Az ELEKTROnet-ben a múlt évben már bemutattunk egy sikeres szomszédos országot, Romániát. Most, amikor Magyarországot az elsők között érte utol a világgazdaság krízise, érdemes pár percet szánni a sokáig lesajnált Szlovákiára, ahol sokáig úgy nézett ki, minden a legnagyobb rendben halad.Tavaly október végéig még a növekedés jellemezte a szlovák ipart. Az év elején, januárban 8,7, februárban pedig 13,1 százalékos volt a bővülés, ám a nyári hónapoktól kezdődően már csak 0,1 … 6,3 % között mozgott a növekedés éves üteme, novemberben pedig 7,1 %-kal, 10 éve nem tapasztalt mértékben esett vissza a termelés

Megtett intézkedések
A kistigrisként számon tartott Szlovákia a hitelválság kirobbanásáig olyan sok intézkedést – állami beruházások, szerkezeti reformok, adóreform, költségvetési kiigazítás – tett, hogy most, amikor a kormányoknak a válságenyhítéshez „központi pénzszórást" kell végrehajtaniuk, sokkal nagyobb a mozgástere. Persze veszélyek még így is maradtak, mivel az ország gazdasági fejlődésének oroszlánrészét generáló autóipar jelenlegi növekedése ellenére is recesszióba süllyedhet hosszú távon, tömeges leépítéseket idézve elő, ami a keleti országrészhez képest prosperáló nyugati régióban is szociális válságot okozhat. 2009-ben pedig ugyan visszaesik a szlovák gazdaság, de várhatóan még így is Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa marad.
Szlovák csoda valójában nem létezik. Mindössze arról van szó, hogy a magyarországi politikai és gazdasági döntéseknél jóval tudatosabb és átgondoltabb szlovák kormányzati intézkedések most legalább annyiban meghozzák gyümölcsüket, hogy a pénzügyi válságot követő gazdasági recesszió nem gyűri le annyira a szlovákokat, mint Magyarországot. A második Dzurinda-kormány idején belevágtak olyan, részben fájdalmas reformokba, mint a közszolgáltatások árának piacosítása, a magas munkanélküliség dacára a szociális támogatások megnyirbálása, az egészségügyi- és nyugdíjrendszer költséghatékonyabbá tétele, valamint az egykulcsos adó bevezetésével az adóreform végrehajtása. Az intézkedések elérték céljukat. A 2000-ben még csak 1,4 százalékos gazdasági növekedés a kormányzati kiadásokat visszafogó intézkedések 2003-as életbe lépése után 2004-ben már 5,2 százalékra ugrott, sőt 2007 negyedik negyedévében 14,3 százalékos volt a GDP növekedés. Szlovákia első negyedéves növekedése 2008-ban még mindig 8,7 százalék, a második negyedévben ugyanez az adat 7,9 százalék az egy évvel korábbihoz képest, a harmadik negyedévben pedig 7 százalékos volt a növekedés. Az egy évvel korábbiakhoz képest ugyan romlott az ország teljesítménye, de a szomszédaihoz képest még így is szárnyal.
Persze az elképesztő bővülés nem csak a kiigazításoknak, valamint a reformoknak köszönhető, hanem annak is, hogy az alacsony munkabérek, az adókedvezmények, és a képzett munkaerő miatt Szlovákia vonzó célpont a külföldi befektetések számára. Az utóbbi években Szlovákia számos intézkedéssel – például az adókedvezményekkel – bátorította is a külföldi tőkebeáramlást: a közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) több mint 600 százalékkal nőttek 2000 óta, 2006-ban történelmi csúcsot döntött az FDI-mutató 17,3 milliárd dollárral. Mindez a munkahelyek számának drasztikusan növekedését is eredményezte az elmúlt néhány évben, igaz, főleg a nyugati országrészben. Ugyanakkor nem mindenben ilyen rózsaszín a kép.

Maradtak gondok
A Moody's 2008. november végén közzétett éves ország-jelentésében azt írja, hogy „Szlovákia korábbi reformlendülete egyértelműen kifulladóban van". A hitelminősítő az általa alkalmazott besorolási rendszerben a szlovák kormány pénzügyi erejét „nagyon magas" kategóriába, az intézményi rendszer erejét pedig „magas" szintre sorolta. A nemzetközi hitelminősítő ugyanakkor azt is nehezményezte, hogy Fico gyakorlatilag leállított a privatizációt, és a szlovák kormány nem hajlandó stratégiai fontossággal bíró vállalatok magánosítására, valamint hogy nem vesz vissza az állam jelentős gazdasági szerepéből. Azt is kiemelik, hogy ha a szlovák autóipart megrázza a válság, az jelentős mértékben rontani fogja az ország külső fizetési helyzetét. Itt kell megemlíteni, hogy Szlovákia kivitelének csaknem egynegyede a jármű, és az export egyharmada a visszaeséssel sújtott Németországba megy. A szlovákiai autóiparban az első időkben még nem volt érezhető a válság, mert a gyáraknál még kapacitás-beállítás folyik, a beruházások még most vannak folyamatban, így a válság hatásai késleltetve jelentkeztek. Az autógyártó cégek pontosan tudták mit vállalnak, amikor Szlovákiába jöttek, mindig is tisztában voltak azzal, hogy egy nagyon ciklikus iparágra építik növekedésüket.
A szlovák munkanélküliségi ráta 1999 végén még 19,2 százalék volt, de 2008 októberére az Eurostat adatai szerint a harmonizált munkanélküliségi ráta „már csak" 10 százalék volt. Ez azonban nem csak a gazdasági növekedésnek volt köszönhető, hanem a szlovák munkások külföldi országokba irányuló migrációjának is. Ezzel a munkanélküli rátával Szlovákia azonban még mindig a második legnagyobb munkanélküliséggel rendelkező ország az Unióban Spanyolország után, ahol októberben 12,8 százalékos volt a munkanélküliség. A keleti régió szomszédos országokba átjáró munkásainak elbocsátása tovább fogja mélyíteni a nyugati és a keleti országrész között fennálló szakadékot, és a keleti régióban még tovább növekedhet az amúgy is magas munkanélküliség.
A szlovák gazdaságban ugyanúgy néhány régióba koncentrálódik az ipari termelés és a külföldi beruházások is, mint nálunk. Éppen azért járnak át munkások például Magyarországra, mert az ország délkeleti részén alig van munkalehetőség. A három nagy autógyártó is az ország nyugati részében van: Pozsony, Zsolna, Nagyszombat. A novemberi törést döntően az autógyártás hanyatlása okozta. A nemzetközi gazdasági válság miatt mindhárom, Szlovákiában üzemeket működtető cég, a Volkswagen, a Peugeot-Citroen és a KIA Motors is visszafogta a termelését, ezért a járműgyártás hanyatlása 2007 novemberéhez viszonyítva elérte a 16,4 százalékot.
A szlovák gazdaság másik húzóágazatának számító olyan elektrotechnikai vállalatok, mint a Sony és a Samsung is a nyugati országrészbe települtek: a Samsung Galántán és a Nagyszombat melletti Voderadyn létesített számítógép-monitor és tévékészülék gyártó üzemeket, a Sony pedig Nyitrán gyártja síkképernyős tévéit. Az ágazat még tartotta magát novemberben, 2,4 százalékkal bővült, ám ez eltörpült az októberben mért 21 százalékhoz képest. Végső soron az ország exportja 15 százalékkal esett vissza 2007 hasonló időszakához képest.

Krízisenyhítés
A világválság kitörése után, a krízis mérséklése érdekében 2008. novemberében harmincpontos intézkedési csomagot fogadott el a Fico-kabinet. A korábban 2009-re prognosztizált 6,5 százalékos gazdasági növekedést 4,5 százalékra módosították. Ficoék azt is bejelentették, hogy nem állnak le az állami beruházások, és a deficit sem fog nőni. Az elfogadott kormányzati intézkedéseknek három főcsapása van: egyrészt lendületben maradnak az infrastrukturális fejlesztések, másrészt az állami Szlovák Kezes- és Fejlesztési Bank (SZRB) a kis-és középvállalkozásokat kedvező feltételű hitelekkel, illetve könnyen elérhető uniós forrásokkal segíti. A harmadik irány, ami kirajzolódni látszik az intézkedésrengetegből, hogy a kormány kordában tartja az energiaárakat.
Várható, hogy az erős korona-árfolyammal bevezetett euró valószínűleg rontja majd az ország exportteljesítményét is. Az eddigi gyors GDP-emelkedés elsősorban a háztartások fogyasztásának, illetve a beruházásoknak volt köszönhető. Az elbocsátások, a termelés visszaesése azonban e két tényező növekedési hozzájárulását erősen visszavetheti, amit csak részben kompenzálnak majd a 2009. január 1-jei euróbevezetés negatív hatásait tompítani célzó keresletnövelő és hangulatjavító intézkedések, mint például a 13. havi nyugdíj, vagy a szociális juttatás összegének megemelése 2009. januártól. Az alacsony államháztartási hiány és államadósság a GDP-növekedéssel együtt ugyanakkor viszonylag jelentős mozgásteret ad továbbra is a kormányzatnak a belső fogyasztás élénkítésére.