Idén februárban jelentették be az Altera-Intel kooperációt, azonban csak most derült ki, hogy a gyártósorokon pontosan mi is készül: a legmodernebb, ARM 64 bites architektúrát használó, négy Cortex-A53 magot FPGA modullal társító Altera Stratix 10. Ezek speciális felhasználású FPGA-k (field-programmable gate array, programozható logikai kapumátrix), amelyek az Intel saját lapkáival semmilyen szempontból nem versenyeznek. Az Altera lapkáinak versenytársai a Xilinx, Actel, Vantis vagy a Lucent hasonló chipjei.
Az Intel alaposan megválogatja a potenciális partnereket, egyrészt a közvetlen versenytársaknak nem teszi elérhetővé a kapacitását, másrészt magas volumenű, magas árú szerződéseket köt csak. A 14 nanométeres eljárás ugyanis 3-4 évvel van a versenytársak előtt, a TSMC és más bérgyártók csak jövőre indítják be a 22 nanométeres tömeggyártást, vagyis a lemaradásuk már egy generációnál is nagyobb. Ugyanakkor az Intel komoly túlkapacitással küzd chipgyártó egységeiben, a PC-piac fokozatos zsugorodását a szerverpiac enyhe növekedése nem tudja ellensúlyozni, a robbanásszerűen növekvő tablet- és okostelefon-piacon pedig egyelőre pehelysúlyú szereplőnek számít. A kapacitás megnyitása más partnerek felé segít megtérülni a gyártósorok költségeit, így segít az Intel saját processzorait is mérsékelt áron tartani. A házon belüli chipgyártás üzleti modelljéből adódóan ugyanis a költségek túlnyomó része fix, az üzemek építésére, gyártóberendezések vásárlására és technológiai fejlesztésekre költött milliárdok dominálnak.
