Az Elektronet 2008. 6. sz. egyik cikke a REACH rendelet alkalmazásához kínál segítséget. Kevesen tudják azonban, hogy mi is ez a REACH, mire terjed ki, hogyan jött létre. Bár a vegyi anyagokra vonatkozik, azonban sok esetben érintheti az elektronikai gyártó és forgalmazó cégeket is.

Szakértői becslések szerint az ismert vegyi anyagok száma meghaladja a 10 milliót, a fejlett világban több mint százezer van forgalomban. Mindennapi életünk során ezerszámra találkozunk, érintkezünk ezekkel az anyagokkal, a mai civilizáció nélkülük nem létezhetne. A világ legnagyobb vegyipara az EU-ban van, 2006-ban az ipari GDP 34%-át adta. Nem véletlen, hogy az Unióban több mint negyven jogi aktus foglalkozik közvetlenül a kémiai anyagokkal.

A szabályozás eddig eltérő volt az ún. meglévő (az 1981. szeptember 18-i fordulónappal bejelentett, már használatban lévő 100.106 szabadon forgalmazható) és az ezt követően piacra került „új" vegyi anyagokra. Ez utóbbiakkal szemben igen szigorú szabályozást vezettek be, ezért 1981 óta mindössze 3000 új anyag került a piacra. (Új vegyi anyagok elsősorban a gyógyszer, illetve a növény védőszer hatóanyagok fejlesztése során keletkeztek, azonban ezekre más jogszabályok vonatkoznak.) Szükségessé vált, hogy az új és meglévő anyagokkal kapcsolatos eljárási rendet egységesítsék – ezt a célt szolgálja a REACH: 11 év alatt egységes és átfogó szabályozással biztosítani az emberi egészség és a környezet védelmét, a fenntartható fejlődést, és a versenyképesség megmaradását. A REACH betűszó a Registration (bejegyzés), Evaluation (értékelés) Authorisation (engedélyezés) of CHemicals (a vegyi anyagoknak) -ból áll össze.

A REACH előírásai
Az új szabályozás fontos alapelve, hogy nemcsak az adatok dokumentálásáért, hanem a vegyi anyagok használatából, továbbadásából adódó kockázatok becsléséért is a gyártó a felelős, sőt a felelősség kiterjed az egész gyártási láncra. Létrehozta továbbá a helsinki székhelyű Európai Vegyi Anyag Ügynökséget, amely független hivatal a REACH-rendszerrel összefüggő technikai és adminisztratív feladatokat látja el.

A regisztráció (bejelentés) kötelezettsége minden olyan gyártóra (vagy importálóra) vonatkozik, amely évi 1 tonna fölötti mennyiségben forgalmaz egy anyagot, vagy azt tartalmazó készítményt. Ezek a gyártók, importálók önállóan vagy konzorciumban bejelentést kötelesek tenni az Ügynökségnek. A regisztráció elmulasztása a piacról történő automatikus kizárást eredményezi.

A már említetteken kívül nem kell regisztrálni: élelmiszer adalékok, állati táp adalékok, állati eledelek, a széles körben, hagyományosan használt anyagok (pl. víz, zsírsavak, szójaolaj), továbbá öt évig a kutatás-fejlesztés során használt anyagok.

A megfelelőségi értékelést annak a tagállamnak az illetékes hatósága végzi, amelyikből a bejelentés érkezett. Két formája van: a dosszié kiértékelése (a dokumentációk megfelelnek-e a regisztrációs követelményeknek), illetve a vegyi anyagra vonatkozó adatok kiértékelése. Ennek során az emberi egészségre és a környezetre jelentett kockázatok felmérésének teljességét és minőségét vizsgálják.

Az engedélyeztetés a nagyon aggályos vegyületekre vonatkozik. Ezek esetében minden egyes felhasználásra külön engedélyért kell folyamodni. Engedélykötelesek többek között a CMR (rákkeltő, mutagén, reprodukciót károsító), a PBT (perzisztens, bioakkumulatív és toxikus), a vPvB (nagyon perzisztens, nagyon bioakkumulatív) anyagok. (Perzisztensek azok az anyagok, amelyek a környezetben maradnak évekig, felhalmozódnak, akkumulálódnak az élő organizmusok zsírszöveteiben. Bejutnak a táplálékláncba, ahol a kisebb zsákmánytól a csúcsragadozókig vándorolnak és ott koncentrálódnak.) Az engedélyköteles anyagok listája folyamatosan bővíthető, sőt az EU Bizottságának jogában áll bizonyos, elfogadhatatlan kockázatú vegyületek kitiltására vonatkozó rendelkezés meghozatala is.

Az OSOR javaslat
Magyar-brit javaslat alapján a regisztrációs előírásokon egyszerűsítést hajtottak végre. Ennek széles körben lefogadott betűszava: OSOR: One Substance, One Registration, „Egy anyag, egy regisztráció". Lényege: a REACH hatálya legalább 30 ezer vegyi anyagra terjed ki, tehát ennyi anyagra kell a regisztrációt elvégezni. Tekintve, hogy minden gyártónak és importőrnek regisztráltatnia kell az anyagait, ez legkevesebb 120 ezer regisztrációt jelentene.

A keletkező irattömeggel az Ügynökség nem tudna megbirkózni. Könnyen belátható, hogy célszerű az egy anyagban érdekelt cégeknek valamilyen ideiglenes érdekszövetségbe, konzorciumba tömörülniük. A regisztrációhoz szükséges nem bizalmas adatokat, a költségeket megosztva, közösen állíthatják össze és nyújthatják be, illetve valamelyik cégnél már rendelkezésre álló nem bizalmas adatokat egymás között szintén megoszthatják. Ez a megoldás jelentős költségmegtakarítást jelent mind az ipar, mind a hatóságok számára, hiszen minimálisra szorítja le az igencsak költségigényes kísérletek számát (ezen belül is elősegíti az állatkísérletek számának csökkentését). A közös adatbenyújtással jelentősen javul az adatok minőségének biztosítása, ami közvetlenül segíti a szabályozás környezetvédelmi és közegészségügyi céljainak elérését.

A jogszabály anyagi kihatásai
Minden EU tagországban, így hazánkban is készült hatástanulmány a REACH bevezetésének várható következményeiről. A közvetlen költségek az ipar bruttó kibocsátásának kis hányadát jelentik: az első években a vegyipar éves értékesítésének 0,11 … 0,36 %-a körül lesznek, összhangban a nyugat-európai 0,05 … 0,35 %-kal. Időben ezek az arányok az ipari növekedés függvényében csökkenhetnek. Ennek alapján magyar viszonyok között a REACH megvalósítása a 11 év alatt mintegy 600 millió euróba kerül majd. Azonban ezt jelentősen meghaladó, a közegészségben és a környezetvédelem területén megjelenő nyereséggel számolnak. A lakossági megítélés a nagyobb biztonság miatt a vegyianyagok, a vegyipar vonatkozásában várhatóan előnyösen változik.

A rendelet 2007 július 1-jével lépett hatályba. Ezt 18 hónapos felkészülési periódus követi, mulasztók elleni szankciókra csak ez után kerül sor.