Dr. Molnár Károly kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter
Alapkutatás? Az drága nekünk, csak a kutatási eredményeket kell megvennünk! – hangzott el a közelmúlt hibás felfogása. Többek között ez sodorta a hazai elektronikai ipart olyan vágányra, hogy csak a külföldi tulajdonú multinacionális cégek termékei a mérvadóak a piacon, a magyar gondolatok jó esetben ezek ötletadói.Helyére kell tenni a fogalmakat, erre nevezte ki a kormány a kutatás-fejlesztési tárca nélküli minisztert, aki most ismertette terveit.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség alatt működő Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) Irányító Hatóság K+F+I workshopot szervezett november 4-én, a 2009-2010 időszak akcióterveinek partnerségi egyeztetésére. A munkaértekezlet fókuszában a kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység ösztönzésére szánt hazai és uniós források 2009. évi konstrukciójának bemutatása és a tervek szerint 2009 tavaszán induló Jeremie kockázati tőkeprogram szerepelt.

Az értekezlet fő előadója Dr. Molnár Károly kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter volt. Előadásának hangvétele őszinte, tényfeltáró, kritikus volt, javaslatait a tettrekészség motiválta.

Előadásából kiderült, hogy nagyon keveset költünk k+f-re, azt is – a múlt rossz beidegződése szerint – erősen Budapest-centrikus regionális megosztásban, egyedül a szektoronkénti megosztásban észlelhető javulás, az utóbbi évek erőfeszítései alapján a vállalkozások ráfordításai a költségvetésinek nagyságrendjébe esik. EU-s megmérettetés alapján nagyon hátul kullogunk. Nagyon gyenge a k+f szféra és gazdaság közötti diffúzió, a hazai műszerbázis elöregedett, hiányzik a koncentrált k+f infrastruktúra. Egy témára jutó kutató létszám mintegy tizede a nemzetközi átlagnak, elaprózott a kutatói tevékenység. Még mindig él a múlt hibás gyakorlata, amikor egy kiemelkedő kutató munkáját úgy próbálták megbecsülni, hogy kutatási témát építettek ki köré, ahelyett, hogy a piac és szükséglet diktálta kutatási téma köré keresnénk kutató csoportot.

Az innovációs rendszer sem vérzik kevesebb sebből. Kevés a tudás-centrumokból kirajzó spin-off vállalkozás, fejletlen az innovatív kkv-k megerősödését szolgáló technológiai inkubáció, gyengén fejlettek a kutató-fejlesztő intézményeket és vállalatokat összekapcsoló intézményi, hálózati struktúrák, és fejletlenek az innovációt támogató tőkepiaci eszközök. Pedig a hazai k+f szférának jutó megpályázható források összegét tekintve nem kevés, évi 250 … 280 milliárd jut k+f+i célokra, amelyből a hazai forrás az ötöde, a többi EU-s pénz, bár ezt 50%-ban a pályázónak kell állni.

De mit kutassunk-fejlesszünk? Természetesen a nagy hozzáadott értékű területeket, amelyben élenjáró az elektronika. Ez azonban hosszú távon nem tartható fenn erős nemzeti innovációs rendszer hiányában. A kormányzat integrált szerepet vállal benne, a miniszter és államtitkár kinevezésétől a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, a Szabadalmi Hivatal és a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány irányításán keresztül az egyetemek és MTA együttműködésével a pályázatkezelésig bezárólag. A központi irányítás persze nem elegendő, támogatni kell a vállalati fejlesztési törekvéseket is.

A miniszter felállított egy javasolt irányítási sémát, amelyet a kormány elé terjeszt jóváhagyásra. Cikkünk megjelenésével ez feltehetően (esetleg némi változtatással) el is van fogadva, amelyről következő számunkban beszámolunk.

Mi kell ahhoz, hogy a szép program megvalósuljon? Nagyon sok, amely részben múlik csak a kormányzati irányító szerveken. A tudásalapú társadalom építéséhez a közszemléletnek is változni kell, hogy a stratégiai húzóágazatok értéke (beleértve az élen az elektronikával) nőjön, hogy a villamosmérnöki pályát „érdemes" legyen választani, hogy ne érvényesüljön az ezévi alacsony egyetemi felvételi pontszámok alapján a kontraszelekció, mert akkor nem tudjuk visszacsalogatni a „külföldre elszívott" agyakat. Ezt pedig már az elemi oktatásban kell kezdeni, nem lecsökkentve a fizika óraszámát, és később várni a jelentkezőket az egyetemre, hanem megújított „Öveges professzort" állítani a fiatalság elé. És ebben óriási szerepe van a médiának, a könyvkiadástól a szakfolyóiratokig, az internettől a „mindentudás egyeteméig", a közszolgálati tévétől a kereskedelmi tévék kultúragyalázó műsoraikig. Mi ígérjük, hogy a magunk portáján (és portálján) mindent megteszünk.

Végezetül álljon itt a GOP missziójának jelmondata:
„Innovatív, versenyképes magyar gazdaság és társadalom megteremtése új szemlélet és kultúra kialakításával".