Egy projekt elindítása
Sok terv esetében a fejlesztőeszközök ideálisak az első prototípusok előállításához. A beágyazott szoftverfejlesztő készletek, az alkatrészek összeállításai, a vezetékek kusza csomói lehetővé teszik a fejlesztők számára, hogy a végtermék legalább megközelítőleg végleges dizájnját összeállítsák. A fejlesztőkészletek leglelkesebb felhasználói azok a szoftver-orientált fejlesztők, akik nem szeretnek részt venni a PCB-elrendezések kialakításában. A PCB-tervezési feladatok megvalósítása, továbbá a hibakeresés túlzottan drága is lehet. Tehát egy készlet használatával a szoftverfejlesztés előnyei abból fakadnak, hogy a folyamat különválasztásra kerül a hardvertől, és lehetővé teszi a megfelelő összpontosítást a program megírására.
Hardver-prototípus
Olyan vállalatoknál, amelyek elektronikai eszközöket fejlesztenek, először az elrendezést kell megalkotni, majd ezt követően jöhet a szoftverfejlesztés. Ez számos kockázatot és költséget rejt magában, mivel a hardverfejlesztőknek először meg kell alkotniuk a prototípust, amely megfelelően működik, mert a kezdeti hibák csak így szűrhetők ki.
A prototípus-készítés költségeinek elmúlt években tapasztalható jelentős csökkenése versenyképessé tette ezt, és a fejlesztők is komoly alternatívát találhatnak benne. Ez lehetővé teszi előzetes hardver-elrendezés megalkotását, amely tartalmazza a processzort, a memóriákat, a perifériákat, az elektromos ellátást — ennek megalkotása a PCB-műhelyben történik, jóval alacsonyabb költségek mellett és kisebb mennyiségben. Az eredmény az, hogy a fejlesztők a prototípus-táblákat használják az első tervekhez: ebből jött létre a fejlesztőkészlet. A prototípus sokkal közelebb áll a végtermékhez, amelyet egy polcról levehető készlet segítségével lehet megvalósítani, és amely további javított termékeket eredményez, amelyeken már a hibajavítást is elvégezték.
Nyílt forráskódú eszközök
A testreszabható panelek költségcsökkenése mellett egyre nagyobb számban érhetők el az ingyenes és egyre több funkcióval rendelkező PCB-tervező eszközök, mint például a DesignSpark PCB és tesztszoftver; az egyre szélesebb körben elérhető, nyílt forráskódú szoftverek, beleértve az operációs rendszereket, tervezőszoftvereket és kódkönyvtárakat is. Növekedés figyelhető meg a nyílt forráskódú hardvertervek, illetve az IP (szellemi tulajdon) területén, például egy potenciálisan problémás, nagy sebességű memória-interfész újra felhasználható egy panelen a könnyen letölthető szoftverekkel és illesztőprogramokkal. A fejlesztőknek már nem kell a legegyszerűbb panelekkel dolgozniuk, amelyeken csak a gyártók által kiválasztott alkatrészek találhatók meg, melyek megpróbálnak megfelelni minden igénynek, és nem kell tolerálniuk a nem megfelelő perifériákat; ezek a készletek nem felelnek meg azon fejlesztők igényeinek, akik sokkal speciálisabb alkalmazásokat szeretnének létrehozni.
A környezethez való alkalmazkodás
A fentiek fényében a fejlesztőkészletek létjogosultsága egyre nagyobb. Mint minden másnak, ennek is alkalmazkodnia kell, hogy a folyamatosan változó piaci környezetben fenn tudjon maradni. Az egyik jelentős változás, hogy az ára nagymértékben csökkent, ezres nagyságrendről tízes nagyságrendre (dollár vagy euró). A legtöbb fejlesztőkészletben számos erőforrás megtalálható, a speciális szoftvereszközöktől, amelyek integrálhatók az ingyenesen elérhető IDE-be, a különböző tervező könyvtárakig, amelyekkel a tervezési folyamat felgyorsítható.
Az MCU-, a processzor- és az FPGA-gyártók a készleteket hardver-referenciatervekkel és speciális szoftverekkel együtt kínálják, amelyek több alkalmazás követelményeinek is megfelelnek — így lehetővé teszi az alacsony költségek melletti gyors fejlesztést. Egy példa az alkalmazásközpontú készletre a Texas Instruments-től (TI), amely olyan digitális videofejlesztő platformot ajánl, mely a DaVinci DSP-n alapul, és digitális videoalkalmazásokban használható. A TI egyéb alkalmazásspecifikus piacokra fejleszt készleteket, mint például a vezeték nélküli technológiák, orvosi műszerek, autóipar, biztonságtechnika és fogyasztási cikkek.
Processzor kiválasztása
Kicsit sem kétséges, hogy a fejlesztőkészlet hasznos eszköz a rendszerprocesszorok vagy mikrovezérlők kiválasztásához egy projekt esetén. A készletek a legtöbb esetben a legnépszerűbb és legszélesebb körben elérhető MCU-kra alapulnak: az ellátás biztonsága egy olyan kérdés, amelyet komolyan kell venni, és egy olyan MCU kiválasztása, amely már az életciklusa végén jár, nagy kockázatot hordoz. A készlet használatával a fejlesztők gyorsan megvalósíthatják elképzeléseiket: meggyőződhetnek arról, hogy az MCU teljesítménye elégséges; igazolhatják, hogy a kommunikációs csatornák működnek, miközben a programot futtatják, vagy csak egy kis költségű FPGA-n egyszerűen eldönthetik, hogy az adott elképzelés működőképes-e.
Közösségépítés
Ezenfelül a szilíciumeszköz-gyártók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy egy tervezői közösséget hozzanak létre, amellyel fejleszthetik a márka iránti lojalitást és a mérnökök elköteleződését. Ezekből a közösségekből kinyerhetők a fejlesztői információk, ingyenes online szoftvereszközöket, egyéb szoftvereket és IP-erőforrásokat kínálnak; ezenfelül online terméktámogatást és fórumokat biztosítanak, így ösztönözve a tervezőket arra, hogy megosszák elképzeléseiket és felmerülő problémáikat, amely aztán segíthet a fejlesztés felgyorsításában.
Változó szerep?
Még ezekkel a változásokkal és funkciókkal, valamint a nagymértékben növekvő támogató ökoszisztémával együtt is marad a kérdés: egyre közelebb kerülünk-e ahhoz a ponthoz, ahol e fejlesztőkészletek már nem játszanak vezető szerepet a fejlesztési körben?
