A múlt hónapban lépett életbe Kínában az a kiberbiztonsági törvény, mely megköveteli az országban tevékenykedő, IT-vel foglalkozó vállalatoktól, hogy adják át a kínai szabályozó szerveknek szoftvereik forráskódját. Állításuk szerint erre azért van szükség, hogy a kód és a szoftverek felépítésének ellenőrzésével kiszűrhessék az azokban esetlegesen megbúvó biztonsági réseket. A lépés azonban a nyugati világból érkező vállalatok érdekeivel ütközik, akik vonakodnak kiadni saját tulajdonukat.
A The Wall Street Journal közlése szerint az Intel, a Microsoft és az IBM egyaránt tiltakozott a kínai szabályozó szerveknél a döntés ellen. A Microsoft úgy véli, hogy a forráskód kiadásával még nem fogják tudni felmérni teljes mértékben egy alkalmazás biztonságosságát. Az Intel még tovább ment; a chipgyártó gigász szerint egy ilyen „önkéntes” felmérés valójában csökkentené termékeik biztonságát és „ártana a műszaki innovációnak”. Az IBM szintén attól tart, hogy a helyiek egyszerűen eltulajdonítják szellemi tulajdonjogát, és ezen alapulva saját alkalmazásokat hoznak létre, ahelyett, hogy a Kék Óriás termékeit és szolgáltatásait használnák. Ettől pedig jogosan félnek az érintett vállalatok.
Kína sosem volt híres a szerzői jogok tiszteletben tartásáról. Sőt, sokkal inkább azzal várt ismertté a világ műhelye, hogy gátlástalanul ellopott minden olyan információt, amire rá tudta tenni a kezét. Így születhettek meg az eredetire kísértetiesen hasonlító ruházati termékek, műszaki cikkek, elektronikai eszközök, autók – és a sor még sokáig folytatható.
Nem zárkóztak el ugyanakkor kódjaik részleges megnyitása elől a nyugati vállalatok. A Microsoft például felajánlotta szoftverei forráskódjának megvizsgálhatóságát a kínaiak számára, azzal a kitétellel, hogy mindennek zárt környezetben, magas biztonsági előírások betartása mellett kell történnie. Ezt a javaslatot azonban a távol-keleti vezetés elutasította.
Minden tiltakozásuk ellenére nagyon valószínűtlen, hogy a nagy IT-vállalatok bármelyike is feladná Kínát az új szabályozás miatt. A világ legnagyobb piacának számító ország jelentette bevételi lehetőségek túlságosan kecsegtetőek ahhoz, hogy csak úgy kivonuljanak róla. Ezt tudja is magáról Kína, ami komoly zsarolási potenciált ad a kezébe. Ennek az egyik megnyilvánulása a mostani ügy. Ugyanakkor rövid távon Kínát is nagyon rosszul érintené, ha az említett vállalatok faképnél hagynák, tehát elüldözésük egyáltalán nem érdeke az országnak. Sokkal valószínűbb, hogy most egy hónapokon keresztül zajló jogi huzavona következik, nem kevés háttéralkuval megspékelve, mire mindkét fél győzelemként számolhatja el a megállapodást.
