30-35 évvel ezelőtt népszerű volt a csináld magad (DIY) barkácsolás, ideértve a különféle elektronikus kütyük házilagos megépítését is. Ennek talán a legfőbb oka az volt, hogy az alacsonyabb jövedelmek, a relatív áruhiány közepette jó pár termék elérhetősége kifejezetten korlátozott volt. A DIY tehát a végtermék előállítását, annak használatát célozta. A piaci elérhetőségek bővülésével azt várnánk, hogy ez a tevékenység teljesen háttérbe szorul, periferizálódik. Majdnem ez történt, ám időközben Nyugaton megjelent a making, azaz a barkácsolás modernizálása digitális technológiákkal, mint pl. 3D nyomtatás, robotika, vagy olyan mikrokontrollerekkel, mint az Arduino. Ezekre a gyors prototipizálási módszerekre épít a „critical making”.