Nem feltétlenül az a nyertes egy partiban, aki első ránézésre a legesélyesebbnek tűnik, bonyolult rendszereknél pedig hatványozottan igaz ez az állítás: talán ez a legfontosabb általános tanulsága a játékelméleti kutatásoknak. A gyakorlatban súlyos tízmilliárdokról lehet szó, például az energiaiparban. A nagyfeszültségű elektromos rendszerek összekötése elméletileg két résztvevő fél érdekeit szolgálja, mert a nagyobb rendszerek jellemzően hatékonyabban működtethetők. A vizsgálatból az is kiderült azonban, hogy előfordulhat: a hálózatok működésének sajátosságai miatt nem a beruházók, hanem egy harmadik fél lehet a valódi nyertes.
"Az eredmény bennünket is meglepett, és bár az általunk használt leegyszerűsített modell nem lehet egy felelős döntés alapja, azt állíthatom, hogy nagy elektromos vezetékrendszerek összekapcsolásánál érdemes részletes játékelméleti hatástanulmányt is készíteni." - hangsúlyozta dr. Kóczy Á. László, a kutatócsoport vezetője, majd hozzáfűzte, hogy ma Magyarországon a közgazdászok aránytalanul keveset használják ezt a metódust, holott az élet legtöbb területén kiválóan alkalmazható eszközről van szó.
A tudományág alapjait a magyar Neumann János rakta le, és bár 1994-ben Nobel-díjat vehettek át a terület olyan kiválóságai, mint például Harsányi János, Magyarországon nem dolgozott eddig jelentős kutatócsoport ezen a területen. Az MTA Lendület programjának segítségével összeállt kutatók elsősorban olyan kooperatív játékelméleti kérdéseket vizsgálnak, amelyeknél externáliák, vagyis külső hatások keletkeznek és egy kívülálló fél válik érintetté, aki eredetileg nem is vett részt a folyamatban. A konkrét problémák vizsgálatában sokszor más területek szakemberei is részt vesznek, így például az elektromos hálózatokkal kapcsolatos kutatás meghatározó szereplője volt dr. Csercsik Dávid rendszerelméleti kutató, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (SZTAKI) munkatársa. Az externáliák vizsgálata a XXI. században azért is nagy jelentőségű, mert számos olyan globális folyamat zajlik, amelynek hatásai mindnyájunkat érintenek: ilyen például a környezetszennyezés, a globális klímaváltozás vagy éppen a világgazdaság kérdései.
Az elektromos átviteli hálózati játékok externáliái
Egy elektromos átviteli hálózat tagjai a termelők, a fogyasztók és az őket összekötő vezetékek. Egy idealizált egyenáramú hálózati modellt építünk egy gráfon. A termelők legnagyobb termelési kapacitásukkal, a fogyasztók legnagyobb felhasználási igényeikkel a gráf csúcsaiban helyezkednek el vezetékekkel összekötve. A vezetékeknek megadjuk a kapacitását és elektromos vezetőképességét. Bár ma sűrűn kapcsolt hálózatokkal találkozunk, ezek szervezési szempontból sok kisebb részhálózatra tagolódnak. A mérlegköröknek nevezett részhálózatokban a termelés pontosan kielégíti a keresletet. E mérlegkörök alakulását és külhatásait vizsgáljuk: egyszerre találunk pozitív és negatív externáliákat. A mérlegkörök rendszere stabilitásának elemzésére a rekurzív magot javasoljuk. Bár a játék könnyen igazolhatóan kohézív, de szuperadditivitása már nem teljesül, amit egy ellenpéldával igazolunk. A szubadditivitás a magasabb fokú együttműködés kialakulásának a gátja lehet. Végül kiterjesztjük a modellt, hogy kezelje a hálózat bővítésének lehetőségét is.
A teljes tanulmány innen tölthető le angol nyelven
További információk:
http://www.econ.core.hu/
http://koczy.blog.hu/
