Az AFD egységek az elektromos berendezések meghibásodásai által okozható soros ívhibákra reagálva a másodperc törtrésze alatt biztonságosan bontják az áramköröket. Az esetlegesen kábeltüzekhez vezető soros ívhibákat a hagyományos védőkészülékek, mint például a hibaáram működtetésű megszakítók és a kismegszakítók, nem érzékelik. Az ívhibák elleni védelmet a közelmúltban ismerték el a jelenlegi csúcstechnológia eszközeként, és bekerült mind a globális IEC szabványba, mind a Németországban mindenütt alkalmazott DIN VDE 0100-420 szabványba. A Siemens 2012 óta kínál AFD egységeket maximum 16 amperes áramkörökhöz.
A közzétett DIN VDE 0100-420:2016-02 német szabvány "Kisfeszültségű elektromos berendezések – 4-42 rész: Biztonsági védelem – Hőhatások elleni védelem" elnevezésű szakasza előírja az AFD egységek felszerelését Németországban bizonyos alkalmazási területek esetén, úgymint a fafeldolgozó vállalatok, faházak, papír- és textilgyárak, laboratóriumok, középületek, pályaudvarok, repülőterek, valamint a napközi ellátó központok és nyugdíjas otthonok hálószobái és nappali helyiségei.
Utólagos módosítással meglévő elektromos berendezésekbe is könnyen beilleszthető az 5SM6 AFD egységek 40 amperig használható változata. Az új verziók kifejlesztése során a Siemens tovább tökéletesítette az AFD egységek használatát: a mechanikus kioldókart LED világítású nyomógombbal helyettesítették, ami reset és teszt gombként is használható, ezen kívül a LED eltérő színekkel jelzi a normális működést és a hibát. Mindemellett a készülék tizenegy óránként automatikus öntesztet hajt végre.
A Siemens AFD egységei az ívhibák minden típusát észlelik, mivel nem csupán az áram és feszültség értékeket detektálják, másrészt az 5SM6 AFD egységek folyamatosan mérik a nagyfrekvenciás zaj nagyságát, stabilitását és időtartamát is. Az intelligens szoftverrel együtt a beépített szűrők a kritériumok széles skálájának megfelelően feldolgozzák, elemzik és kiértékelik ezeket a jeleket annak érdekében, hogy meghatározzák például a teljes energiát, az ívenergiát, az ívfeszültség vízszintes (állandó) szakaszát, az ív stabilitását és a lángok megjelenését. Ha az ívhiba feltételei teljesülnek, a csatlakozó áramkört a másodperc töredéke alatt lekapcsolja a védőberendezés: ez a technológia lehetővé teszi a tűzveszélyes állapotok észlelését és megakadályozását már a korai szakaszban, kezdve az elektromos huzalozástól egészen a végberendezésig.
Az elektromos vezetékekben vagy rendszerekben előforduló ívhibák a tüzek leggyakoribb okai között vannak. Meg kell különböztetni azonban egymástól a soros és párhuzamos ívhibákat: párhuzamos ívhibák előfordulhatnak fázisvezetékek és a föld vagy a védővezetők (PE) között, két fázisvezeték között, illetve fázisvezetékek és nullázó vezetékek között, míg soros ívhiba egy vezeték megszakadásakor vagy meglazult érintkezés (kontaktus) eredményeként következhet be.
A soros ívhibák leggyakoribb okai között találhatjuk a sérült kábelszigetelést (amit például okozhatnak szögek, csavarok vagy rögzítő kapcsok), az összenyomott kábeleket, ami nyitott ajtókon és ablakokon keresztül történő szerelésnél fordul elő, a hajlítás esetén fellépő kábeltörést, valamint a kapcsolóknál és csatlakozóaljzatoknál létesített laza érintkezések és csatlakozások miatt megcsavarodott csatlakozókat és kábeleket. Továbbá a kábeleket megrongálhatják a környezeti hatások is, mint például hőség, nedvesség, gázok és – külső területeken – az ultraibolya sugárzás, valamint a rágcsálók is. A vezetőképes szennyezés és a csapadékvíz (kondenzvíz) is okozhat nem kívánatos kontaktusokat.
