Mint azt írtuk, 2008 májusában a HP Labs kutatói molekuláris elektronikai eszközökön dolgozva „véletlenül" elkészítették az első ilyen alkatrészt. A témával kapcsolatos első konferencián már arról beszéltek, hogyan integrálhatók a memrisztorok az áramkörökbe. Az áramkörök teljesítményét eddig rendszerint egyre több és egyre gyorsabb tranzisztor integrálásával valósították meg a chipgyártók. A memrisztor alkalmazásával viszont lehetővé válik kevesebb alkatrész felhasználásával megépíteni egy ugyanúgy működő kapcsolást. A memrisztorokból és tranzisztorokból álló hibrid chipek jelentős teljesítménynövekedést ígérnek.
A memrisztor abban különbözik jelentősen a többi áramköri elemtől, hogy memóriája van. Ha lekapcsoljuk az áramot, a memrisztor „emlékezik" arra, hogy milyen erős volt a rajta átfolyó áram és megtartja az ezzel arányos ellenállását. Egyetlen memrisztor akár egy több tucat tranzisztorból és kondenzátorból álló kapcsolást is kiválthat.
Mivel a memrisztorok ugyanabból az anyagból vannak, mint amelyekből a közönséges integrált áramkörök is készülnek, ezért nagyon könnyen integrálhatók a tranzisztorokkal. A Memristor and Memristor Systems Symposiumon a HP egy olyan mezőprogramozható kapumátrixot (FPGA) mutatott be, amely a megszokottnál jóval kevesebb tranzisztorból és emellett memrisztorokból állt. Az FPGA-kat általában új áramkörök tervezéséhez használják, azonban ahhoz, hogy kellően rugalmasan alakíthatók legyenek, rengeteg alkatrészt tartalmaznak, ezért nagyok és drágák.
A memrisztor terjedése előtt álló legnagyobb akadályt egyelőre az jelenti, hogy az új alapelem használatára még nincsenek felkészülve sem az áramkörtervező szakemberek, sem pedig az elektronikai tervezés automatizálására szolgáló eszközök.
Várható azonban, hogy elég lesz néhány év ahhoz, hogy akár kereskedelmi forgalomba kerülő áramkörök részévé váljanak az először 37 éve dokumentált alkatrészek, amelyekről néhány hónapja még csak sejteni lehetett, hogy egyáltalán léteznek.
Forrás
