Az 1. táblázat többféle energiabegyűjtési formát hasonlít össze, teljesítménysűrűség szerint rendszerezve.
A megoldás a felhasznált energiaforrásban, az alkatrészekben, valamint a teljesítményprofilokban van. Cikkünk tárgya, az RF-energia kinyerhető a környezetből vagy dedikált adóvevőből is, az efféle energiáról működő eszközök pedig kötetlenül, gyakorlatilag bármilyen környezetben működhetnek.
A rádiófrekvencia mint energiaforrás
Az energiahatékonyságot biztosító alkatrészek
A kényelmesen felhasználható és megbízható energiaforrás kiválasztása csak az első lépés, amelyet a megfelelő, maximálisan hatékony energiafelhasználású rendszer megtervezése követ. Ez a feladat a lehető legalacsonyabb energiafelhasználású alkatrészek beépítésével és/vagy teljesítmény-kiegyensúlyozással valósítható meg.
A kis fogyasztású, hatékony energiamenedzsment-tulajdonságokkal rendelkező, elektronikai alkatrészek iránti igény mögött a kisméretű mobileszközök iránti, növekedő piaci kereslet áll. Ennek a trendnek rengeteg, kiváló energiahatékonyságú mikrokontrollert, analóg áramkört/alkatrészt, rádiót, valamint kommunikációs protokollt köszönhetünk, amelyek mind kiváló kellékei lehetnek az RF-es energiabegyűjtésnek. Manapság az alacsony energiaigényű működési módok a fejlett mikrokontrollerek alaptudásába tartoznak: a Microchip-féle PIC24F-sorozatú, XLP ("eXtreme Low Power") technológiás mikrovezérlők áramfelvétele alvó állapotban például csupán 20 nA, kódvégrehajtásra pedig 8 µA áramfelvétel mellett képes.
Egy energiabegyűjtéssel működtetett, környezeti szenzorhoz analóg és rádiós alkatrészekre is szükség van. A rádiós rész a kommunikációs protokoll, valamint az adási/vételi (Tx/Rx) állapotra jellemző, magasabb energiaigény miatt bővíti a rendszer energiaigényét. Az új rádiós megoldások fejlesztői azonban felismerték ezt a problémát, és az új termékeknél már akár 3 mA vételi áramerősség is elérhető, a meghatározó ezáltal a vezeték nélküli kommunikációt lebonyolító protokoll.
A teljesítmény kiegyensúlyozása
A hosszú végrehajtási idő és a feleslegesen túlkomplikált, vezeték nélküli kommunikációs protokollok jelentős mértékben pocsékolják a szűkösen rendelkezésre álló energiát. Az egyik legfontosabb a tervezés során, hogy olyan protokollt válasszunk, amely támogatja a testreszabhatóságot, az alkalmazás egyedi igényeihez való hozzáigazítást. A Microchip-féle MiWi protokoll például támogatja az abszolút minimalista implementációt, amellyel akár 5 ms ideig tartó, rádiós adási idő is elérhető.
További fejlesztési potenciált rejt a töltésalapú végrehajtáson alapuló teljesítménymenedzsment, valamint a töltöttségi állapot monitorozása. Töltésalapú végrehajtásnál a szenzorról a tápellátás teljes leválasztásra kerül, az RF-es energiabegyűjtő pedig végzi a dolgát, és folyamatosan utántölti a rendszer energiatárolóját, mialatt energiafogyasztás nem történik. A szenzor végrehajtó motorjának frekvenciája függ az energiatároló töltöttségi szintjétől, a teljes folyamatot pedig befolyásolja az RF-forráshoz mért távolság, a vevőantenna, a terepakadályok (pl. falak). Végezetül, a vételi jelerősség-indikátor (RSSI - Received Signal Strength Indicator) felhasználható az adási sebesség/gyakoriság vezérlésére annak érdekében, hogy elkerüljük a hálózat elárasztását szükségtelen adatcsomagokkal.
Ha az RF-es energiabegyűjtő energiatárolót tölt, a mikrokontrollerrel monitorozható a töltési ciklus hossza, valamint megbecsülhető a töltöttség állapota. A vezérlő az elvégzendő szenzorműveletek ismeretében (amelyeket részben a különféle működési állapotok során rögzített adatokból nyerhet ki) ezek alapján kiszámíthatja a rendelkezésre álló futási időt. (Pl. egy szenzorkimenetet mérő szenzorcsoport áramfelvétele 100 µA lehet, amely adatok továbbítása közben az áramfelvétel 20 mA-re nő meg. A mikrokontroller ezen információ birtokában meg tudja becsülni, hogy minden alkalommal, amikor ezek a műveletek végrehajtásra kerülnek, mennyivel csökken az energiatároló töltöttségi szintje. A töltöttségi állapot így a töltési és kisülési állapotok összehasonlításával határozható meg. Ezzel a módszerrel a szenzor adásainak gyakorisága csökkenthető is a töltöttségi állapot alapján, sőt vészüzenet is küldhető az RF-es energiabegyűjtőnek, amelyben a szenzor több energiát igényel a megbízható működéshez.)
Az energiabegyűjtés gyakorlati megoldása
Az RF-es energiabegyűjtés számtalan alkalmazáshoz ideális megoldás, és fiatal kora ellenére kiváló platformja a prototípus-építésnek is. A telepről működtetett szenzorok az arra alkalmas alkatrészekkel kiválthatók, megvalósítva a teljesítmény-kiegyensúlyozást is. Az RF-alapú energiabegyűjtés vezérlési lehetőséget ad a forrás felett, gyakorlatilag tetszőleges környezetben működőképes, és elméletben nincs akadálya a tömeges elterjedésének sem.
Az RF-energiabegyűjtés kipróbált és megbízhatónak bizonyult megoldás, amely megfelel a környezeti és CSR-követelményeknek, gazdaságilag életképes alternatíva, robusztusságára pedig jellemző, hogy se a Napnak, se a szélnek, se egyéb, hasonlóan megjósolhatatlan és bizonytalan rendelkezésre állású, természeti erőnek nincs kitéve.