A kaliforniai Stanford Egyetem kutatója, Yu Cui egy természettől ellesett ötlettel negyedével jobb hatásfokú fotovoltaikus elemet állított elő.A napelemek működési elve a fénysugárzás lehető legnagyobb hányadának elektromos energiává alakítása. Ebből a szempontból a felületi reflexió kifejezetten hátrányos, tehát el kell érni, hogy a lehető legkisebb legyen az értéke

A kaliforniai Yu Cui is erre törekedett. Célját úgy érte el, hogy a gyártás során az energiatermelő szendvicsszerkezetet a szokásos síklap helyett a lótusz leveléhez hasonló, rücskös hordozóra vitte föl. Konkrétan 450 nm-enként 100 nm-es nanokúpocskákat alakított ki a kvarcalap felületén. Erre rágőzölögtetve az aktív rétegeket, rücskös felületű napelem jött létre.
A feltaláló és csapata mérései alapján a felszíni "nanogömböcskék" optikai fényvezetőként működnek, és a beeső fénynek az eddigieknél nagyobb hányadát továbbítják a napelem aktív rétegeihez. Az olcsóbban előállítható amorf szilícium napelemek átlagosan 4,7 százalékos hatásfokát az új eljárás 5,9 százalékra növelte. Maga a felület jól láthatóan mattfekete, míg korábban enyhén csillogó vöröses volt. A feltaláló véleménye szerint a jobb hatásfokú kristályos szilícium napelemek hatásfokát is javítja a rücskös kialakítás, de minden egyes alapanyag esetén ki kell kísérletezni a nanogömböcskék optimális méretét.
A rücskös felület érdekes mellékhatással is jár, az új konstrukció öntisztuló. Ez a tulajdonság úgy jön létre, hogy a vízgömböcskék a felület gömbjeire nem tudnak rátapadni, és saját súlyuk következtében legördülnek a napelemtáblán. A lazán kötődő porszemcsék viszont kiválóan tapadnak a vízcseppekhez, így az eső folyamatosan mossa a felületet.