A felhasználói hozzáférések felülvizsgálata és hitelesítése hosszadalmas, monoton, visszatérő és gyakran feleslegesnek tűnő folyamat. Valaki azonban mindig megkapja ezt a feladatot: a nagyobb vállalatoknál a Line of Business Manager, kisebb cégeknél pedig egy olyan személy, aki rálátással rendelkezik az alkalmazottak felelősségi köreire. A rendszeres procedúrát nem lehet megúszni egyetlen olyan szervezetnél sem, amelyre vonatkozik valamilyen megfelelőségi előírás, így például az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló 2013. évi L. törvény, a HIPAA, a Sarbanes-Oxley vagy a PCI. Ezek ugyanis mind előírják, hogy a vállalatok csak a munkakörüknek megfelelő hozzáféréseket biztosítsák az alkalmazottak számára az informatikai rendszerekben, és rendszeresen ellenőrizzék is azokat. Ehhez pedig rendszeresen felül kell vizsgálni a jogosultságokat.
A megfelelőség nem garancia a biztonságra
Maga a folyamat a vizsgálatot végző személy szempontjából nézve leginkább ahhoz hasonlítható, mintha biztonsági őrt kellene játszania egy moziban, és a film alatt rendszeresen ellenőriznie kellene minden egyes néző jegyét, hogy kiszúrhassa, ha valaki egy másik teremből surrant át, azaz nem az ott vetített filmre váltott jegyet. Az ilyen feladatra sokan felesleges adminisztrációs teherként tekintenek, és megpróbálnak valamilyen egyszerűbb utat választani. Egy moziban erre például olyan megoldást is bevezethetnének, hogy egy bizonyos mintával ellátott pecsétet nyomnak mindenkinek a kezére, aki kifizette a jegy árát.
Sok szervezetnél minden ellenőrzéskor egyszerűen végigszáguldanak a listán, és meghagyják a jogosultságokat különösebb módosítások nélkül, hogy készen legyenek a feladattal a határidőre vagy az audit idejére. Ezzel a megfelelőség kérdéskörét kipipálhatják az adott időszakra, de a szervezeten belül továbbra is túl sok ember rendelkezik túl nagy hatáskörrel. A NetIQ szakértői szerint viszont a megfelelőség nem mindig egyenlő a biztonsággal.
Miért ilyen nehézkes a hozzáférések hitelesítése?
A hozzáférések hitelesítésével kapcsolatos fejlesztések levettek bizonyos terheket az informatikai részleg válláról, ugyanakkor több terhet raknak az ellenőrzésért felelős munkatársakra, akiknek valahogyan gondoskodniuk kell arról, hogy minden alkalmazott csak a munkaköréhez szükséges jogkörökkel rendelkezzen. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem minden esetben várható el a hitelesítésért felelős személyektől, hogy pontosan tisztában legyenek minden kockázattal. Ők nem IT-biztonsági szakemberek, nem feltétlenül tudják, milyen veszéllyel jár például az, ha egy alvállalkozó a szerződés felbontása után még egy darabig hozzáférhet a vállalati rendszerekhez.
A megoldás: elemzés és súlyozás
Ez a feladat akkor kivitelezhető alaposan és hatékonyan, ha megadják a kontextust és a prioritásokat az ellenőrzésért felelős személyek számára a felülvizsgálati folyamat során. A mozis példával élve: ahelyett, hogy azt várnák tőlük, hogy minden egyes jegyet külön ellenőrizzenek, olyan rendszerre van szükség, amely felhívja a figyelmüket a 18+-os filmeket vetítő termekben a belopózott tinédzserekre.
A vállalati hozzáféréseket hitelesítő rendszernél ez azt jelenti, hogy a legnagyobb figyelmet igénylő, illetve a legszélesebb jogkörrel rendelkező személyek kerüljenek a lista elejére. Egy intelligens rendszer számos különböző tényező alapján is képes elemezni és súlyozni, hogy mely fiókok és személyek érdemelnek nagyobb figyelmet. Többek között az alapján, hogy mennyire érzékeny információkhoz biztosít hozzáférést az adott jogosultság, vagy mikor léptek be utoljára az adott fiókba.
Hatékony segítséget nyújthat a folyamatban például a NetIQ Access Review, amely egy helyen gyűjt össze minden, a felhasználókhoz és a jogosultságokhoz kapcsolódó információt, és egyszerűsíti a felülvizsgálatot. A megoldás segítségével ráadásul az is ellenőrizhető, megegyeznek-e a jóváhagyott és az érvényben lévő jogosultságok. A nemrég megjelent legújabb kiadás már a help desk rendszerekkel is integrálható, az üzleti szerepkörök használatát is támogatja, és képes a kockázatok alapján történő súlyozásra.
