Ennek lényege egy távdiagnosztikai hálózati koncepció, mely szerint a testre erősített érzékelők mérnek különféle paramétereket, mint pl. a mozgást vagy a vér oxigéntartalmát. Az adatokat átvitel révén egy egészségügyi központ fogadja, és szükség esetén segítséget küld.
A koncepció megvalósítására többféle forgatókönyv is van. Az egyik szerint egy karórához hasonló szerkezeten dolgoznak, amely gyorsulásokat is mér. Ily módon például felismerhető az ájulás, mivel ebben az állapotban hiányzanak a normál alvásra jellemző mikromozgások. Krónikus fájdalomban szenvedő páciensek ezen felül a hőmérséklet, pulzus és a vér oxigéntartalmát mérő szalagszerű kötést is kapnak a felkarjukra. Ebben egy rugalmas fólia helyezkedik el, amelyben egy adóvevő, a kiértékelő elektronika és egy áramforrás (telep) van integrálva. A "karórában" lévő rádiós chip minden adatot egy kommunikációs csomópontba továbbít, amely aztán interneten beküldi azokat az egészségügyi központba. Különleges biztonsági architektúrával gondoskodnak az adatvédelemről az adatátvitel teljes útvonala mentén. Az adatokhoz való hozzáférést is pontosan szabályozzák. A készüléktől elvárható, hogy intuitív módon kezelhető legyen, például egy vészjelző gomb megnyomásával kérhessenek vele segítséget, vagy kéz nélkül, szabadon használható "smartphone" révén lehessen közvetlenül a központtal beszélni.
2011 közepén diákok fogják tesztelni egy erre a célra kialakított laborban a test-szenzorok működését és az adatátvitelt. Ezen kívül a technikát jó karban lévő idősebbekkel is kipróbálják. A Siemens szakértői abból indulnak ki, hogy ilyesfajta intelligens segédeszközök néhány év múlva már elválaszthatatlan társai lesznek az időseknek a mindennapi életben.
A Siemens honlapja
