentenek valós lehetőséget az egyirányú, és ezáltal a hiba lehetőségét magában hordozó adatcsere módszerek, mint például a DXF formátumok. Gyorsabb és hatékonyabb kommunikációra van szükség.
Ennél fejlettebb együttműködésről beszélhettünk, amikor a projektek teljes adatbázisa mozgathatóvá vált a különböző környezetek között. Az előrelépés ugyan egyértelmű a korábbi lehetőségekhez képest, azonban továbbra is korlátozott, mert a változásokat a módszer nem automatikusan követi le, így azok végrehajthatóak akár a másik fél jóváhagyása nélkül is. Ezen felül, mivel nincs lehetőség a korábbi adatcserék során már érvényesített és az aktuális módosítások összehasonlítására, így az eljárás mindkét féltől nagyfokú körültekintést, pontos dokumentálást igényel. Nem véletlen, hogy a módszer leggyakrabban az elektronikai fejlesztés első és végső fázisában került alkalmazásra, a köztes fázisokban pedig, a körülményesség miatt inkább nem.
Következő nagy ugrás akkor történt, amikor az ECAD környezetben is elérhetővé váltak a 3D megjelenítő eszközök. Ezzel a hardvermérnökök is ellenőrizni tudták, hogy tervük megfelel-e például olyan minimális gépészeti követelményeknek, hogy belefér-e az elektronika az alkatrészházba? Azonban ez a módszer is csak az ellenőrzést teszi lehetővé, a módosítások lekövetését, vagy a módosítási igény továbbítását az gépészeti (MCAD) rendszer felé nem.
A kor szakmai és műszaki követelményeinek gyorsuló ütemben történő fejlődése miatt az elektronikai tervezés során olyan kihívásoknak is meg kell felelni, mint az egyre kisebb alapterület, vagy éppen az alkalmazott komponensek egyre szűkebb térben történő elrendezése. Ezzel párhuzamosan az új funkció követelmények biztosításához elengedhetetlen az egyre gyorsabb és nagyobb teljesítményű hardverkomponensek használata. Ehhez elengedhetetlen, hogy a gépészeti és az elektronikai fejlesztések már a kezdeti szakaszban, összehangolt együttes folyamatként valósuljanak meg. Ennek érdekében kerültek kifejlesztésre, a ProSTEP iViP szabvány alapú megoldások, melyek kétirányú adatcserét biztosítanak az ECAD és MCAD környezetek között. A saját tervekben elvégzett változtatások valós időben megjelennek a másik fél számára is. Ugyanakkor lehetőség nyílik a teljes fejlesztési projekt adatait egy rendszerben kezelni, egyeztetni róla. Az egyeztetések során a szükséges változások elvégezhetők, majd külön összevethetőek ez egyes alternatívák. A megbeszéléseket követően nincs szükség napokig jegyzőkönyveket írni, mert minden változás megjelenik a másik rendszerben és folytatható a fejlesztés. A módosítások a másik fél részéről elfogadásra kerülhetnek vagy éppen egy ellen-javaslatban újra ellenőrzésre vissza küldhetők.
Az EDMD protokollon keresztül mindez olyan módon valósul meg, hogy nem kényszeríti arra a felhasználót, hogy kilépjen a saját tervezési környezetéből. A legfejlettebb fejlesztői környezetekben az átfogó együttműködés gyártó függetlenül a legismertebb elektronikai és gépész tervező eszközök alkalmazásával valósul meg. Mind a gépész, mind az elektronikai tervező a saját jól megszokott rendszerében dolgozhat.
Megoldásainkkal valós ECAD/MCAD kollaboráció valósítható meg, melyek jelentősen csökkentik a termék piacra kerülésének idejét. Iteratív kommunikációt alakítunk ki, így a tervezői csapatok szinkronizált fejlesztői munkát végezhetnek. Az időigényes egyeztetésekre fordított munkaórák és a tervezési ciklusok száma drasztikusan lecsökkennek, ezáltal több erőforrás fordítható a megbízhatósági és a minőségi elvárások elérésére. Ezzel párhuzamosan a teszteléshez szükséges erőforrás igény is jelentősen csökken.
Összességében a hatékonyság, a két terület együttműködésével új szintre emelhető. Az EDMD protokollon történő kommunikációnak köszönhetően teljes átjárhatóság biztosítható az elektronika és a gépészet között.
Az azonnali beavatkozási lehetőségnek köszönhetően már a tervezés korai fázisában, a virtuális térben felismerhetők az esetleges hibák jelentős része, így a prototípusok száma, ezzel összefüggésben a fejlesztési idő és költségek drasztikusan csökkenthetők.
