Bár a 2010. évre vonatkozó, átfogó statisztikai adatok egyelőre még nem láttak napvilágot, a részletes, az egyes szakmakultúrák belső folyamatait feltáró számokra pedig az őszig kell várni, azonban az egyes vállalkozások már megvonták a múlt év mérlegét, így az Arrow Electronics Hungary is. A cég ügyvezetője, Harmath Csaba úr szerint jól sikerült a tavalyi év.
Elektronet: - Az Arrow alkatrész-kereskedelmi profilja méreteinél és összetételénél fogva alkalmas arra, hogy az értékesítési adatokra alapozva tágabb, megközelítőleg pontos képet kapjunk elektronikai iparunk főbb tendenciáiról. Mit tud Ön elmondani, mit mutatnak 2010. év vonatkozásában a számok? Jobbak-e, mint 2009-ben voltak?
Harmath Csaba: - Ha a globális értékesítési adatokat nézzük - és itt nem csak az Arrow Electronics-ról beszélek -, azt tapasztaljuk, hogy a 2010. évben az iparág világszerte lényegesen jobban teljesített, mint 1 évvel korábban, sőt a mára már végleges számok alapján egyértelműen jobban, mint 2008-ban. Ami azonban a legfontosabb: úgy tűnik, hogy ez a megállapítás minden régióra igaz. A magyar elektronikai ipar is teljesen együtt mozdul a többi európai ország elektronikai iparával.
A 2008. év végén kezdődött világgazdasági krízis ugyan 2009 első felében erőteljesen visszavetette az iparági termelést, de az év második fele már a fellendülés jeleit mutatta. Az elektronikai piacra részben jellemző disztribuciós forgalom 2009-ben 15-25%-os visszaesést mutatott az azt megelőző évhez képest. A 2010-es év egyértelmű, hatalmas fellendülést hozott. A már végleges globális disztribuciós alkatrészforgalom 25-50%-os emelkedést mutatott a 2008. évihez viszonyítva. Nyugat-Európára a kisebb, Magyarországra pedig a nagyobb százalék a jellemző! Az OEM-számokban is hasonló nagyságrendű a változás - némi különbség csak az, hogy Kelet-Közép-Európában Lengyelország előretörése jelentős. Ők egyre jobban jelen vannak elektronikai termékeikkel a világban, és mind nagyobb tekintélyt vívnak ki maguknak ebben a szegmensben is.
A 2010-es év Magyarország számára a termelőcégek összébbhúzódzkodását jelentette: örömünkre a Sonyt és a már korábban is kivonulófélben lévő TDK-t kivéve egyetlen jelentős cég sem távozott tőlünk. Ez tükröződött-e az adatokban?
Az OEM-ek és EMS-ek lassú kivonulása Magyarországról nem elsősorban a válsággal - és nem ilyen rövid időtartamú válsággal - indokolható jelenség. Ez egy hosszabb folyamat, amely talán már 2007-ben elkezdődött, és részben az olcsóbb bérekre, de még inkább a szakemberhiányra vezethető vissza. Sajnos nagyon kevés szakemberrel és még kevesebb, nyelveket is beszélő műszaki szakemberrel rendelkezünk. Ma az EU-n belül, százalékban Magyarországon képezik a legkevesebb műszakit, és nálunk beszélnek legkevesebben idegen nyelven. Ezen túlmenően érzékelhető egy olyan folyamat is, amelynek keretében az elektronikai (bér)gyártás részben eltolódik az összeszerelés és javítás irányába.
Volt-e összetételbeli változás az alkatrészpiacon belül? Például elmozdulás a nagyobb bonyolultságú alkatrészek irányába, vagy pont ellenkezőleg, az egyszerűbbekből vettek többet?
Az ilyen változásokat inkább hosszabb távon szabad értékelni: kisebb, az idők folyamán kiegyenlítődő változások mindig vannak, a tendenciákra csak hosszabb idősorból tudunk következtetni. Mint "egykori villamosmérnök" örömmel mondhatom el: tapasztalataink szerint, a nehézségek ellenére is a legtöbb magyar elektronikai cég a korábbiaknál sokkal erőteljesebben fejlesztett. A fejlesztések pedig szinte mindig a legújabb alkatrészek irányába esnek. Az elektronikában nincs visszaút!
Melyek a várakozásaik 2011-re vonatkozóan? Előrendelések vannak-e, milyen tendenciát jósolhatunk?
Sok közgazdász vitatkozott a válság esetleges elhúzódásáról, annak alakulását különböző betűkhöz (V, U, W, L) hasonlította. Mi úgy látjuk, hogy a jelenlegi ismereteink és az előrejelzések szerint egy egészen keskeny "V"-ről beszélhetünk. Visszanézve a közelmúlt eseményeire, a krízis csak egy nagyon rövid időszaknak látszik a számunkra.
Az egyik legnagyobb alkatrész- és végtermékfelvevő, az autóipar újra száguld, és az előrejelzések még további néhány jó évet prognosztizálnak. Ez pedig húzza maga után az egész elektronikai ipart. Az autóipar jelenlegi 6%-os részesedése a félvezető-felhasználásban 2017-re eléri a 20%-ot! Jelentős fejlődés tapasztalható a világítástechnikában és a megújuló energiák területén. Izgalmas, dinamikusan fejlődő elektronikai iparban lesz részünk a következő időszakban is!
Az előbb már beszéltünk Lengyelországról, Szlovákiában is erős elektronikai ipar van kialakulóban. Egyre több távol-keleti cég ruház be őnáluk - sajnos Magyarország helyett. Mik az idevágó tapasztalatok?
Szlovákia és Csehország elektronikai-alkatrész-piaca ugyanúgy megszenvedte a krízist. Az egyre jelentősebb szlovák iparágat az euró bevezetése sem védte meg. Lengyelország üdítő kivételt jelent a Visegrádi Négyek körében, amit elsősorban a nagy gyártók betelepülésének tudhatunk be. A válság közepén, 2009-ben az OEM-ek elektronikaialkatrész-igénye kb. 50%-kal, 2010-ben pedig a 2-3 szorosára nőtt!
Hogyan ítéli meg, miért éppen Lengyelországot választották az új beruházók?
A kérdés minket is izgatott, és sokat beszélgettünk erről külföldi kollégákkal is. Ma úgy látjuk, hogy a lengyelek befogadóbb környezetet tudtak kialakítani, a globalizáció elfogadottsága jóval magasabb, az elektronikai ipar számára megfelelőbb az oktatás strukturális összetétele, a magyarhoz képest jelentősebb potenciálú kutatóbázis őrződött meg és fejlődött tovább, és a szakemberek nagyobb arányban beszélnek idegen nyelveket.
Egyébként azt sem szabad elfelejteni, hogy az újonnan csatlakozott EU-tagországok között itt a legnagyobb a belső piac.
Köszönjük az interjút!
