A cég történelme legrosszabb pénzügyi időszakát zárta, az előrejelzések szerint eljöhet az első veszteséges negyedév, a korábban összegyűjtött szakemberek folyamatosan hagyják el a céget. És mindennek a tetején ott van Peter Chou, aki részletekbe menően szeretne mindent kontrollálni, gyakran akadályozva a folyamatokat. A beosztottak szerint a vezérigazgató perfekcionizmusa nem ismer határokat, a fejlesztők tucatszámra viszik az irodájába a mobilok prototípusait, amelyeket Chou centiről centire átvizsgál. Ugyanakkor az egyik külső megbeszélés során az is megtörtént, hogy egy új készülék szükségességéről esett éppen szó, aminek kapcsán Chou ott helyben felrajzolta a lehetséges új modell körvonalait, megadta a lehetséges árakat, a piacra dobás időpontját és három hónap múlva piacra került a Sensation XL készülék - miközben más gyártóknak ehhez legalább egy évre, de inkább 18 hónapra van szüksége.
Chou gyors reagálású, csípőből tüzelő stratégiája egy ideig sikeresnek bizonyult. A többi szereplő erősödésével, a piac telítődésével azonban ez az előny elillant, hiszen innentől inkább a megfontolt, hosszú távú stratégiákat figyelembe vevő ötletekre, döntésekre lett volna szükség. Több nyilatkozó is megjegyezte, hogy a HTC legnagyobb baja, hogy nem igazán rendelkeznek egyértelmű és hosszú távra szóló elképzelésekkel, így aztán ami eddig erőssége volt a vezetőségnek, az mostanra csak hátráltatja a fejlődést.
Ma már a HTC az okostelefon eladási listák top 10-ébe sem igazán fér be. A HTC One bizakodásra adott okot, hiszen egy erős, különleges készülékről van szó, az eladási adatok azonban mégsem úgy alakulnak, ahogy azt a telefon alapján várható lett volna. Az okok nagyrészt Chou vezetési gyakorlatában keresendők: a korábban felvett középvezetőknek megfelelő önállóságot és mozgásteret ígért, ehelyett azonban nyíltan lehordta őket, külön megbeszélés nélkül megtorpedózta a döntéseiket. Ez a légkör érthető módon nem segítette a hatékony munkát, így a kulcspozíciókban lévő szakemberek sorra felmondtak. A helyzeten az is rontott, hogy Chou egyes esetekben párhuzamosan dolgozó csapatokat hozott létre, amelyek semmit sem tudtak egymás munkájáról.
A távozott, egyébként főleg európai piacról felvett munkaerők helyét Chou most a régi gárdából származó szakemberekkel pótolja, aminek következtében az irányítás szinte teljes egészében visszakerült Tajpejbe. Ugyanakkor félő, hogy a hatáskörök Tajvanba való koncentrálása nem tesz jót a marketing tevékenységnek, hiszen az ottani viszonyok teljes mértékben eltérhetnek például az európai ízléstől.
