Huang Wenhua, a kínai Xi'an városában működő Észak-nyugati Nukleáris Technológiai Intézet kutatója és csapata hat éve dolgozik mikrohullámú fegyvereken. Mostanra jutottak el odáig, hogy egy munkapadra szerelhető méretű példányt alkossanak. Ez a méret gyakorlatilag már megfelelő ahhoz, hogy az eszközt járművel lehessen szállítani, vagyis megoldották a legfontosabb problémát: hordozhatóvá tették „ágyújukat”.
A méretcsökkentés csak része volt a problémának. Huangék azt is megoldották, hogy a kicsinyítés dacára a fegyver elég nagy teljesítményű maradjon ahhoz, hogy kisüthesse az ellenség fegyverrendszereinek elektronikáját. Ezáltal lehetővé vált, hogy mikrohullámú ágyúval például repülőket szedhessenek le a levegőből. A mikrohullámú ágyú még azokat az elektronikai rendszereket is le tudja bénítani, amelyeket az elektromágneses impulzusok ellen árnyékolással védettek. A fegyverről annyit lehet még tudni, hogy 300 MHz és 300 GHz közötti frekvenciájú sugárral bombázza a célpontját, ezzel túlfeszültséget okozva az áramkörökben.
Az eszköz felhasználásának lehetőségei szinte korlátlanok. A mikrohullámú ágyuk mellett mikrohullámú aknákat, csapdákat is telepíthetnek, de fejleszthetnek belőlük rakétavédelmi rendszereket és még az ellenség éjjellátó- és hőkameráit is megbéníthatják. Támadófegyverként is hasznosíthatók. Drónra szerelve lebéníthatják az ellenség légvédelmi eszközeit, kommunikációs rendszereit és parancsnoki központjait. Vagyis akár teljes hadosztályok mozgását is lebéníthatják, nemcsak egyes eszközökét.
