Ki ne hallott volna olyan konkrét esetről, amikor a garancia lejárta után alig pár héttel hibásodott meg, ment tönkre egy elektromos vagy elektronikus háztartási gép, eszköz?! Ilyenkor sokan a gyártót hibáztatják – szerintük mát a tervezés során beleprogramozzák az eszközbe, hogy az rövidebb idő után tönkremenjen. Most olybá tűnik, igazuk van az így gondolkodóknak...
Livermore „százéves villanykörtéje”
A kaliforniai Livermore 6. számú tűzoltóságának nagy büszkesége a náluk immár 120 éve folyamatosan világító, ún. Centennial Light Bulb (százéves villanykörte). De talán még sokan emlékeznek a szovjet gyártmányú Raketa porszívóra vagy a felültöltős, magyar Hajdú mosógépre, amelyek hangosak, csúnyák voltak, de még évtizedek múlva is működtek. Ma már ilyen eszközökkel nem találkozunk, de nincs is rájuk igény, hiszen a gyártók egyre nyomják az újabb és újabb képességekkel felruházott, minden eddiginél szebb és jobb készülékeket. A vásárló pedig gyarló és elcsábul.
A fogyasztói társadalom gyarlóságát már jó száz évvel ezelőtt felismerték, és a modern kori tömegtermelés a cégek – profitigényét és gazdasági érdekeit szem előtt tartva – kevésbé tartós, hamarabb elromló eszközöket gyárt. Ez az ő szempontukból teljesen logikus hozzáállás, hiszen az általuk foglalkoztatott embereknek munkát és fizetést kell adni, a munkahelyeket fenn kell tartani, ehhez a gyáraknak folyamatosan működnie kell, és persze profitot kell termelni. Ne feledjük azonban azt sem, hogy az amortizáció, az avulás önmagában nem rossz dolog! (Gondoljunk csak bele, ki használ ma már a számítógépében CDvagy DVD-írót-lejátszót? Ebből a fejlődésből óhatatlanul következik, hogy bizonyos termékverziók, sőt időnként teljes termékkategóriák az új kiadások fényében már irrelevánssá válnak.)
Ugyanakkor ennek meglehetősen káros hatása van környezetünkre.
Zero waste
Sajnálatos módon napjaink termelésére és a fogyasztásra még mindig inkább a lineáris modell a jellemző. Bár a kormányok, az EU komoly erőfeszítéseket tesznek a körkörös gazdaság minél szélesebb körű elfogadtatása, kibontakoztatása érdekében, a gyártó által szándékosan lerövidített hasznos termékélettartam ellen kevesen emelik fel a hangukat.
A környezetvédelem szereplői közül talán a zero waste (nulla szemét) mozgalom az egyedüli, ami elsősorban erre az aspektusra koncentrál. Mindeközben valójában a harmadik világ országai fő hulladékfelvevőként mára gyakorlatilag szeméttengerré változtak a „használd és dobd el!” életmód okán, belefulladva az eldobott eszközök tömkelegébe. Elektromos hulladékból éves szinten közel 50 millió tonna keletkezik, aminek nagy része harmadik világbeli országokban végzi, például Ghánában. Jelenleg évente 150 millió okostelefont dob ki az emberiség, a szemétlerakókban álló készülékek millióiból pedig mérgező anyagok kerülhetnek a talajba és a talajvízbe. Ráadásul jelentős részük újrahasznosítható lenne, hiszen olyan anyagokat (például kobaltot, lítiumot) tartalmaznak, amelyekre óriási az ipari kereslet.
Nehéz javíthatóság, speciális eszközigény, tudatosan magasan tartott alkatrészárak – ezek mind a cégek által használt technikák, melyek gyakran még az adott cég hivatalos szervizeit is arra ösztönzik, hogy meghibásodás esetén azonnal a készülékcserét preferálják. De ide sorolhatóak a gyakori szoftverfrissítések vagy például az évente történő gépjármű-modellfrissítések is. Az e-hulladék sorsát tanulmányozó „The WEEE Forum” belga nonprofit szervezet szerint 2022-ben 5,3 milliárd mobiltelefon végezte hulladékként…
Az EU is felveszi a kesztyűt...
Az Európai Bizottság tavalyi felmérése szerint az Unióban élők 77 százaléka meghibásodás esetén lecserélés helyett inkább megjavíttatná a telefonját (ha tehetné), 79 százalékuk pedig egyetért azzal, hogy a gyártóknak egyszerűbbé kellene tenniük a készülékek javítását.
Az Európai Parlament (EP) egy új irányelvtervezetet dolgozott ki és fogadott el, és hamarosan megkezdődhetnek a tárgyalások a bevezetéséről. Lényege, hogy a gyártóknak a termékek javítási költségeit, illetve a szervizeléssel kapcsolatos esetleges korlátozásokat egyértelműen tudatniuk kell a fogyasztókkal. Tiltani tervezik az akkumulátorok élettartamára vonatkozó megtévesztő kijelentések alkalmazását is, illetve szeretnének hadba szállni a tervezett elavulás, a termékek életciklusát gátló tervezési megoldások ellen.
2. ábra. Az Európai Parlament épülete. Forrás: Europarlament
Termékcímkék fogják tájékoztatni a vásárlókat arról, mely termékek rendelkeznek garantáltan hosszabb élettartammal. A döntéshozók azt remélik, hogy azok a gyártók fognak jól járni, amelyek termékei tartósabbak. Az EP sajtóközleménye azt is megemlíti, hogy a jogszabály kötelezővé teszi a kompatibilitás biztosítását a harmadik féltől származó tartozékokkal, mint amilyenek például a töltök és egyéb pótalkatrészek. Ezeknek működniük kell a készülékekkel, és semmilyen módon nem lehet korlátozni a funkcionalitásukat. (Szintén itt kell megemlíteni, hogy a jövőben az EU-ban forgalmazott összes elektronikai berendezést, amelyben legalább 2 kWh-s akkumulátor van, el kell látni egy nyilatkozattal a karbonlábnyomáról, azaz arról, hogy mekkora környezetterheléssel jár az előállítása.)
Az Apple a fekete bárány
A fenti gondolatsorhoz kapcsolódik, hogy Franciaországban azzal vádolják az iPhone-gyártót, hogy telefonjai speciális szervizelésével valójában újabb modellek vásárlására kényszerítik a felhasználókat. A Wired szerint napjaink iPhone-jai tele vannak olyan alkatrészekkel, amelyeket egy drága, az Apple által akkreditált szervizen kívül más nem javíthat vagy cserélhet. Ez úgy kezdődött, hogy először csak egy speciális chip volt az alaplapon, majd a javítási korlátozásokkal rendelkező alkatrészek listája a Touch ID-re, a Face ID-re, végül az akkumulátorra, a képernyőre és a kamerára is kibővült.
Amikor megérkezik egy új modell, a „Repair Academy” nevű szervezet szakértői megpróbálják azt szétszedni. Az ő megállapításuk szerint az Apple végső soron arra kényszeríti a felhasználókat, hogy egy akkreditált szervizes szakembernek akár többet is kifizessenek egy egyszerű javítási munkáért, mint amennyibe egy használt iPhone kerül. Becslésük szerint egy, az Apple által akkreditált technikus kétszer annyit számol fel az ügyfeleknek, mint egy független javítóműhely. Szerintük mindez azért történik, hogy ezáltal megnehezítsék az iPhone-ok javítását és új készülék vásárlására ösztökéljenek.
3. ábra. A Repair Academy logója. Forrás: Repair Academy
Az Apple ellen felhozott egyik vád az alkatrész-párosítás, más szóval sorozatosítás. Ennek során összekapcsolják a telefon sorozatszámát egy belső alkatrész sorozatszámával, így a telefon észreveszi, hogy kicserélték-e a kijelzőt, az akkumulátort vagy az érzékelőt. Ez viszont ellehetetleníti a független javítóműhelyeket, mivel csak az Apple által felhatalmazott szakembereknek van módjuk az új alkatrésszel történő összepárosításra. Ez azonban egy 2021-es hulladékellenes törvény értelmében elvileg illegális Franciaországban. A jogszabály kimondja, hogy a gyártóknak lehetővé kell tenniük, hogy a fogyasztók megjavíthassák eszközeiket anélkül, hogy bármilyen javítóműhelyt megkülönböztetnének – különben megbírságolják őket.
A fenti megállapítások hatására Franciaországban hatósági vizsgálat indul, miszerint az Apple a tervezett elavulás (planned obsolescence) üzleti modelljét követi. Ha sikerül bizonyítani, hogy a vállalat speciális javítási korlátozásai sértik a francia törvényeket, lehetőség nyílik a cég megbírságolására.
