Életének 88. évében hosszú, méltósággal viselt súlyos betegség után 2021. február 12-én elhunyt Gyulai József, Széchenyi-díjas fizikus, az MTA rendes tagja. A nemzetközileg ismert és elismert tudós, kutató nemzedékek nevelője a BME professzor emeritusa és szeretett szülővárosa, Hódmezővásárhely díszpolgára volt, kiváló fizikus, akitől a mérnöki gondolkodás sem állt távol.
A széles körű szakismerettel felvértezett kutató sokoldalú polihisztor, általános vélemény szerint igazi reneszánsz ember volt. Már gyerekkorában megnyilvánult kiváló nyelvérzékét, német, angol, francia majd az orosz nyelvtudását kiválóan kamatoztatta kutatói pályáján a nemzetközi kapcsolatépítésben. Műveltségével, sokoldalúságával és előadó stílusával hallgatóságát az egyetemi előadóteremben és a társasági életben egyaránt lenyűgözte. Több költeményével aratott sikert az életéről készült portréműsorokban, interjúkban és életrajzi kötetében, számos kompozíciójával gazdagította előadóművészek és zenekarok repertoárját. Kevesen tudják róla, hogy Arany János Walesi bárdok c. művét egyebek közt ő is átültette angolra kivívva még a walesi-ek elismerését is.
Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, de tehetséges diákként ezzel párhuzamosan a szegedi konzervatóriumban zongorázni és klasszikus zeneszerzést tanult. Matematikai, természettudományos érdeklődése végül mégis a Szegedi Tudományegyetem középiskolai fizika-matematika tanári szakára vonzotta. A komponálást azonban később is folytatta. Tanári diplomájával másfél évig tanított Hódmezővásárhelyen, majd a forradalom után legendás fizika professzora, Budó Ágoston akadémikus segítségével sikerült állást kapnia Alma Materében, ahol az akkoriban új területnek számító félvezető kutatással, a vegyületfélvezetők fotoelektromos viselkedésének kísérleti tanulmányozásával foglalkozott. Első publikációiban a GaP-ban áram-oszcillációt okozó diszkrét szintek kimutatását ismertette. Kandidátusi kutatás keretében fél évig ezt a munkát folytatta 1964-ben a leningrádi IPAN intézetben is.
Kutatói pályája, de talán egész élete nagy fordulópontját az jelentette, mikor mentora egyéves ösztöndíjat szerzett neki az az Egyesült Államokban, ami az akkori Magyarországon abszolút ritkaságszámba ment. Bemutatkozó leveleire elsőként Jim Mayer reagált a Caltech-ről, Pasadenából, akinek detektor-kutatásai ismertek voltak a pályázó előtt. 1969 végén kezdte a nemzetközi Mayer-csoport ion-implantációs és Rutherford Visszaszórásos Spektrometriai (RBS) csoportjában kutatásait. Bevallása szerint ez volt életének legtermékenyebb időszaka. Kollégái később a terület meghatározó kutatólaborjának és gyártóvállalatainak vezető munkatársai lettek. Ezidőtájt futottak fel többek között a Mayer-csoport szilícium Van de Graaff gyorsítóra épülő szerkezetkutatási eredményeit hasznosító integrált áramköri technológiai fejlesztések. Ipari igényekre válaszul dolgozták ki az implantált adalékok és a rácskárosodás mélységi eloszlásának mérésére a channeling módszert.
Hazatérése után indultak meg a KFKI-ban a félvezetőkhöz kapcsolódó anyagtudományi kutatások és analitikai fejlesztések, elsősorban az ionimplantáció kutatása és az ionimplantációs berendezés építés. Az eredményeket – beleértve a SAFI ionimplantert is – az újpesti Mikroelektronikai Vállalat gyártósorában hasznosították. 1974-ben a vasfüggöny mögött egyedülálló együttműködési program indulhatott a National Science Foundation és a Magyar Tudományos Akadémia között, melynek keretében több hazai fiatal kapott lehetőséget az USA-ban kutatói tapasztalatcserére. Eredményeiket, az implantációval amorfizált Si réteg epitaxiális visszanövesztését sekély p-n-átmenetek csatornázás-mentes kialakításánál máig alapeljárásként használja a félvezető ipar. Később is számos vendégprofesszori meghívást kapott, egyebek közt kutatott és tanított a Cornell Egyetem (Ithaca, NY) Anyagtudmányi Központjában, a Université Paris 7 Groupe de Physique des Solides laboratóriumában, éveken át a Friedrich-Alexander Universität és a német Fraunhofer Institut für Integrierte Systeme (Erlangen) félvezető eszközfizikai laboratóriumában, majd az Osakai Egyetem Center for Quantum Science and Technology under Extreme Conditions csoportjában.
1978-ban alapító szervezője volt az Ion Beam Modification of Materials konferencia sorozatnak Budapesten, és ő elnökölhette a terület három nagy konferenciájának mindegyikét, mint a “Kaiserlich-Königliche Böhmische Physikalische Gesellschaft” alapító prominense. Kedvelt meghívott előadója volt szakmai konferenciák sorának és iskoláknak (Continuing Education Institute, NATO schools). A hazai mikroelektronikai eszközkutatás kiemelkedő személyiségének meghatározó szerepe volt a nanotudomány hazai megindításában is. Inicializálta a pásztázó szondás módszerek hazai meghonosítását nanoszerkezetek vizsgálatára és nanoszerkezetek irányított módosítására, tervezett létrehozására. Szakmai karrierje során több mint 400 tudományos közleményt, 3 alapművet, 11 könyvfejezetet publikált és 13 szabadalom társszerzője volt.
Gyulai József 1992-től 2004-ig volt az MTA KFKI Anyagtudományi Intézet, majd az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet igazgatója, 1993-tól 1995-ig a Bay Zoltán Anyagtechnológiai Intézet alapító igazgatója, 1989–től nyolc éven át a BME Kísérleti Fizikai Tanszék vezetője. 1999-ben az MTA Műszaki Tudományok Osztálya elnökhelyettese, majd 2005-ben és 2008-ban elnöke lett. Alapításától 2010-ig a European Materials Research Society végrehajtó bizottságának tagja volt, vezető tisztségeket viselt a IUVSTA és IUPAP szervezetében is. Az Academia Europaea 2016-ban választotta tagjává. A Miskolci egyetem és a Pannon Egyetem díszdoktora, a Magyar Mérnökakadémia tagja, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli elnöke, a Gábor Dénes-díj kuratóriumi elnöke, több szakmai társaság és egyesület vezetőségi tagja volt. Számos szakmai elismerés (Akadémiai díj, Príma díj, Gábor Dénes díj, „Radiation Effects in Matter” érem) és magas állami kitüntetés, a (Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal) birtokosa.
Hosszú, boldog házasságban élt, családját, feleségét és leányát rajongásig szerette. Munkatársai tapintatáért, empatikus vezetési stílusáért kedvelték, a köztük lévő tudásbeli szakadékot támogató hozzáállásával, közvetlenségével, figyelmességével hidalta át. Melegszívű embert és szeretett igazi barátot ragadott el tőlünk a végzet.
Halála pótolhatatlan vesztesége a hazai tudóstársadalomnak és felsőoktatásnak. Emlékét örökre megőrizzük!
Bársony István, az MTA rendes tagja
Biró László Péter, az MTA rendes tagja
Forrás: mta.hu
