A rádió hőskorában a "tekercs" alapvető alkatrésznek számított. Tekercseltük a rézhuzalt hengertestre, laposra ("kosárfenék-tekercs"), légmagosra vagy vasmagosra (porvasmag, rézmag, majd ferrit), elkészítése gyakorlott kézimunkát, ügyességet és sok időt, bíbelődést jelentett. Méretezése és mérése még több munkaráfordítást, kísérletet követelt, a gyakorlati elektronikai szakembernek nem éppen a "szíve csücske" volt az induktivitásokkal való foglalatoskodás

A hagyományos híradástechnikai készülékek (rádió, tévé) gyártásakor nagyszámú induktivitást kellett sorozatban készíteni, nem is beszélve az egyéb induktív alkatrészekről, mint transzformátor, fojtók, behúzómágnesek, mágnes fejek, eltérítő tekercsek stb. Ezek sorozatgyártása a technológiai sor legbonyolultabb részét jelentette, vagyis attól volt drága egy készülék, hogy sok induktív elemet tartalmazott.
A rádiófrekvenciás tekercseket váltotta ki leghamarabb a technika, kvarc- és kerámiarezonátorok, PLL áramkörök már a hagyományos analóg technikában kiváltották az induktív rezgőköröket, a digitális technika azután végérvényesen száműzte a drágán gyártható induktivitásokat. Pedig a technológia itt is fejlődött, korszerű ferritekkel ma már fel van készülve az ipar, akár felületszerelt technológiával való gyártásra is.
Az induktivitások tehát - az R - C elemekhez hasonlóan - önállóan gyártott passzív diszkrét alkatrésszé váltak, kereskedelmi cikként. Gyártására cégek specializálódta, hazánkban is működik kettő. Amíg a rádiófrekvenciás körökben a digitális technika lényegében kiirtotta az induktivitásokat, addig a teljesítménykörökben szükség van rájuk. Ez meg is határozza az induktivitások kiviteli formáit, kapcsolóüzemű teljesítménykörök, EMC szűrők, távközlési, adatátviteli alkalmazások céljára mind-mind más induktív alkatrészeket gyártanak.
A világ egyik legélenjáróbb induktivitás-gyártója a német Würth Elektronik, aki hagyományosan fémszerelvényeket gyárt, de az elektronikai iparban is komoly helyet foglal el, főként induktív elemei révén.
A cégnek hazánkban egyelőre csak képviselete van, de így is komoly aktivitást fejt ki a tudástranszfer területén. A cég április végén rendezett szemináriumát az EMC témakörében tartotta, rádöbbentve a konstruktőröket az elektromágneses "környezetszennyezés"-ből eredő bírságokra. A vezetett és sugárzott zajokat szűrni kell.
A szeminárium helyét is az alkalomnak megfelelően választották meg, a T-Network EMC laboratóriumában (1142 Budapest, Ungvár u. 64-66.).

Az előadó Lorandt Fölkel, a Würth Elektronik alkalmazástechnikai mérnöke volt. Bevezetésképpen az EMC alapfogalmait ismertette, és az áramkörök EMC védelmére szolgáló induktivitások, ferritek felépítését. Olyan mélységekig belement az előadó a témába, hogy pl. a közös módusú szűrőkben alkalmazott kettős fojtót hogyan érdemes elkészíteni, bifiláris tekercseléssel, vagy toroid magon két különálló tekercsként.

A szűrők méretezése nem egyszerű feladat, sokat lehet számolni és iteratíve közelíteni a helyes megoldást. De mire való a számítógép? A Würth számítógépes programokkal áll a mérnökök rendelkezésére mind a szűrők, mind a kapcsolóüzemű konverterek méretezésére.
A bemutató látványos is volt. Az előadó megtervezett egy szűrőt, amelynek induktivitását a Würth gyártmányválasztékából az áramkörbe építette, majd valós körülmények között, spektrumanalizátorral az áramkört be is mérte. A mérés eredménye kitűnően igazolta a számított csillapítást.
A szeminárium helyének megválasztása része volt a rendezvénynek, ugyanis a T-Network ma egyedüli Magyarországon, ahol valós körülmények között max. 1×1×2 m-es berendezést lehet vizsgálni, és minősíteni. Tatár Sándor, a labor vezetője a résztvevőknek bemutatta a rádiófrekvenciás "tiszta szobát". Bartha Ferenc kereskedelmi igazgató a céget is bemutatta, a későbbiekben külön cikkben mutatjuk be, mire is képes a T-Network.
A délutánba nyúló laborlátogatás végeztével a résztvevők elégedetten távoztak, mindenki sokat tanult, a Würth pedig nagyszámú szimpatizánst nyert.