A vállalat gyáregységei és kapcsolódó fejlesztései teljes egészében a tajvani UMC kezébe kerülnek, amely tovább bővíti anyaországon kívüli kapacitását. A tranzakció összege átszámítva nagyjából 520 millió dollár, amiért cserébe másodvonalbeli technológia és 35-40 ezer wafer/hó nagyságú gyártókapacitást kap a UMC. A félvezetőgyártás eladásával a Fujitsu történelmében egy több mint 60 éve tartó szakasz zárul le, a japánok ugyanis 1956 óta foglalkoztak házon belül félvezetőgyártással. Amennyiben a tajvani fél az összes szükséges hatósági jóváhagyást megkapja úgy a felvásárlás már 2019. január 1-én lezárulhat. Más akadály vélhetően nem gördül majd az akvizíció elé, a Fujitsu és az UMC ugyanis egy lassan négy éve tartó, szoros üzleti kapcsolatot ápol.
A két fél még 2014 decemberében alapította a Mie Fujitsu Semiconductort (MIFS) vegyesvállalatot, amelyben a japánoknak 84,1, a tajvaniaknak pedig 15,9 százalékos részesedés jutott. Érdekesség, hogy utóbbiért cserébe pénz helyett gyártástechnológiájával fizetett az UMC, amely vállalta, hogy a Jokohama mellett található üzemeket felkészíti a 40 nanométeres csíkszélességre. A MIFS maradék 84,1 százalékának megszerzésével nagyjából 25-28 százalékkal, havi 180 000 waferre ugrik meg az UMC havi gyártókapacitása.
A Japán középső részén elhelyezkedő, földrengésbiztos Fab B1 és Fab B2 2005-ben illetve 2007-ben nyitotta meg kapuit az akkor még viszonylag fejlettnek számító 90 és 65 nanométeres gyártástechnológiákkal. A későbbi fejlesztések azonban elmaradtak, a Fujitsu pedig 2009-ben úgy döntött, hogy további sokmilliós befektetések helyett inkább a TSMC-vel gyártatja le a fejlettebb technológiát igénylő, 40 és 28 nanométeres lapkadizájnjait. Iparági pletykák szerint a TMSC is fontolgatta az üzemek felvásárlását.
