A Midea mintegy 5 milliárd dollárt fizet a német vállalatért, mellyel 94,55 százalékos szavazati hányadhoz jut. A felvásárlási procedúra már a hónap első felében lezárulhat. A kínaiak ígéretet tettek arra, hogy a vállalat megtartja függetlenségét. A központ továbbra is Németországban marad, és nem változik a menedzsment sem. Ugyanakkor segítenek abban a vállalatnak, hogy erősíthesse a kínai piacon a jelenlétét.
Tavaly májusban jelentette be a kínai háztartásigép-gyártó cég, a Midea, hogy többségi tulajdont szerezne a magyar leányvállalattal is rendelkező német robotgyártó KUKA Roboticsban. 2016 utolsó napjaiban elhárult a felvásárlás legfőbb akadálya: az amerikai hatóságok áldásukat adták arra, hogy a kínai vállalat megszerezze a német cég többségi tulajdonát. December 29-én mind a CFIUS (Committee on Foreign Investment in the United States), mind a DDTC (Directorate of Defense Trade Controls) jóváhagyta z ügyletet.
A Midea ajánlatának nyilvánosságra kerülése után Németországban komoly vita indult arról, hogy szabad-e olyan vállalatot külföldi kézbe adni, amely stratégiai iparágban tevékenykedik. A KUKA nem kizárólag robotgyártással foglalkozik. A több mint 12 ezer alkalmazottat foglalkoztató cég ipari automatizálási rendszereket és egyedi komponenseket szállít gyártó vállalatoknak, köztük számos autógyárnak. Számos fejlesztésük illeszkedik a Németországban állami szintre emelt Industrie 4.0 programba, amely a német gazdaság fellendítését hivatott segíteni. Sajtóhírek szerint még az is felmerült, hogy a Siemens esetleg ráígérne a kínai ajánlatra, de végül ebből semmi sem lett, mert állítólag túl magasnak tartották a megajánlott vételárat (a KUKA AG piaci kapitalizációja 3,6 milliárd dollár körül van). Mindenesetre a piac jól fogadta az amerikai hatóságok döntését: az elmúlt napokban 87 euróról 91 euró fölé ment fel a robotgyártó részvényeinek az árfolyama.
A KUKA sorsa jól példázza azt a dilemmát, amit az európai (és amerikai) vállalatoknak át kell élniük. Egyfelől ott van a világ egyik legdinamikusabban bővülő piaca, amely minden nehézsége ellenére is nagyon vonzó célpont minden amerikai és európai vállalatnak, másrészt ott van a félelem attól, hogy a megszerzett technológiák birtokában a kínai techszektor behozhatatlan versenyelőnyre tesz majd szert.
Bár más szinten, de ez a dilemma már korábban is látható volt. Néhány éve az Európai Unió és Kína vitája a Huawei és a ZTE állami támogatása körül kis híján kereskedelmi háborúba torkollt. Akkor az európai távközlésiberendezés-gyártó cégek, köztük az Ericsson és a Nokia azért lobbiztak, hogy az EU ne sújtsa szankciókkal a két gyártót. Attól féltek ugyanis, hogy a kínai válaszlépések miatt végleg kiszorulnak a távol-keleti ország piacáról, és le kell mondaniuk az ottani nagy hálózatépítési projektekről. A KUKA esetében is hasonló a probléma. Májusban, amikor a kínaiak bejelentkeztek, Till Reuter, a vállalat vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy bár nem kerestek befektetőt, örülnek az ajánlatnak, mert a tőkeerős kínai vállalat és a nagy piac óriási lehetőségeket ad számukra. Azaz miközben valós kockázat, hogy fontos technológiák kerülnek kínai kézbe, a világgazdaság legnagyobb piacáról nem mondhat le egyetlen vállalat sem.
Bár a német a világ harmadik legrobotizáltabb ipara (a vezető Japán, a második Dél-Korea), a kínai iparban sokkal nagyobbak a lehetőségek. 2015-ben például 16 százalékkal bővült a Kínában értékesített ipari robotok száma.
