A Pille sugárzásmérő
Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter nyújtotta át a Gábor Dénes-díjat Apáthy István villamosmérnöknek, az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet főtanácsosának a Pille sugárzásmérő rendszer, az SPM plazmadetektor és a DIM pordetektor kifejlesztésében vállalt meghatározó szerepéért.

A geomágneses tér és a levegőréteg védőhatásának köszönhetően a Föld felszínét a kozmikus sugárzásnak csak igen kis hányada éri el. Az alacsony földkörüli pályán (500 km-es magasság alatt) keringő űrhajókon, űrállomásokon tartózkodó űrhajósokat a levegőréteg már nem védi, őket a felszínihez képest ötven-százszor nagyobb sugárdózis éri, ami aktív űrhajós-karrierjük időtartamát néhány évre korlátozza. Az űrhajósok által használt dózismérőket korábban csak az űrrepülés végén, a földön tudták kiértékelni, dózis-kiolvasásra a fedélzeten nem volt mód. Az űrutazások időtartamának növekedésével ennek a módszernek a korlátai egyre nyilvánvalóbbá váltak.
Farkas Bertalan repülésének előkészítésekor szovjet szakemberek javasolták, hogy a magyar űrhajós részére készüljön a KFKI-ban egy, az űreszköz fedélzetén történő kiértékelést is lehetővé tevő dózismérő rendszer. Ennek eredményeképpen 1980-ra megszületett a kisméretű, űrhajókon is használható „Pille" berendezés. Segítségével a Szaljut-6, a Szaljut-7 és a Mir űrállomáson rendszeresen méréseket végeztek; Sally Ride, az első amerikai űrhajósnő pedig 1984-ben, a Challenger űrsiklón használta a Pillét.

Az 1990-es évek elején a KFKI Atomenergia Kutatóintézetben (AEKI) kifejlesztettek egy új generációs Pille-változatot. Először egy ESA-űrhajós használta a műszert a Mir űrállomás fedélzetén, azt követően pedig amerikai űrhajósok mérték meg többek között az űrséta alatti járulékos dózist, amit más eszközzel megmérni máig nem tudnak. A Mirt időközben felváltotta Nemzetközi Űrállomás, amelynek üzemeltetéséhez Magyarország a továbbfejlesztett Pille rendszerrel járult hozzá. A berendezés egyik példányát 2001 márciusában vitte egy űrsikló az űrállomás Destiny nevű amerikai moduljára, az űrállomás Zvezda nevű orosz szegmensére pedig 2003 augusztusában szállították fel egy Progressz teherűrhajóval a Pille kissé módosított változatát. Azóta folyamatosan üzemel: eddig már több, mint húszezer sikeres mérést végeztek vele.
Charles Simonyi, a második magyar (származású) űrhajós és űrturista is használta a 2007 áprilisában végrehajtott repülésekor. Elsősorban NASA-s szakemberek biztatására a KFKI AEKI-ban kifejlesztették az új, mikroprocesszoros Pille földi mérésekre szolgáló kereskedelmi változatát, a „PorTL"-t. A rendszer tervezésekor a viszonylag olcsó tömeggyárthatóság volt a legfőbb szempont; ugyanakkor több tekintetben az űrváltozaténál jobb mérési paraméterekkel rendelkezik. Ma már több országban, többek között a paksi atomerőműben használják környezetellenőrzésre.
A földi készülék létrehozása jó példa arra, hogy miként hasznosíthatók az űrkutatásban elért fejlesztési eredmények a mindennapi életben. Az űrkutatás mellett a környezetvédelemben is alkalmazható műszercsalád a kereskedelmi forgalomban is elérhető.