Ahogy évtizedek óta hazánkban az egészségügy és az oktatás - általában a közvetlenül nem termelői szférának tartott ágazatok - mindig csak a "maradék elv" szerint részesülhettek a "nemzetgazdasági tortából", úgy válik hasonlóvá az automatizálási ágazat az iparban. A gonddal már én is találkoztam a kilencvenes évek közepén, amikor egy nagy, ipari rekonstrukció szellemi kimunkálásában vettem részt, s tapasztalnom kellett: ha törik, ha szakad az automatizálás rekonstrukciójára ennyi s nem több juthat (szakmai tartalom tökéletes mellőzésével)

Az iparilag fejlett országok - majdnem biztos, hogy a válság másodlagos, harmadlagos hatásaként - most jutottak idáig. A kezembe jutott tanulmány sorozat egyik legújabb anyagának a címe is beszédes: "Miért kérdőjelezik meg a cégek az automatizálás értékeit?" Legtöbb (sajnos nem minden) mérnök meggyőződése, hogy az automatizálás a hozzáadott érték egyik legfontosabb eleme, azonban szerencsétlenségünkre a gazdasági és pénzügyi "szakemberek" nem így gondolják: azt tanácsolják, hogy a cégek automatizálás helyett másba (gondolom ingatlan, másodlagos, "lufi-tőzsdézésbe") fektessenek be. Az említett problémákról osztotta meg gondolatait John Berra (Emerson Process Management) egy interjúban.