Az esszében olyan munkavállalói réteg képe körvonalazódik, amely elkötelezett, felelősségvállaló, nyitott a csapatmunkára és a belső tartalékok mozgósítására. A magyar munkavállalók tisztában vannak azzal, hogy egyéni teljesítményükön mennyi minden múlik, pontosan tudják, mi jellemzi az ideális munkaerőt, és nem érzik úgy, hogy csak apró, jelentéktelen fogaskerekek lennének egy nagy gépezetben. Ugyanakkor a foglalkoztatottság aránya és a mobilitási hajlandóság alacsony, a gyakorlati nyelvtudás hiánya pedig riasztó.
A tanulmány több, a magyar munkavállalókkal kapcsolatban tényként kezelt sztereotípiára is rácáfol, s számos fontos pozitívumot tár fel: a megkérdezettek közel 70%-a szeretné kipróbálni magát más feladatkörben, valamint érdeklődéssel várja új munkafolyamatok beindítását. Több mint felét hiába kecsegtetnék jobb ajánlatokkal, kitartana munkahelye mellett, és negyed részük tíz évnél is tovább szeretne a cégnél maradni. A felmérésben részt vevők 86%-a úgy látja, hogy a munkaköréhez tartozó feladatok ellátásához ma leginkább együttműködési készségre, alkalmazkodásra és egyéni felelősségvállalásra van szükség. Ezen túl a válaszolók 87%-a mondja azt, hogy munka közben segítik egymást, s 60%-uk jobban kedveli a csoportban, mint az egyedül végzendő munkát.
A kedvező tendenciák mellett a tanulmány a legfontosabb negatívumokra is rávilágít: A magyar munkavállalók mobilitási hajlandósága elmarad az európai átlagtól; mindössze 36 százalék ingázna nagyobb távolságra az állása kedvéért. Kihasználatlan több társadalmi réteg potenciálja, köztük az állami gondozottak, a romák és az idősebb korúak csoportjai, emiatt igen alacsony a foglalkoztatási arány. Az 50 évesnél idősebb korosztály többsége már nem tervez hosszútávra, szakmai terveiben nem szerepel például a tanulás, képzés, holott ők az egyik legnépesebb korcsoport. Aggasztóak a magyar munkavállalók - gyakran a középvezetőket is ideértve - nyelvi és gyakorlati ismereteinek (mint például a csapatmunka, kommunikáció) hiányosságai.
További információ