Amiben a critical making más
A „critical making” (kritikai alkotás) kifejezést Matt Ratto, a Torontói Egyetem professzora alkotta meg. Ő a kritikai alkotás egyik fő célját úgy írja le, mint „a technológiák felé való elkötelezettség anyagi formáinak felhasználása a kritikai reflexió kiegészítésére és kiterjesztésére és ezáltal a technológiákkal kapcsolatos, megélt tapasztalataink újbóli összekapcsolására a társadalmi és fogalmi kritikával”. Nos, ez így kifejezetten bonyolultan hangzik, és elsőre nem is nagyon érthető. Fogalmazzunk egyszerűbben: a critical making olyan, a digitális technológiákkal összefüggő gyakorlati, produktív tevékenység, amely társadalomi kapcsolódásokkal rendelkezik. Az absztrakt, kritikus gondolkodás (critical thinking) és a kézzelfogható alkotások (making) ötvözése egyfajta pedagógiai gyakorlatot jelent, amely a technológiákkal való anyagi érintkezést használja fel egy adott személy vagy csoport által adott kritikus társadalmi reflexió kibővítéséhez és elmélyítéséhez. A kifejezést azért találták ki, hogy áthidalják a kreatív, fizikai és fogalmi felfedezés közötti szakadékot, és azokra a gyakorlati, produktív tevékenységekre utal, amelyek összekapcsolják a digitális technológiákat a társadalommal.
A lényeg: A critical making célja az alkotás folyamatából kivont tanulásban rejlik, nem pedig a késztermék használatából származó megtapasztalásban.
1. ábra. A critical making és a DIY. Forrás: Sipos M. Regina (saját fotó)
Előtérben a társadalmi aspektus
Korábban több tanulmány is rámutatott arra, hogy a technológiai szakértők nem ismerik a globális társadalmi-környezeti problémák gyökereit és alábecsülik a társadalomtudományokat és a művészetet – de ez igaz vica versa is. A critical making fő hangsúlya az „open design”. A nyitott tervezés kritikus képet alkot a társadalom jelenlegi intézményeiről, gyakorlatairól és normáiról, újra összekötve a materiális és erkölcsi világot. Ennek során egy új elektronikai eszköz létrehozásakor annak fejlesztője megismeri az anyagi és fogalmi feltárás folyamatait, segít újszerű látásmódok kialakulásában.
A critical making tehát olyan interdiszciplináris gyakorlat, amely egyesíti a kritikai gondolkodást és a gyakorlati kísérleteket, hogy ezáltal ösztönözze a cselekvés általi tanulást. A projektalapú tanulásra épülő, a konstruktivista pedagógiai irányzat megközelítéseiből merítő critical making a technológiák, a művészet, a design és a társadalmi kérdések közötti kapcsolatokat tárja fel azáltal, hogy tárgyakat készít, melyek fontos társadalmi kérdéseket, problémákat testesítenek meg, ezáltal könnyebben hozzáférhetővé téve a kérdéskört.
Mind az oktatásban, mind az otthoni vagy kisvállalkozói fejlesztések során – elsősorban azért, hogy az eredmény mindenki számára könnyebben elérhető, megismételhető lehessen – alapvető szerepet játszik az „open hardver”. Itt például az olyan gyakorlatilag mindenki által elérhető hardveralapokról van szó, mint az Arduino egyes kitjei. Így az emberek társadalmi-politikai szempontból releváns prototípusokat fejleszthetnek ki és emancipációs folyamatokat indítanak el.
Hogyan néz ki a critical making a gyakorlatban?
Ahogy azt már említettük, a DIY-t gyakran alacsonyabb jövedelemmel, illetve áruhiánnyal kapcsolják össze. Vannak azonban olyan esetek is, amikor olyan közösségek hoznak létre önmaguk számára technológiai megoldásokat, ahol nagyobb cégeknek egyszerűen nem éri meg bevezetni az olyan, ma már alapvető szolgáltatásokat, mint az áram vagy az internet.
2. ábra. A törzsfőnök a műhelyében. Forrás: Sipos M. Regina (saját fotó)
Erre példa a nyugat-jávai Kasepuhan Ciptagelar őshonos közösség, melyet a szerző pár éve látogatott meg Indonéziában. Többórányi autóútra a legközelebbi várostól, évszázadok óta a hegyek között megbújva él ez a törzs. A környékbeli hasonló közösségekkel ellentétben ők nyitottak a modernizálásra. Ökovallásos népcsoportként nagy hangsúlyt fektetnek a fenntarthatóságra, a megtermelt rizst nem adják el. A törzsfőnök gyakran konzultál kutatókkal, kormányzati dolgozókkal, tagja különböző telekommunikációval foglalkozó chat-csoportoknak is. Időről időre visszavonul és kikéri vallása isteneinek véleményét. Talán a külső szakértői vélemények is szerepet játszanak benne, hogy az istenek a ’90-es évek óta különböző technológiai fejlesztéseket javasolnak.
Így például létrehoztak egy mikro (5 … 100 kW) vízerőművet, amellyel a falu áramellátását oldják meg. Erre épülhetett rá a közösségi rádió, majd közösségi tévé, melyek lehetővé teszik a kapcsolattartást a hegyekben elszórt közösségek között, és a mindennapjaikat is dokumentálják. Néhány évvel ezelőtt pedig bevezették a közösség által fenntartott WiFit is, mely csatlakozik az internethez is. A falu tagjai számára a hozzáférés napi voucher vásárlásával lehetséges. Az interneten található szinte végtelen mennyiségű információ, tudásanyag elérése újabb kísérletezésekhez vezetett, melyekben felfedezhetjük a critical making nyomait. A pandémia alatt lehetetlen volt a hálózat bővítéséhez szükséges acéltornyokhoz hozzáférni, ezért a bandungi egyetem design-tanszékével kifejlesztettek egy bambusztornyot, melynek tervei az „open design” jegyében nincsenek levédetve, ezért bárhol, bárki által könnyen megépíthető, javítható és a közösségre szabható.
3. ábra. WiFi adótorony bambuszból. Forrás: Sipos M. Regina (saját fotó)
De kísérleteznek ősi technológiák modernizálásával is. Úgy tartják, hogy a szélkakasok boldoggá teszik a rizs istennőjét, hiszen a szél mozgása azt jelenti, hogy a túléléshez nélkülözhetetlen és szentként kezelt rizs beporzása folyamatban van – lesz termés. A szélkakasok állásából levont mezőgazdasági következtetéseket a jövőben szenzorokkal is szeretnék alátámasztani, ezért Internet of Thingsre kapcsolódó eszközökkel egészítik ki az eddig analóg rendszereket.
Szerző: Dr. M. Sipos Regina PhD – Berlini Műszaki Egyetem
