Az Intel több kutatási projektet hozott létre a gombaként szaporodó adatközpontok mind nagyobb teljesítményű számítógépei hűtési problémáinak megoldása. Ezek egyike a texasi Green Revolution Cooling technológiájának vizsgálata. A cég többek között ásványi olajat tartalmazó tartályokat készít, és ezekben helyezik el a hűtendő egységeket. A texasiak olyan helyekre szánják a tartályokat, ahol igen nagy mennyiségű szerver található, és az adottságok miatt nincs mód a léghűtésre.
Az Intel tesztjének eredményei szerint a hét dual-socket Xeon szervert a teljesítmény csökkenése nélkül úgy tudták hűteni a CarnotJetnek nevezett tartályokban, hogy hűtési hatékonyság (power usage effectiveness - PUE) 1,02-1,03 lett. Ez kiváló eredmény, mivel azt mutatja, hogy a tartályok maguk csak 2-3 százalékkal több energiát vesznek fel, mint a szerverek. Egy mai átlagos adatközpontban a számítási feladatokra és a hűtési tevékenységre fordított energia hányadosaként megadott PUE értéke 1,6 - azaz a hűtéshez 60 százalékkal több energia kell, mint a szerver működtetéséhez.
Az olajba merítést eleinte erős szkepticizmussal fogadták a szakemberek, ám a kiváló eredmények sokak ellenállását legyőzték. A bemerítéses hűtés kapcsán felmerült, hogy esetleg egy másik folyadékra cserélik az olajat, mely a hőelvezetéskor felforrna, majd lecsapódna. Mindenesetre foglalkoznak azzal, hogy a texasiak technológiáját továbbfejlesztve létrehozzanak egy "olajra optimalizált" hűtési módszert.
