Cikkünkben a nyár eseményeiből adunk áttekintést

Kihaló távközlési szolgáltatások

A megváltozott, kibővült infokommunikációs lehetőségek, a világszerte rohamosan terjedő e-mail, sms és egyéb modern telekommunikációs szolgáltatások korában sokan halálra ítélték az olyan, ma már klasszikusnak számító üzenettovábbító eszközöket, mint a távirat, a telex vagy a telefax. A legfrissebb kutatások csak részben támasztják alá e vélekedést.

Különös módon a hagyományos postai levél áll ellen a legjobban az e-mail és az sms offenzívájának. Az internet- és mobilpenetráció ellenére a levélforgalom ugyanis világszerte rendületlenül növekszik, vagy a legrosszabb esetben is stagnál. Az Egyesült Államokban például a 2005-ben a borítékos levelek száma több mint 6 százalékkal haladta meg az előző évit. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a tengeren túlon a levélforgalmat már az 1980-as években megtizedelte a telefontarifák erőteljes csökkenése. Ne felejtsük el azt sem, hogy az internet egészen más igényeket elégít ki, más kommunikációs formáknak kedvez, mint a levél, és így nincs igazi piacelszívó hatása. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban készített felmérésekből ráadásul az is kimutatható, hogy minél többet internetezik valaki, annál többször csenget be hozzá a postás. Igaz, a kézbesített küldemények feladói legtöbbször már nem barátok és rokonok, hanem reklámügynökségek, bankok, állami intézmények, csomagküldő szolgálatok.

A távírdák helyzete máshol sem rózsás. 164 éve, 1844 májusában adta fel a világ első táviratát Samuel Morse amerikai feltaláló. Hét évvel később pedig az USA-ban megalakult az a Western Union, amely 2006-ban megszüntette táviratüzletágát. Ezt a forgalom drasztikus visszaesésével indokolták: az 1929-es évi 20 millióról 2005-re 20 ezerre csökkent a náluk feladott táviratok száma. Hollandiában és Ausztriában már évek óta nincs ilyen szolgáltatás és Németországban is megszüntették a közelmúltban. Itt kell megjegyezni, hogy a Magyar Posta is látványos visszaesésről számolt be: 1992-ben még 6 milliónál is több táviratot adtak fel idehaza, 2003-ban már csak 44 ezret. (Csak közbevetésül: korunk távirata csak távoli rokona az eredeti változatnak, ma már részben internetalapon folyik az irattovábbítás. E-mailben fogadják az üzenetet, amit a címzetthez legközelebbi postahivatalba továbbítanak, onnan pedig – miután hagyományos formátumban kinyomtatták – klasszikus kézbesítő viszi házhoz. A tradicionális esküvői gratulációk vagy a halasztást nem tűrő hivatalos irományok így akár a világ legkisebb falujába is pillanatok alatt eljuthatnak, még olyan helyekre is, ahová nincs bevezetve az elektromosság.)

Hasonlóan nagy visszaesést regisztrálnak a telexhasználat terén is. A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) már az 1998-as minneapolisi konferenciáján felszólított minden érintettet, hogy keressenek mihamarabb a távgépírást helyettesítő eszközöket. Ennek okául az szolgált, hogy az új kommunikációs lehetőségek évente 15 százalékkal csökkentették a telex előfizetők számát. Igaz, az 1930-as években indult távgépírást sosem használták olyan széles körben, mint a táviratot. Már a hozzáférhetősége is kisebb volt, hiszen a rendszer az előfizetőknek (általában kormányszerveknek, nagykövetségeknek, hajózási és légitársaságoknak, nagy cégeknek, újságoknak, tőzsdéknek, egyetemeknek) bérelt vonalú hálózaton nyújtott közvetlen és meglehetősen nagy biztonságú üzenetváltási lehetőséget. Mivel zárt hálózatról van szó, ahol a két végpont között az üzenetváltás idejére valós idejű kapcsolat jön létre, ezért a rendszer, az adatátvitel nagy megbízhatósággal működik. Mind a küldő, mind a fogadó rövid kódváltással igazolja magát, ezáltal megbizonyosodik arról, hogy tényleg a helyes címre megy az üzenet. Záráskor újabb kódsorozattal ellenőrzik, hogy teljes terjedelmében kinyomtatásra került-e az üzenet.
A géptávíró elsősorban azért felelt meg hivatalos kapcsolattartásra, mivel a telexgépek működéséből adódóan a címzett (a faxszal ellentétben) minden esetben biztos lehet abban, hogy az üzenetet teljes terjedelmében megkapta, és azt valóban a jelzett feladó küldte. Bizonyos esetekben igen hasznos a telexnek az a képessége is, hogy valós idejű írásbeli társalgást, afféle ős-chatelést is lehet folytatni vele.
Mára világszerte csak mintegy 3 millió telexvonal maradt üzemben, amelyekről úgy tűnik, életben maradnak egy darabig. Ugyanis a telefaxszal és az e-maillel szemben közhiteles dokumentumként világszerte a telexüzeneteket fogadják el. Ily módon a telex használatával kikerülhető például a bankközi fizetési rendszer (SWIFT), ami olcsóbbá teszi az átutalásokat. Nem véletlen tehát, hogy a még meglévő előfizetők szinte kivétel nélkül az olajtársaságok, nagy szállítmányozó cégek és multinacionális bankok közül kerülnek ki – illetve néhány alacsony távközlési színvonalú ország. A The Economist szerint a legnagyobb klíring- és elszámolóház, az Euroclear például 184 telexvonalat tart fent.
Magyarországon 1942-ben adták át az első telexközpontot, azonban szédületes pályaívet nem sikerült befutnia. Csak 1965-ben érte el az ezret az előfizetők száma, míg a csúcspontot 1991 jelentette, amikor is 14 213 előfizető volt. Ekkor tört be a piacra a telefax, aminek hatására elkezdődött a telex lassú haldoklása. 1999-ben már csak 540-en igényelték a szolgáltatást, majd 2002 júniusában kikapcsolták a hazai telexközpontot, ami csupán szimbolikus aktus volt, hiszen az addigra 83-ra olvadt előfizetői tábor tagjai akkor már hónapok óta csak a Slovak Telekom hálózatát használhatták. A British Telecom 2008 márciusában követte hazánk, Német- és Oroszország, meg még további 25 ország példáját.

A telefax technológiája is megélt bő 160 évet. Kevéssé ismert ugyanis, hogy a távmásolat ötlete a távíróénál is régebbi: Alexander Bain skót órásmester már 1843-ban szabadalmaztatta két, elektromos áramot továbbító vezetékhez kötött ingából álló találmányát. Bár ő sosem küldött vele képi információt, szakértők szerint erre készüléke teljesen alkalmas lett volna. A fax – vélhetően a távíró diadalmenete miatt – csak igen lassan terjedt el, széles tömegek számára az 1970-es évek derekán japán távközlési cégek tették elérhetővé. A távol-keleti országban is elsősorban azért fejlesztették a faxtechnológiát (és ezzel faragták le a korábbi tetemes költségeket), mivel ez a forma különösen alkalmasnak tűnt a japán írásjegyek továbbítására.
Világszerte az 1980-as években elterjedt készülékeken az ezredforduló táján küldték a legtöbb üzenetet. Az 1990-es évtized közepén az irodák telefonköltségeinek 13%-át tette ki a faxhasználat, ám azóta jelentősen csökkent a használatuk, szerepük. Bár ma már csak 4%-ot jelentenek a költségekből, az USA-ban mégis tíz irodából kilencben ma is megtalálhatók a távmásolók. Ennek hátterében az áll, hogy az aláírások hitelesíthetősége miatt bizonyos ügyekben a fax sokkal praktikusabb az elektronikus levélnél. (Elektronikus aláírással még csak kevesen rendelkeznek.) Ugyanakkor az utóbbi években 40 százalékkal nőtt az e-mailből faxolók aránya, vagyis azoké, akik számítógépükről küldenek faxformátumú üzeneteket. Magyarország követi a világtrendet: a Magyar Posta közlése szerint a csúcsidőszak 2003-ban volt, amikor közel 1,3 millió távmásolatot adtak fel a postahivatalokban, ám ez a szám 2006-ra (a táviratokkal együtt) 833 ezerre csökkent.

Mintegy 15 éve élte világszerte fénykorát a pager, azaz a személyhívó. Az 1990-es évek elején Magyarországon is perspektivikusnak látszott ez a szolgáltatás, a fénykorában három cég (Operátor, Easy Call és az Euróhívó) is megpróbálkozott az elterjesztésével. Ennek lényege az volt, hogy a vezetékes telefonról jelet lehetett küldeni a szolgáltatásra előfizetőnek. Ekkor egy call center közbeiktatásával az URH műsorszóró rádiók frekvenciáján előbb csak egy hangjelzést, majd később akár pár karakteres üzenetet is lehetett küldeni a címzettnek. A szolgáltatás igazából csak az USA-ban és a Távol-Kelet egyes országaiban vált be. Ezekben az országokban a vezetékes telefonhálózat már akkor is nagyon sűrű volt, a mobil iránti igény eleinte csekélynek mutatkozott. A csak egyirányú adatátvitelre alkalmas eszköz azt a célt szolgálta, hogy egy adott személy mégis bárhol elérhető legyen. Mivel a vevőberendezés passzív volt, ezért használójának helyét nem lehetett meghatározni – ezért is kedvelték annyira a dél-amerikai kábítószercsempészek. Aztán győzött a józan ész, no meg az üzleti meggondolás és a mobil telefónia, az SMS gyakorlatilag teljesen kiszorította a mindennapi életből. Míg nálunk kb. 10 éve, Nagy-Britanniában csak 5 éve szűnt meg a használata. Ugyanakkor egyes országokban olyan helyeken, ahol a mobil hálózati lefedettség akár kismértékű hiánya, illetve egy esetleges adás üzemmód EMC-problémát okozhat, még mindig alkalmazásban van – például kórházakban. Ezért tűnik fel még ma is néha-néha egyes amerikai filmekben.

Egy magyar vonatkozású rádióberendezés ügye került az Európai Bíróság elé

Az alábbiakban egy érdekes ügyben történt első lépéseket ismertetünk azzal a szándékkal, hogy a jóhiszemű forgalmazókat megóvjuk a véletlenül rossz útra tévedéstől.
A budapesti Fővárosi Bíróság (FB) 2008 áprilisában előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Bírósághoz. A magyar ítélőszék arra vár választ, hogy egy másik EU-tagállamban gyártott, és az ott székhellyel rendelkező gyártó által előállított rádióberendezést Magyarországon forgalomba hozni kívánó cég, nevezetesen a Lidl tekinthető-e a termék gyártójának, és megkövetelhető-e tőle egy külön, a magyar jogszabályok előírásai szerinti megfelelőségi nyilatkozat kiállítása. Az ügy azzal vette kezdetét, hogy a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) piacfelügyeleti eljárása során megtiltotta a berendezés forgalomba hozatalát. Az áruk szabad mozgása tárgyában a Fővárosi Bíróságon tárgyalt közigazgatási ügyekben Magyarország idáig még nem fordult az Európai Bírósághoz. A közigazgatási ügyet tárgyaló bíró ebben a témakörben nem talált precedenst, ezért kezdeményezte az előzetes döntéshozatali eljárást.
Az eseményeket az váltotta ki, hogy az NHH hivatalból indított piacfelügyeleti ellenőrzést végzett 2007. február 12-én a Lidl pécsi áruházában, amelynek során az UCOM Babytalker 500 típusjelzésű, PMR 446 rendszerű, nem harmonizált frekvenciát használó rádióberendezés forgalomba hozatalával és forgalmazásával kapcsolatos adminisztratív kötelezettségek teljesülését vizsgálta. (Harmonizált frekvencia vagy frekvenciasáv az a frekvencia, ill. frekvenciasáv, amelyet az Európai Unió tagállamaiban azonos rádióalkalmazás részére osztottak fel azonos frekvenciafelhasználási feltételekkel. A harmonizált sávú rádióalkalmazások rádióberendezéseinek jegyzékét az EU erre illetékes bizottsága határozza meg és tartja karban.) Mivel a rádióberendezések helytelen használata rádiózavar forrása lehet, emiatt a vonatkozó magyar és uniós jogszabályok egyaránt előírják, hogy azokat a rádióberendezéseket, amelyek nem harmonizált frekvencián, vagy frekvenciasávon működnek, a belföldi forgalomba hozatal előtt be kell jelenteni.
Az NHH megállapította, hogy a Lidl nem jelentette be a rádióberendezés magyarországi forgalomba hozatalát, ezért határozatában megtiltotta a berendezés forgalomba hozatalát és forgalmazását azzal, hogy a tiltás mindaddig fennáll, amíg a rádióberendezést a Lidl, mint gyártó bejelentése alapján a Hatóság nyilvántartásba nem veszi. A Hírközlési Hatóság megállapította továbbá, hogy a rádióberendezés nem rendelkezik a jogszabályi előírásoknak eleget tevő megfelelőségi nyilatkozattal, ezért kötelezte a Lidl Magyarország Kereskedelmi Bt.-t, hogy a rádióberendezés bejelentésének napjáig küldje meg azt a Hatóság Előfizetői Szerződések Felügyeleti Igazgatósághoz.
A Lidl jogi képviseletében eljáró ügyvéd eztán fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte az elsőfokú határozat visszavonását, arra hivatkozva, hogy ügyfele február 21. napján bejelentette forgalmazói minőségét. Kifejtette továbbá, hogy a termék gyártója nem a Lidl, hanem a belga Topcom Europe Nv, így ők kötelesek kiállítani a megfelelőségi nyilatkozatot, mint ahogy azt meg is tették, angol nyelven, a használati-kezelési útmutatóban. A fellebbezés szerint az elsőfokú határozat sérti az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés áruk szabad mozgásáról szóló 24. cikkének, valamint a 28–30. cikkeinek rendelkezéseit, mivel mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül. A mennyiségi korlátozással egyenértékű hatású intézkedés fogalmára nézve azonban a Római Szerződés nem ad definíciót.
A forgalomba hozatal egyébként alapvetően a gyártó felelőssége, nincs hatósági engedélyhez kötve, a berendezések szabályszerű forgalomba hozatalát a hatóság utólagos piacfelügyeleti eljárás keretében ellenőrzi. A Hatóság álláspontja szerint azonban az ellenőrzés során megvizsgált magyar nyelvű használati-kezelési útmutatóban található Declaration of Conformity nem felel meg a rádióberendezésekről és az elektronikus hírközlő végberendezésekről, valamint megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló IHM-rendelet előírásainak, mivel azt nem a magyarországi forgalomba hozó (gyártó) állította ki.
Az elektronikus hírközlési törvény ráadásul úgy rendelkezik, hogy: „Ha a gyártó székhelye nem Magyarország területén van, a készülék importálója tekintendő gyártónak”. Ez pedig az NHH szerint nem más, mint a Lidl, ezért az áruházlánc tartozik teljes felelősséggel a berendezés megfelelőségéért. A Lidl ezután keresetlevelet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz az NHH Tanács elnökének másodfokú határozata ellen. Az ügyet az FB Közigazgatási Kollégiuma tárgyalja, amely most előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Bírósághoz.
A Fővárosi Bíróság lényegében arra vár választ, hogy egy másik európai uniós tagállamban gyártott és az ott székhellyel rendelkező gyártó által kiállított megfelelőségi nyilatkozattal, valamint CE-jelöléssel ellátott terméket Magyarországon forgalomba hozni kívánó cég tekinthető-e a termék gyártójának? Kérdezi továbbá azt is, hogy az ilyen cégtől megkövetelhető-e egy külön, a magyar jogszabályok előírásai szerinti megfelelőségi nyilatkozat kiállítása?
Forrás: Menedzsment Fórum

2008. április 15. Egy napra összeomlott az európai roaming

2008. május 19–20-a nem csak az SZJA- bevallások szempontjából volt fájdalomteljes. Május 19-én, hétfő délután problémák jelentkeztek az európai mobilhálózatokban. Az ügyfélszolgálatok szerint másnapra már kijavították a hibákat, azonban még kedd délelőtt sem lehetett több európai országból Magyarországot hívni, sőt az SMS-küldés és -fogadás sem javult meg. A romingszolgáltatás leállását minden magyarországi mobilhálózat ügyfélszolgálatánál is megerősítették.
Hétfő délután elsőként Angliát és Franciaországot érintve kezdett összeomlani az európai mobilhálózatok roamingkapcsolata, kedd reggelre pedig már gyakorlatilag egész Európát érintette a roamingszolgáltatás akadozása, illetve leállása. Aki ekkor éppen külföldön tartózkodott az vagy egyáltalán nem, vagy csak többszöri próbálkozás után tudott mobiljával hazatelefonálni, és a külföldön lévőket sem lehetett elérni itthonról.
A Magyar Telekom Kommunikációs Igazgatósága által adott tájékoztatás szerint május 19-én délelőtt Németország területén, építkezési munkák során több helyen elvágtak egy kiemelten fontos, a német T-csoporthoz tartozó távközlési átviteli kábelt. Ez több országot érintő szolgáltatáskieséseket eredményezett, beleértve hazánkat is. A hiba a két másik magyarországi mobilszolgáltató, a Pannon és a Vodafone ügyfeleit is érintette, ha olyan országban tartózkodtak, ahol a T-csoport helyi tagja a roamingpartner.
Magyarországon a mobilszolgáltatók nemzetközi (roaming) forgalmában torlódás, alkalmanként teljes elérhetetlenség volt tapasztalható. A kimenő nemzetközi vezetékes forgalomban nem volt elérhetetlen irány, azonban időszakos torlódás volt tapasztalható.
Május 20-án reggelre az összeköttetések mintegy felét sikerült helyreállítani, délelőtt 11 órakor pedig a helyreállítás 90 százalékban megtörtént, ezzel a forgalomban a torlódások megszűntek. A teljes hibaelhárítás időpontja kedd dél volt.

Az Unió további roamingdíjcsökkentéseket kezdeményez

Az EU-nak a távközlési területen illetékes „Európai szabályozók csoportja” (ERG) ajánlást fogalmazott a döntéshozók számára, amely szerint a mobilszolgáltatóknak sürgősen csökkenteniük kell az SMS-roamingtarifákat. Ugyanis míg egy belföldi SMS 5…10 eurócentbe kerül, addig az EU-ban a roamingkörnyezetben küldött SMS-ek átlagos ára 29 eurócent. Az ügy pikantériája, hogy ugyan a mobilinternet árait is rendkívül magasnak tartják, ám ezek csökkentésére egyelőre nem tettek javaslatot.
Az utóbbi évekre jellemző volt, hogy miközben a belső piacokon drasztikusan estek a mobiltelefonálási tarifák, addig az EU egységesnek mondott piacán, a ma már csak virtuális határok átlépésekor drasztikusan emelkedtek ezek a díjak. Ezért tavaly központilag szabályozták, maximalizálták a lebeszélt percekért kérhető összeget, így egységessé váltak az árak. Sajnálatos módon a mobilbeszélgetések területén a várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem alakult ki verseny, a cégek közvetlenül a megállapított felső határhoz igazították a tarifákat. Pozitívum ugyanakkor, hogy Magyarországon közel 50 százalékkal lettek alacsonyabbak az árak a korábbiakhoz képest.

Ezek után idén februárban senkit nem lepett meg, hogy Viviane Reading, az EU távközlésért is felelős biztosa bejelentette: ha a piac nem szabályozza magától az árakat, az SMS- és adatforgalom esetében is hasonló lépés várható. Ezt követően az ERG 2008. május végén Vilniusban ajánlást tett az unió döntéshozói számára a roaming SMS-ek után felszámolt tarifák csökkentésére vonatkozóan. Ezeket akkor fizeti az ügyfél, ha külföldön, egy másik szolgáltató hálózatában használja a telefonját. Ekkor a külföldi mobilcég számláz pl. a magyar partnerének, aki továbbhárítja azt az előfizetőre – némi árréssel és adókkal növelve. A csoport vizsgálata szerint az üzenetek után megállapított és az előfizetők által fizetett ár irreálisan magas. A SciamuS telekommunikációs tanácsadó cég korábbi számításai szerint a szolgáltatóknak minimális adminisztrációs munkát jelent csupán a külföldi használat, így az ár nem lehetne több a belföldi árak 1,1-szeresénél, maximum másfélszeresénél.
Az SMS-ek esetében az „ársapka” bevezetése valószínűleg a beszélgetések roamingdíjaival egyező módon történik majd. Reding szerint egy külföldről indított szöveges üzenet nem kerülhetne többe, mint otthon, plusz egy „nagyon marginális költség, ennél több összeegyeztethetetlen a piaccal, amit nem tolerálok” – tette hozzá. A kiszivárgott hírek szerint Brüsszel 12 euró centben kívánja meghatározni a legmagasabb árat. Azokban az országokban, ahol viszont nem vezették be az unió közös fizetőeszközét, ott egy fordulónapot is kijelöl, amely napon érvényes pl. forint/euró árfolyam alapján alakul ki a végleges árplafon. Ahogy a mobilhívásoknál, úgy vélhetően az sms-eknél is évente csökkentenék a szolgáltatók által kiszámlázható díjakat.
A 2008. május végi vilniusi ülésen a mobilvégződtetési díjakról is véleményt formált az ERG, amely szerint már vége annak az időszaknak, amikor a technológia gyors fejlődése érdekében ezeket magasan kellett tartani. A Testület álláspontja szerint a következő három évben 40 százalékos árcsökkenést kell produkálni a megelőző négy év európai átlagáraihoz képest. Továbbá az is kívánatos, hogy a tagországokban alkalmazott árak közötti különbségeket szűkítsék, mert ezek most széles sávban, 4,5 … 11 euró-cent között szóródnak. Magyarországon – egy 2006-os határozat alapján – jövő év elejétől a három szolgáltatónak egységesen nettó 16,84 forintos mobilvégződtetési díjat kell alkalmaznia. (Most a T-Mobile 19,75, a Pannon 20,29, a Vodafone pedig 20,99 forintot számláz.)
A szabályozói csoport közös álláspontot fogadott el egy új szabályozói egység, az úgynevezett „földrajzi piacok” meghatározásáról is. Eddig kizárólag egy ország jelentett egy piacot, most azonban külön lehet tekinteni egy régiót vagy akár egyetlen várost is. Ez persze azon helyek esetében ésszerű, ahol nagyon fejlett az infrastruktúra és a szolgáltatók nagy száma miatt éles a verseny. Így a külön figyelt területeken akár új szolgáltatók is indulhatnak, vagy enyhébb szabályokat vezethetnek be.
A földrajzi piacok meghatározása ma még Budapestet (sajnos) egyáltalán nem érinti, ez jelenleg csak az európai metropoliszok, így London vagy Párizs esetében merül fel.