Mindenkinek, aki elektronikai termékek fejlesztésében és gyártásában érdekelt, fel kell tennie magának a kérdést: "Miként fog alakulni az elektronika jövője?" Lars Wallin, az IPC-szervezet európai képviselője cikkében saját nézeteit közli, és rámutat, hogy a 2012. március 20-22. között tartandó budapesti IPC konferencián és kiállításon miért éri meg az érdekeltek számára az aktív részvétel. A szerző a legsarkalatosabbnak az elektronikai termékek minőségi és megbízhatósági jellemzőinek alakulását tekinti a jövőre nézve...
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az embernek ennivalóra és vízre van szüksége az életben maradáshoz. A jólét fokozódásának azt tekintjük, ha egyre kevesebb időt kell munkával töltenünk ahhoz, hogy megteremtsük magunk számára a napi betevőt. A mai társadalomban érdemes lehet felállítani egy olyan mércét is, hogy bizonyos elektronikus használati tárgyaink és a kapcsolódó szolgáltatások használatával, ill. igénybevételével naponta mennyi időt töltünk el, hiszen közülünk nagyon sokan (és egyre többen) függenek mindinkább mobiltelefonjuktól, számítógépüktől és az internettől, mint esetleg a napi betevőtől!
A homo sapiens 300 ezer éves történelmével szemben az elektronikáé összehasonlíthatatlanul rövidebb. Másrészről viszont az elektronika területén végbemenő fejlődés üteme az emberi evolúcióhoz képest annyira gyors, hogy hasonlóképpen összehasonlíthatatlanok. Neves filozófusok évszázadokon át töltötték idejüket azzal, hogy a múltba tekintve próbáltak következtetéseket levonni a jövőre nézve, jóllehet véleményük a legtöbbször eltért, akár gyökeresen is. Némi önelégültség mindig belengi azokat, akik úgy érzik, hogy reálisabban látják a 35-40 év múlva esedékes jövőt, mint mások, és ez alól nem kivétel az a befolyás, amint az elektronika fog gyakorolni az általános emberi viselkedés egy kis részére.
Fontosabb lenne az elektronika az ennivalónál?
Mintegy 2,8 milliárd áramköri kártya kerül minden évben az európai piacra. Tételezzük fel, hogy ezek tíz százaléka valamilyen tekintetben hibás! Ez azt jelenti, hogy kb. 280 millió elektronikai termék megy tönkre idejekorán, és muszáj kiterjedt és drága javítási folyamaton keresztülmennie. Ennek következménye, hogy nagyszámú európai polgár "szenved az éhezéstől" az elektronika miatt, és válik pszichológiai tekintetben bizonyos fokig boldogtalanná! Valószínűleg mindannyian találkoztunk már tönkrement elektronikai termékkel, és ismerjük az érzést.
Az elektronikai termékek működésképtelenné válására számos indok létezik, és oka az elektronikai fejlesztésben és gyártási láncban is kereshető. Sok hiba két, vagy több olyan tényező eredője, amelyek önmagukban nem jelentenének problémát a végtermék minőségére nézve. Az igazi baj nem is a hibák magas száma, hanem az óriási költségek, amelyet a végfelhasználóra és az elektronikai iparra nézve jelentenek. Ha egy elektronikai átlagtermék árának 200 eurót veszünk, az évente keletkező, 280 millió darab működésképtelen elektronikai termékre nézve e logika mentén 56 milliárd euró éves költséget jelent!
Tapasztalati tudás: ellenszer az elektronikai éhezés ellen
Az elektronika világának doktorai között olyan, független szakértők neveit említhetjük, mint Bob Willis - és akkor még nem szóltunk az elektronikai ipar különféle anyag- és gépbeszállító vállalatainál dolgozó, felbecsülhetetlen tudással rendelkező szakértőkről. Az orvosdoktorok nemzetközi konferenciáinak mintájára az IPC is tart 2012. március 20-22. között, Budapesten egy konferenciát és vele egybekötött kiállítást, amely az "Elektronikai összeszerelési konferencia: forrasztás, szerelés és vizsgálatok" címet viseli majd. Az eseményen mintegy húsz elektronikai ipari doktor lesz jelen, akik segítenek a problémák diagnosztizálásában, és készek javaslatokat tenni a megoldásukra.
Hogyan térülhet meg az aktív részvétel?
Bizonyosan nem létezik olyan ipari vállalat (különösen nem az európaiak között), amelyik azt állítaná, hogy az ólommentes gyártás bevezetésével a minőség ne csökkent volna, a gyártási költségek ne emelkedtek volna, vagy a problémák úgy általánosságban is ne váltak volna gyakoribbá. Nagyon fontos a problémák felszínre hozatala, hiszen az elektronika tapasztalt doktorai csak így képesek megoldást találni és javaslatokat tenni, elősegítve az európai elektronikai gyártás versenyképességének növelését.
Tételezzük fel, hogy az Ön elektronikai cége évente 10 ezer darab, 200 euró egységárú elektronikai terméket gyárt, mégpedig 5% teljes selejtaránnyal! A selejtes gyártásból adódó költségek így 0,05×10 000×200 = 100000 eurót tesznek ki. Vesse össze ezt a költséget azzal, amibe az IPC konferencián való részvétele kerül, és beláthatja, hogy mennyire könnyű lehet megtérülést elérni a rendezvényen való aktív részvétellel!
