Az elektronikai cégek a TOP500-ban
Ami a táblázatot illeti, az nemcsak a KSH besorolása szerinti elektronikai cégeket tartalmazza: megjelenik néhány egyéb terület is (amit a táblázat Megjegyzés rovatában jelöltünk is). Ennek a fő oka az, hogy egyes jármű-elektronikai termékeket előállító cégek autóalkatrész-gyártókként vannak nyilvántartva. Ezen túlmenően kivételt teszünk az olyan nagy múltú, az elektronikához is kapcsolódó tevékenységet végző cégek esetében, mint a GE, Siemens, Ericsson. Így az eredetileg mindössze 26 céges lista 40-re bővült. Ám amikor az iparág helyét, eredményeit bemutatjuk, mindenkor a szűkebb lista számairól beszélünk. Az árbevételt, az eredményt és annak növekményét milliárd forintban, a változást %-ban közöljük.
A KSH 2014-es adatai szerint, miközben a járműipar aránya az ipari termelésen belül 9 százalékkal nőtt, addig a számítógép- és elektronikai iparé 3,7 százalékkal csökkent. Ezzel összhangban tavaly a járműiparban az előző évhez képest 9,9 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma. A számítógép- és elektronikai iparban viszont 14 százalékos volt a visszaesés. Ezek a számok, tendenciák jól tetten érhetők a táblázat adataiban is.
Többségében romló pozíciók
Az összes, elemzett ágazat közül a 2008-as válság óta (a távközlési szektor 9%-a mellett) az elektronikai ipar forgalma csökkent a legjobban, 8%-kal. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a Nokia „érdeme”. Ha a komáromi gyár adataitól lecsupaszítjuk a statisztikákat, úgy a maradék vállalatok vonatkozásában óriási meglepetéssel találkozhatunk: a toplistás vállalkozások együttes árbevétele a 6 év alatt 45%-kal nőtt!
Ha csak az előző egy évről beszélünk, azt látjuk: ahhoz viszonyítva az elemzett vállalati kör árbevétele stagnált. 2014-ben a termékek ellenértékének 84%-a külföldön realizálódott, ami az előző évhez képest 2%-kal kevesebb – megint csak a Nokia miatt. Ugyanakkor szinte hihetetlen, hogy a múlt évben 33 pozícióval hátrébb került cég még mindig a 35. legnagyobb exportőr volt. Érdekes, hogy a legtöbb dolgozótól a múlt évben nem ők, hanem a Jabil Circuit volt kénytelen megválni – 2700 főtől, ami 39%-os csökkenést jelent. Figyelemre méltó, hogy az igazán nagyok közül (a Nokiát leszámítva) a Jabilnak csökkent leginkább az árbevétele. Ez nem véletlen, hiszen a két vállalkozás szoros üzleti kapcsolatban állt: a Jabil egyebek mellett bérgyártott és szervizelt Nokia telefonokat.
A Videoton Holding áll a másik oldalon: ők 12%-kal növelni tudták a foglalkoztatottjaik számát. Érdekes, hogy míg minden egyes Flextronics-dolgozó 88 millió forint értéket termelt, a Jabilé 67 milliót, addig a Videotoné csak 16 milliót. A GE Holding eredményei is nagyon szépek, övék a második legnagyobb nyereség is, azonban emögött az áll, hogy a termelést végző leányvállalata tavaly 330 milliárd forintnyi pénzeszközt adott át neki véglegesen a saját nyereségéből [4]. A GE ily módon 14,20 Ft-os nyereségre tesz szert minden 100 Ft árbevételből.
A PCE Paragon, a tajvani Foxconn bérgyártó vállalkozása 2011-ben még majdnem megduplázta a termelését, ám azóta egyre gyengélkedik, tavaly is 8%-kal visszaestek a bevételei. Ezzel szemben az Ericsson kezd végre újra magára találni. Többéves visszaesést követően 2014-ben – azonos létszám mellett – majdnem 11%-os növekedést tudott felmutatni. Volt minek a kontójára javulni: a cégnél az 1 főre jutó személyi jellegű ráfordítások átlagban 12,4 M Ft-ot tesznek ki.
Abszolút új szereplő a listán a bicskei Vincotech Hungária Kft., amely a Mitsubishi Electric Corporation önállóan gazdálkodó társasága, és prémiumminőségű, elektronikai modulokat fejleszt és gyárt. A 2013-as listában nem szerepelt, és ezért relatíve új résztvevő a Kromberg és Schubert, valamint a Balluf Elektronika Kft. is.
Ami a nyereségességet [5] illeti, az 500 cégből már csak 18 az elektronikai besorolású – igaz, van közöttük olyan is, amely a másik listában nem szerepelt: az optoelektronikai eszközök előállításával foglalkozó Győr környéki Sick Kft. Megjelenik továbbá az egyetlen műszeripari cég, a Semilab Zrt. Az iparág részesedése a nyereségtömegből csak 3,7%, azonban az összérték 72%-kal több mint egy évvel korábban – ami viszont nem rossz mutató.
Mit kéne tenni?
A magyar gazdasági szerkezet egysíkúságának veszélyeire már a hazai szakemberek és a nemzetközi elemzők is hosszabb ideje figyelmeztetnek. Az egysíkúság lényege a járműipartól való erős függőség, amely jelentős bizonytalanságforrás. Azt jelenti ugyanis, hogy a főbb gazdasági mutatóink, a bruttó hazai termék (GDP), az export és ehhez kapcsolódóan a külkereskedelmi mérleg alakulása nem egy kiegyensúlyozott gazdasági szerkezetnek, hanem egy domináló ágazat működésének függvénye. A járműipar növekvő dominanciáját jól méri, hogy míg 2006-ban a termelés teljes értékének 17 százalékát adta, 2014-re ez az érték 26 százalékra nőtt. Vagyis 2014-ben már az ipari termelés több mint negyedét a járműipar adta! A növekvő függőség okozta veszély olyankor válik nyilvánvalóvá, ha ezzel az ágazattal valami történik – mint pl. a Volkswagen-botrány. Érdekesség, hogy maga a skandalum három hónappal ezelőtt robbant ki, de a hazai elemzők még mindig képtelenek bemutatni ennek hatásait a magyar gazdaságra.
Varga Mihály gazdasági miniszter ennek kapcsán elmondta, hogy: „A magyar kormány felismerte, diverzifikálni kell a magyar gazdaságot, és olyan iparágakra is nagy hangsúlyt kell helyezni, mint például a gyógyszergyártás, az informatika vagy a feldolgozóipar, mert ezzel csökkenteni lehet az autógyártás súlyát.” [2] A diverzifikáció létszükséglete tehát a magyar gazdaságnak, szlovák szomszédaink már régen megtették. Ők már sok éve rájöttek arra, hogy gazdaságuk egy lábon áll, ezért mindent elkövettek az elektronikai iparuk erősítése érdekében. Ezzel szemben a magyar elektronikai ipar egyre alább száll, a gazdasági miniszternek pedig eszébe sem jut, amikor a diverzifikációról beszél! Az iparág arányának csökkenése versenyhátrány, mivel ez olyan ágazat, amelynek jelentős a tudásigénye, azaz tudásalapú munkahelyeket képes teremteni.
Magyarországon az összes munkavállaló 73 százaléka fizikai munkás. Az autógyárakban viszont az átlag magasabb: 77 százalék. Ez az összeszerelés túlsúlyát mutatja, vagyis azt, hogy átlagosan kevesebb tudásalapú munkahelyet teremtenek, mint a többi ágazat. Erősen függ tehát a magyar gazdaság egy olyan ágazattól, amely jelentős állami támogatásokat kap, és drágán teremt a munkaintenzitáshoz képest rosszul fizető munkahelyeket. Ezt a függőséget a gazdaság diverzifikáltságának, vagyis több lábon állásának fokozásával lehet és kell ellensúlyozni. Ennek módszere egyrészt a hazai adottságokat és képességeket jobban hasznosító, már említett ágazatok erőteljesebb fejlesztése, másrészt a gazdasági növekedést hozó új ágazatok meghonosítása lehet.
Az sem jó jel, hogy míg az EU-s célkitűzések szerint 2020-ra a 30–34 éves népességen belül 40 százalékra kéne emelni a felsőfokú végzettségűek arányát, a magyar cél ennél sokkal szerényebb, mindössze 30,3 százalék. Vagyis a humántőke-fejlesztés területén egyre nagyobb deficitet halmozunk fel. Ez pedig már ma is, de hosszabb távon még inkább gátja lesz a valódi, nem az olcsóságra, hanem a tudásra és innovációra támaszkodó versenyképesség-növelésnek. Ha viszont nem lépünk rá erre az útra, maradunk olcsósággal és állami kedvezményekkel versenyző, s ezért a bérek és az életminőség területén is lemaradó perifériaország. [3]
Felhasznált irodalom:
[1] HVG 2015. november 7. pp. 49-74 TOP 500 árbevétel
[2] http://www.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagi-miniszterium/hirek/a-magyar-kormany-is-attekinti-a-helyzetet
[3] Csath Magdolna: http://magyarhirlap.hu/cikk/36660/Csokkenteni_kell_a_fuggoseget
[4] HVG 2015. július 25. pp. 39-46. TOP 50
[5] HVG 2015. november 14. pp. 43-66 TOP 500 nyereség
