Nem kevesebbet ígér, mint a versenyképesség tényleges növelését, a technológiai problémák gyorsabb megoldását, vagy éppen elkerülését, a világszerte felhalmozódott ipari tapasztalatok átvételének lehetőségét, a vevőkkel, illetve a beszállítókkal támadt vitás kérdések egyszerűbb rendezését, a követelmények egyértelmű megfogalmazását, költségmegtakarítást az elektronikai gyártásban. Van-e, aki úgy gondolja, hogy mindez felesleges? ... A többiek figyelmébe ajánljuk ezt a cikket!

Mit kell tudni az IPC-ről?

Az IPC az elektronikai gyártásban érdekelt cégek önkéntes tömörülése. 1957-ben hat, nyomtatott áramköröket gyártó cég alapította az Egyesült Államokban, Institute for Printed Circuits név alatt. Innen a közismert IPC rövidítés. A teljes név azóta többször változott, mivel a tagság csakhamar más elektronikai ipari szereplőkkel bővült: készülékgyártók, áramköri lapokat összeszerelő cégek és mások is csatlakoztak, nemcsak az USA-ban, de szerte a világon. A szervezet neve most IPC — Association Connecting Electronics Industries —, kifejezve széles körű érintettségét az elektronikai iparban. Működését a tagok szándékai vezérlik, tevékenysége azonban az elektronikai ipar valamennyi szereplőjére kihat, tagságtól függetlenül. Az IPC elkötelezett tagjai technológiai és piaci ismereteinek magas szinten tartása iránt, az elektronikai ipart érintő más nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattarásban. A szabványalkotás csak az egyik, de igen jelentős ága tevékenységének.

Mi a célja az IPC-szabványoknak?

Azonos nézőpontot, egyező szemléletet, gyártási, technológiai, elfogadhatósági követelményeket, értékelési, megítélési és minősítési módszereket biztosítani a világ legkülönbözőbb részein, különféle kultúrákban, számtalan szervezeti formában és egységben működő, de valamilyen szinten mindenképp együttműködő elektronikai ipari szereplőknek. Mindez elképzelhetetlen lenne a szabványok rendszere nélkül.

A szabványok rendszert alkotnak

A szabványok rendszerét jól szemlélteti az úgynevezett IPC-szabványfa (1. ábra). A szabványok végigkövetik az elektronikai termék megvalósulásának folyamatát a gondolatának megszületésétől a gyártásba vett késztermék kibocsátásáig. Az ábrán középen a gyártási folyamatokat érintő átfogó szabványok láthatók.

Alul zöld mezőben a nyomtatott huzalozású áramköri lemez tervezéséhez, kialakításához szükséges szabványokat találjuk, mint pl. az alapvető tervezési előírásokat összefoglaló IPC-2220 sorozatot, vagy a forrasztási felületek kialakítását szabályzó IPC-7351 szabványt.

Felette kék mezőben az áramköri lapok gyártását, minősítését, minőségbiztosítását szolgáló szabványok találhatók. Az IPC-4101 a merev áramköri lapok alapanyagainak specifikációját tartalmazza, az IPC-6012 a merev áramköri lapok minősítését szabályozza — korántsem csak az áramköri lapok gyártói számára. Az IPC-A-600 a kész, csupasz áramköri lapok vizuális ellenőrzéséhez ad kritériumokat, ami az áramkörilap-gyártóknál a kimenő, az -összeszerelőknél a bejövő termékek ellenőrzéséhez nélkülözhetetlen.

Egy szinttel feljebb, sárga háttérrel az összeszerelési folyamathoz tartozó, meghatározó szabványok: az IPC-J-STD-001 a forrasztási folyamattal, forraszokkal, folyasztószerekkel, berendezésekkel és a forrasztott elektronikai szerelvényekkel szembeni alapvető követelményeket gyűjti csokorba. A vizuális minőség-ellenőrzés alapdokumentumai, az IPC-A-610 (a legszélesebb körben ismert és alkalmazott szabvány) az elektronikai szerelvények, valamint az IPC-A-620 a vezeték- és kábelköteg-szerelvények elfogadhatósági követelményeit tartalmazza. Így jutunk el végül a legyártott, kiszállításra váró késztermékhez.

Az átfogó jellegű szabványokhoz számos részterületet érintő dokumentum járul. Ezeket látjuk az ábrán kétoldalt. Egy részük egy-egy szegmens szabályozását látja el, mint például az IPC-J-STD-004 a folyasztószerek, az IPC-J-STD-006 a forraszok követelményeit foglalja össze. A forraszpasztákra az IPC-J-STD-005 vonatkozik. A mind gyakrabban alkalmazott alakkövető bevonatokról az IPC-CC-830 szól. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az IPC-7525 a stencilkialakításról, vagy az IPC-J-STD-033 a nedvességre és ehhez kapcsolódva a reflow-folyamatra érzékeny elektronikai alkatrészek tárolásáról, kezeléséről, felhasználásáról.

Az IPC-TM-650 több mint 120, elektronikai iparban használatos tesztmódszer részletes leírását tartalmazza, beleértve a tesztek célját, végrehajtását és értékelését is.

Igen fontos, nélkülözhetetlen szabvány az IPC-7711/7721, amely az újramunkálás (rework), javítás elfogadott módszereinek, eljárásainak gyűjteményét foglalja magában.

Szabvány mint szakkönyv

Jó néhány dokumentum, bár szabvány jellegű, de valójában vagy valamely szabvány alkalmazását segíti kézikönyv gyanánt, vagy egy-egy alkalmazás szakkönyveként szolgál. Ilyenek például a forraszpaszták felhasználóit segítő IPC-HDBK-005, vagy az alakkövető bevonatok alkalmazását segítő IPC-HDBK-830, vagy az IPC-7093, -7094, -7095, amely az alsó kivezetéses, láb nélküli, a flip-chip, illetve a BGA jellegű alkatrészek alkalmazásához, szerelési, forrasztási folyamatának kialakításához nyújt szakszerű és korszerű útmutatást.

Hogyan készül a szabvány?

A szabványokat az IPC keretein belül, egy-egy IPC-munkatárs által összefogott, de az ipar vezető szakembereiből álló munkabizottság szerkeszti, illetve módosítja időről időre, a technológia fejlődésének megfelelően. Javaslatokat pedig bárki tehet, a megfelelő kapcsolatokat megtalálhatjuk az IPC honlapján.

A szabványok jelölése az első kiadás alkalmával a szabványszám végén nem tartalmaz betűt, majd az egymást követő felülvizsgálatok és frissített, bővített, újabb kiadások megjelentetésekor az angol ábécé sorrendjében emelkedő betűjelzést kap.

Az IPC-szabványok alkalmazása

Az IPC nem hatóság és nem is állami szabványosítási hivatal. Ennek megfelelően az IPC-szabványokat nem kötelezően kell alkalmazni. Az inkább józan belátás kérdése. A szabványok előírásai segíthetnek a követelmények egyértelmű és precíz megfogalmazásában mind a beszállítók, mind a saját munkatársak, mind a vevők felé. Ehhez elegendő csak a szabványok alkalmazásáról dönteni, és ezt megfelelő módon, pl. vevő-szállítói szerződésben deklarálni. Egymondatos hivatkozás a szabvány előírásaira annyit tesz, mintha az adott (nem­egyszer pár száz oldalas) szabványt a szerződésbe bemásoltuk volna.

Mivel a szabványhoz való igazodás szabadon választott, vevő és szállító megegyezhet és előírhat attól eltérő kritériumokat is (enyhébbeket és erősebbeket is, ha indokolt), akár a vevő-szállítói szerződésben, akár a termék műszaki alapdokumentációjában.

Az IPC-szabványok a legjobb üzemi gyakorlatot tükrözik, és magukban sűrítik az ipar nemzetközileg összegyűjtött, rendezett tapasztalatait. Lehetővé teszik, hogy kérdéseinkre, problémáinkra gyorsan választ kapjunk, elejét vegyük hosszas vitának, jó hírünket veszélyeztető tanácstalanságnak, magyarázkodásnak, felesleges kísérletezésnek, költséges vizsgálatoknak, indokolatlan vevői követelményeknek — nem utolsósorban — elvesztegetett időnek, kidobott pénznek.

A szabványok ismeretével és alkalmazásával a tudás a mi oldalunkra áll.

Képzés és tanúsítás

A legelterjedtebben használt, átfogó szabványok használatára, egységes értelmezésére, illetve gyakorlati módszerekre vonatkozóan az IPC egységes oktatási, tréningprogramot dolgozott ki. Az ennek keretében képzett, a követelményeknek eleget tevő hallgatók nemzetközi érvényességű, alkalmazástechnikai szakember IPC-tanúsítványt kapnak (CIS — Certified IPC Application Specialist). Az alkalmazástechnikai szakembereket tanúsított IPC-trénerek (CIT — Certified IPC Trainers) oktathatják, akik viszont képesítésüket Jogosított IPC Tréningközpontok (Lisenced IPC Training Center) keretében működő IPC-mestertrénerektől (MIT — Master IPC Trainer) kapják. A trénerek állhatnak bármely oktatócég, -vállalkozás, vagy gyártóüzem alkalmazásában is, képezhetnek és tanúsíthatnak alkalmazástechnikai szakembereket.

Minden tanúsítás 2 évre szól, amikor is meg kell azt újítani.

A képzési és tanúsítási körbe vont szabványok: az IPC-A-610, az IPC-A-620, az IPC-J-STD-001, az IPC-7711/7721 és az IPC-A-600.

A képzett szakemberek növelik versenyképességünket, és gyakran vevői elvárásokban is megfogalmazódnak.

Szabványok és oktatási anyagok magyarul

Minden IPC-szabvány eredetileg angol nyelven készül. A legfontosabbakat azonban számos nyelvre lefordítják. Örömteli, hogy egyre több hozzá férhető magyarul is. Ezek: IPC-A-610E, IPC-7711/7721B, IPC-J-STD-001E, IPC-J-STD-033C. A magyar változatok lehetővé teszik, hogy a dolgozók széles körben, köztük az angolul nem tudók is, használhassák a szabványokat napi munkájuk során.

2013 jelentős fordulópont abban a tekintetben, hogy már nemcsak szabvány, de az IPC-A-610E, IPC-7711/7721B, IPC-J-STD-001E CIS és CIT-képzésekhez tréninganyag is megjelent magyarul.

Novemberben várható az IPC-A-620 magyar kiadása, és jövő év első felében remélhetőleg a tréninganyag is elkészül.

Szabványok és kiadványok beszerzése

A szabványokat közvetlenül az IPC-től, vagy jogosított IPC-forgalmazóktól (Authorized IPC Distributor) lehet beszerezni, Magyarországon a Microsolder Kft.-től. Egyeseket akár raktárról is, másokat megrendelésre, viszonylag rövid szállítási határidővel kaphatunk meg. A legtöbb szabvány megvásárolható nyomtatott és elektronikus (pdf) formában is. A kettő együtt, egy készletben, lényegesen olcsóbb, mint külön-külön. A nyomtatott példány bárhol használható, az elektronikus változatban könnyű keresni.

Az IPC-szabványok száma több mint 200. A fentiekben természetesen nem mindegyik került szóba, terjedelmi okokból nagyon fontosak is kimaradtak.

Nem beszéltünk az áramkörilap-tervezők képzéséről és tanúsításáról sem.

A cikk azzal a céllal íródott, hogy felhívjuk a figyelmet az IPC-szabványok által nyújtott előnyökre, és hogy azokat ki-ki a saját hasznára fordíthassa.

Sok cégnél több-kevesebb szabvány már rendelkezésre áll, sok helyen viszont semmi sem. A forgalmazótól ingyenes katalógust és személyes segítséget is kaphatnak az érdeklődők a megfelelő szabványok kiválasztásához, az üzemet érintő, érdeklő szabvány­csomag összeállításához.

A Microsolder Kft. honlapja