A negyedik ipari forradalom – fel kell rá készülni!

„Sohasem fog újra olyan lassan változni a világ, mint ma!” – mondta Holger Stelzner, az FAZ kiadója megnyitó beszédében egy, a gazdaság digitális átalakulásával foglalkozó konferencián 2015 novemberében. A napjainkban zajló, a technológiai innovációnak köszönhető negyedik ipari forradalom előbb-utóbb minden iparágat át fog szőni

A magyar Ipar 4.0 kifejezés annak a német nyelvű fogalomnak (Industrie 4.0) a lefordítása, amely a német szövetségi kormány egy kutatási projektjének elnevezéseként jött létre, és amelyet a nyilvánosság előtt első alkalommal 2011-ben a Hannoveri Vásáron használtak. A kutatási program keretében működő munkacsoportból Németországban egy technológiai platform jött létre. Angolszász nyelvterületen inkább a cyber-phisycal systems kifejezést használják, de ugyanazt értik alatta: az új ipari forradalmat.

1. ábra. A négy ipari forradalom

Mit hozhat az Industry/Industrie 4.0?

A 2016. január 20–23. közötti 46. Világgazdasági Fórum négy fő témája között ott volt a negyedik ipari forradalom is. Az EU soros elnöki tisztségét betöltő Hollandia is az Industry 4.0-t tűzte a zászlajára. Érdemes hát nekünk is egy kicsit körülnézni ezen a területen.

A negyedik ipari forradalmat a technológiai fejlődéssel lehetségessé vált új üzleti modellek, a mesterséges intelligencia, a robotika és egyéb fejlett megoldások mind szélesebb körű elterjedése fűti. A digitális technológiák alkalmazása (az „ipar digitalizálása”) napjainkra gyakorlatilag az összes iparágban a növekedés döntő fontosságú hajtómotorjává vált. A hatékonyság további tényleges javítása ma csak úgy érhető el, ha a rendszereket és folyamatokat a teljes termék- és termelési életcikluson át optimalizáljuk és hálózatba építjük. A digitalizálás, az M2M, az IoT teljesen új lehetőségeket nyit meg a gyártó vállalatok számára a termékek és megoldások gyors és hatékony fejlesztéséhez és gyártásához. Összegezve: mára a digitalizálás a magasabb szintű termelékenység, hatékonyság és rugalmasság legfőbb alapköve. Ma már nem igaz az, hogy az informatika egyfajta kiszolgálótevékenység: az informatika maga az ÜZLET!

A davosi Fórum megnyitása előtt a szervezet nyilvánosságra hozta legfrissebb kutatását, amely az új megoldások munkahelyekre gyakorolt hatását vizsgálta a világ foglalkoztatásának nagyjából kétharmadát adó 15 fejlett, ill. fejlődő gazdasági régióban. [1] A tanulmány szerint 2020-ra összességében 5,1 millió állás szűnhet meg az automatizálás és kifinomult elemzői szoftverek és egyéb informatikai rendszerek, megoldások bevezetése miatt. Ez a szám két tendencia eredőjeként alakul ki: egyrészt a negyedik ipari forradalom vívmányai (pl. az önműködő gépek, a nanotechnológia, a 3D-nyomtatás és a biotechnológia) miatt az elkövetkező öt évben mintegy 2 millió, ma még nem létező pozíció nyílik meg. Ugyanakkor a becslések szerint 7,1 millió olyan állás van jelenleg, amelyre ugyanezek miatt 2020-ban már nem lesz szükség.

20 év alatt 300 évnyi fejlődés

Gerd Leonhard futurológus az IVSZ és az MTA közös februári konferenciáján úgy vélte, az exponenciális technológiák korában élünk, amelyek fejlődése nem egyenes vonalú és egyenletes, hanem meglóduló és felgyorsuló [2]. Konklúziója szerint: „Az emberiség a következő 20 évben annyit fejlődik majd, mint az előző 300 évben.” Ha a 4. ipari forradalom úgy és olyan hamar fut be, ahogy az exponenciális technológiák alapvető törvényszerűsége sejtetni engedi, akkor a következő dilemma áll elő: lineáris lények használják a nemlineáris arzenált. Az ember idegrendszere az őskori emberéhez képest alapvetően nem változott.

2. ábra

Leonhardnak kétsége sincs afelől, hogy a profitmaximálásra hajtó üzleti szféra kapva kap az automatizáción. Nem ellentmondva Leonhardnak, állíthatjuk, hogy a változások (nem egyenlő mértékben) érintik már ma is a különböző iparágakat, a tudomány fejlődésével a „forradalomba bevont” területek aránya pedig csak növekedhet. Az automatizálás új korszaka azonban már nem a gyártósorokat érinti, ott a robotok kínálta lehetőségeket már évtizedek óta igyekeznek kihasználni. A változni kényszerülő munkahelyek kétharmada ugyanis az irodai és adminisztratív területekhez lesz köthető. Az egyszerű jelentéseket és egyéb, viszonylag jól körülhatárolt eszközkészletet igénylő dokumentumok előállítását gyorsabban, pontosabban és nem utolsósorban olcsóbban végzik el az algoritmusok, mint akár a világ legszorgosabb bürokratája tenné azt. Minden rutinra épülő, ismétléseket tartalmazó feladatkör automatizálva lesz, még a könyvelőket is ezzel váltják ki. Új-Zélandon már létrehoztak olyan programot, amely képes beszkennelni a beérkező számlákat, a megfelelő módon iktatni azokat, és a jogszabályok ismeretében (pl. adókedvezmény) összeállítani a céges mérleget.

De nemcsak a monoton, ismétlődő munkát vagy éppen kevés szaktudást igénylő feladatokat lesz képes kiváltani a tudományos haladás. Jogi anyagok előkészítését, sőt a perekhez szükséges védelmi stratégiát is lehet szoftveresen alkotni. A mesterséges intelligenciák fejlődésével a gépek olyan tudásigényes feladatokat is képesek lesznek átvenni, mint például a pénzügyi tanácsadás. További példaként említhető a műtéti asszisztencia, sőt akár egy teljes egészségügyi beavatkozás is. 2014-ben már 570 ezer műtétek hajtottak végre a világon robotok segítségével.

A munkahelyek nagy részéből 20 éven belül kitúrják az embereket

Első körben tehát az egészségügy, az energia- és a pénzügyi szektor tekinthető a változások miatt leginkább átalakuló piacnak. Ami a nemeket illeti, a nők sokkal borúsabb jövőképet kapnak. Míg a férfiak esetében egy, a technológia miatt újonnan létrejövő állásra három megszűnő jut, addig a nők által betöltött pozícióknál egy újra több mint öt megszűnő esik. Mi várható még?

A Bank of America Merryl Lynch befektetési hitelintézet elemzése szerint 20 éven belül a robotok és a mesterséges intelligenciák fejlődése miatt az USA-ban a dolgozók 47, az Egyesült Királyságban a 35 százaléka veszítheti el az állását. Egyes iparágakban a cégek a munkaerőköltségeik 90 százalékát megspórolhatják, ha az embereket gépekkel helyettesítik. A tanulmány készítői szerint a robotok és a mesterséges intelligenciák fejlődése exponenciális, gyakorlatilag minden ipari szektorban és a hétköznapokban is megjelentek [3].

A gépek terjedése a jelentés szerint azért aggasztó, mert elsősorban az alacsony fizetésű munkahelyekről, a kétkezi munkakörökből és a szolgáltatószektorból fogják kiszorítani az embereket. Az elektronika olcsóbb megoldást kínál, mint a gyártás kiszervezése. A Merryl Lynch szerint a fejlett országok cégei a munkaerőköltségek 65 százalékát meg tudják spórolni, ha a gyártást fejlődő országokba szervezik ki, ahol alacsonyabbak a fizetések. Ha az embereket robotokra cserélik, akkor a költségek 90 százalékát takaríthatják meg.

3. ábra. A robotpiac alakulása 2025-ig (Mrd USD)

Az International Data Corporation (IDC) egy márciusban megjelent kutatása szerint [4] a világon a legtöbbet robotikára az ázsiai és a csendes-óceáni térség országai költenek. Ez a régió adja globális piac több mint a 60 százalékát. Amerika az EMEA (Európa, Közel-Kelet, Afrika) térségnél valamivel kisebb üzletet lát benne, ott a költések összvolumene 2015-ben nem érte el a 10 milliárd dollárt. Nyugat-Európa jelenleg a második legjelentősebb szereplője a robotikai piacnak. Ugyanakkor Kelet-Közép-Európa kilátásai jobbak: ugyanis az itteni országokban jóval gyorsabban bővül majd a robotika alkalmazása, mint Nyugat-Európában, és az IDC szerint segíti a két régió közötti termelékenységi különbségek megszüntetését. Bár az IDC ezt nem boncolgatja, de Kelet-Közép-Európa jó növekedési kilátásainak hátterében állhat az is, hogy a régió országai egymással versengenek azért, hogy nagy multinacionális gyártó cégek üzemeiket – amelyek a legjelentősebb robotfelhasználók – ide hozzák részint a szakképzett munkaerő viszonylagos olcsósága, részint a fejlett piacokhoz való közelség, részint a zöldmezős beruházásokra elérhető jelentős kedvezmények reményében.

Az autógyáraknak ma még megéri például Magyarországra szervezni a gyártást, de ennél is jobban robotokat használni. A szerzők emlékeztetnek arra, hogy Japánban már most vannak olyan autógyárak, amelyekben a robotok a nap 24 órájában megszakítás nélkül képesek dolgozni, és ehhez nincs szükség emberi felügyeletre. Míg a világban jelenleg átlagosan 66 robot jut 10 ezer emberi munkásra, addig az erősen automatizált japán autóiparban 1520 robot esik 10 ezer emberre. De nemcsak a kétkezi munkások aggódhatnak az állásukért: az IDC tanulmánya szerint a személyi robotok piaca öt éven belül elérheti a 17 milliárd dollárt (4900 milliárd forintot). Úgy látják, hogy a növekedés egyik jelentős hajtóereje abban áll, hogy egyre több a segítségre vagy ápolásra szoruló idős ember.

A dániai központú Universal Robots szerint 2014-ben 45 559 új robotot állítottak üzembe Európában, ami 5 százalékos növekedést jelent 2013-hoz képest [5]. A trend hangsúlyosan érzékelhető Közép- és Kelet-Európában. A 2014-ben eladott robotok globális rangsorában elfoglalt 14. helyével a régióban Csehország számít a legfejlettebb országnak – legalábbis a robotok terén –, őt Lengyelország, Magyarország és Szlovákia nem sokkal lemaradva követi. A robotsűrűségi mutató szerint a magyarországi gyártóiparban 10 ezer dolgozóra 49 robot jut. Az autógyártásban 244 robot/10 ezer dolgozó ez a szám. Roboteladási arányok a feladatokat tekintve: kezelési műveletek 58 százalék, hegesztés 9 százalék, míg iparági tekintetben: gumi- és műanyagipar 30 százalék, autóipar 25 százalék, fémipar pedig 16 százalék.

4. ábra. Az alkalmazott ipari robotok száma 10000 dolgozóra

Kiút a humán munkaerő számára: lifelong learning

Az emberek nagyjából fele-fele arányban optimisták és pesszimisták a gépek terjedése miatt, legalábbis ez derült ki az amerikai Pew közvélemény-kutató cég felméréséből [6]. A megkérdezettek 52 százaléka bízik abban, hogy az emberi találékonyság felül fog kerekedni az új helyzeten, és új iparágak és új munkahelyek jönnek majd létre.

A már idézett Leonhard-féle előadásban erről az aspektusról is esett pár szó. Mi nem lesz behelyettesíthető algoritmusokkal? Az emberség, etika, kreativitás és képzelőerő biztosan. Az oktatás is gyökeresen meg fog változni. Az egyirányú (mondom-hallgatod-megjegyzed) módszer helyett összevissza kanyarodó lesz a learning curve. A tudást folyton újra kell értelmezni, a tudásanyagot új meglátások fényében átértékelni, régi igazságokat és tényeket érvényteleníteni.

A lényeg: még nincs minden veszve az emberek számára! Az elmúlt évszázadokban a társadalmak mindig megtalálták a módját, hogy előnyükre fordítsák a technológiában bekövetkező fejlődést. Az egyik módja annak, ahogy az emberek segíteni tudnak magukon ebben a helyzetben: a tanulás. Vagyis, az embereknek olyan tudásra és készségekre kell szert tenniük, amikben a gépek nem tudnak velük versenyezni. Persze a helyzet abszurd: olyan szakmákra kell az intézményeknek felkészíteniük a hallgatóikat, amelyek valójában még nem is léteznek. Hazánk OECD-nagykövete, Cséfalvay Zoltán tréfásan így fogalmazott: „Az Ipar 4.0 által felvetett dilemma akár úgy is felvethető, hogy az iskolarendszer képes-e állni, és ha igen, miként az egyelőre reménytelen versenyfutást a túlságosan előreszaladt technológiával szemben.” És ha nem lesz képes, akkor valóra válhat a számítógépes vírusirtóiról is híres Kaspersky Lab borúlátó jövőképe. Eszerint új ludditák jelenhetnek meg, akik ellenzik az okosotthonokat, az automatizált életmódot és a robotokat. Az IT-fejlesztések ellenzői el fogják kerülni az okosrendszerek, -berendezések és a robotok használatát, és nem rendelkeznek majd digitális identitással... [7].

5. ábra. A Kaspersky Lab jövőképe

Mi a helyzet az Ipar 4.0-val?

A Magyar Kormány nemrégiben fogadta el az Irinyi-terv nevet kapott, a hazai ipar fejlesztéséről szóló NGM-jelentést [8]. Ennek a tervnek a megalkotásával az volt a cél, hogy a magyar nemzeti összterméken belül az iparból származó bevétel további növelése érdekében – összhangban az Európai Unió újraiparosítási stratégiájával és célkitűzéseivel – a Magyar Kormány is rendelkezzen egy saját iparfejlesztési elképzeléssel.

A várhatóan nemsokára széles körben is elérhető terv szerint a hazai ipar fejlesztésének öt pilléren kell nyugodnia, melyek közül az egyik az „Új technológiák” nevet viseli. A szöveg a következő gondolatokat tartalmazza:

a digitális technológiák felhasználása jelentősen hozzájárulhat a magas hozzáadott értékű tevékenységek növeléséhez;
a világgazdasági trendek azt mutatják, hogy a következő 10 évben az innováció motorja az ipari folyamatok digitalizációja lesz (Industry 4.0);
a kapcsolódó K+F-tevékenység elvégzése és az eredmények hasznosítása során az egyetemi és kutatóműhelyek jelentősége is erősíthető.

Ezek a gondolatok alapjában véve helytállóak. Megvalósulásukkal, az ipar digitalizálása révén javulhat a magyar ipar versenyképessége, csökkenhet az egységnyi termékre jutó energiafelhasználás, és javulhat a piaci rések elérése, kiaknázása. Vagyis: versenyképesebbé válhat a gazdaságunk – amire pedig egyre nagyobb szükségünk van!

A Nemzetgazdasági Minisztériumban alakulóban van egy Ipar 4.0 platform, amely nyitva áll a csatlakozni kívánók előtt. Ne feledjük: aki kimarad, lemarad!...