Egyre nehezebb csökkenteni a szilíciumból készült tranzisztorok méretét, pedig e nélkül a számítógépek sem lesznek gyorsabbak és hatékonyabbak. Nagyon úgy tűnik, hogy kezdi érvényét veszteni a Moore-törvény, amely alapján kétévente kéne kétszeresére növelni a félvezető áramkörökön lévő tranzisztorok számát. A csipgyártók most 14 nanométeres tranzisztorokkal gyártják a processzorokat, és annyira elakadt a félvezetőipar, hogy az Intel legutóbb kihagyta a szokásos méretcsökkentést, és inkább csak optimalizálta a processzorok felépítését. Az igazán nagy bajok akkor kezdődnek, amikor a gyártók elérik a 7 nanométert, mert ennél a méretnél már fizikailag túl közel vannak egymáshoz a tranzisztorok. Ekkor az elektronok át fognak áramlani a szomszédos logikai kapukhoz, és képtelenség lesz kikapcsolt állapotba állítani a tranzisztorokat.
Emiatt is jó hír, hogy a Lawrence Berkeley laboratóriumban sikerült megépíteni egy működőképes 1 nanométeres tranzisztort. A Berkeley kutatói nem a hagyományos szilíciummal vágtak bele a kísérletezésbe, hanem molibdén-diszulfiddal és szén nanocsövekkel. A tranzisztorban a molibdén-diszulfid viselkedik félvezetőként, és a nanocső az elektronok áramlását irányító kapu. Bár ezzel a módszerrel sikerül előállítani egyetlen működő tranzisztort, attól még nagyon messze vagyunk, hogy több milliárdot össze tudjunk zsúfolni egyetlen lapkán, és mindezt nagyüzemi módszerekkel, hogy el lehessen látni processzorokkal a jövő számítógépeit.
