Napjainkban múlt 20 éve, hogy átadták az első tároltprogram-vezérlésű digitális telefonközpontot hazánkban. Ezzel kezdetét vette az országos telefonhálózat teljes megújulása

A múlt század hetvenes éveiben hazánk igen jelentős elektronikai iparral büszkélkedhetett, amely számottevő exportot bonyolított le. Ez a tény azonban nem csak azt jelentette, hogy a magyar mérnökök a politikai-gazdasági izoláció (ld. COCOM restrikciók) ellenére képesek voltak a világszínvonalat elérő termékek gyártására, de azt is, hogy hazai megrendelések híján kénytelenek voltak külpiaci értékesítési lehetőségek után nézni. Sajnálatos módon az akkori politikai irányvonal félt az állampolgárok közötti szabad információáramlástól, ezért a telefonhálózat fejlesztését nem preferálták. Jellemző, hogy a rendszerváltást megelőző években mindössze 800 ezer körül volt a lakossági telefon előfizetések száma.
Mindezek dacára már az 1970-es évek közepétől egyre fokozódó lakossági nyomás nehezedett a kor egyedüli távközlési szolgáltatójára, a Magyar Postára (MP). A "legvidámabb barakkban" az áldatlan távbeszélő helyzetről kabarétréfák, viccek tucatjai születtek. A szakmában dolgozók számára egyértelmű volt, hogy a felgyülemlett mennyiségi és minőségi igényt nem lehet kielégíteni a magyar ipar (Beloiannisz, majd Budapesti Híradástechnikai Gyár, BHG) által gyártott analóg crossbar telefonközpontokkal.
Az 1980-as évek közepén a Magyar Posta tendert hirdetett digitális, tároltprogram-vezérlésű (TPV) távbeszélő központrendszer szállítására. Több nagy világcégtől (Austria Telekom, Ericsson, ITT, Philips, Siemens) is érkezett be ajánlat, ám a COCOM szabályozás nem tette lehetővé, hogy az üzletet lebonyolítsák. Pár évvel később azonban, mintegy suttyomban, sikerült megállapodni az Austria Telekommal, amely a kanadai Northern Telecom licence alapján gyártott ADS típusú ISDN (integrált szolgáltatású digitális hálózat) telefonközpontokat. Ezen termékcsalád tagjai alkalmasak voltak gyakorlatilag az összes fontos központ funkció (helyi, tranzit, vegyes, kihelyezett) ellátására. Később, 1990-ben a BHG ezekkel a cégekkel BHG-TeleCOM néven évi 400 ezer vonalat legyártani képes kapacitással vegyesvállalatot hozott létre.

Az első ADS távbeszélő központokat Szombathelyen és körzetében helyezték üzembe. E beruházás keretében 2 db ADS központ, 13 RSU kihelyezett fokozat, 28 előfizetői mikrorendszer kezdte el a működését. A próbaüzemet 1989. február 3-án kezdték meg és három hétre rá, 27-én át is adták. A szombathelyit sorra követte a többi központ, például a budapesti tranzitközpont, utolsóként pedig a soproni. A program során azonban problémák is fölmerültek, például a hazai gyártású tápáram ellátó berendezésekkel, amit akkortájt csak importból lehetett megoldani.
A történet utóéletéhez tartozik még, hogy a BHG-TeleCOM indult a Magyar Posta által 1992-ben kiírt TPV rendszerválasztó pályázaton is, sikertelenül. Hiába fektetett be a magyar állam akkori pénzben forint milliárdokat a gyártásba, a tenderértékelés során a meglévő hazai kapacitás nem játszott fontos szerepet. Az ugyan alapkritérium volt, hogy a pályázó cégnek legalább 33%-os arányban magyar társtulajdonban lévő joint venture-rel kell rendelkeznie, azonban ez egy 100 ezer forint alaptőkéjű Kft esetében nem volt meghatározó tényező. Mint emlékezetes, az Ericsson-Műszertechnika és a Siemens-Telefongyár közös vállalkozások győztek. A Műszertechnikát az Ericsson gyorsan kivásárolta a cégben, a Telefongyárat teljes egészében megvette a Siemens, a BHG-t pedig felszámolták. De ma már a 2x64 Kibit/s sebességű ISDN-t is elfelejtettük.