Az Energetikai Szakkollégium 2015-ös tavaszi Schenek István emlékfélévének utolsó nyilvános előadása az Európai Unió (EU) 2020-as klíma- és energiacsomagjának aktuális kihívásairól szólt, melyet Andreea Strachinescu, az Európai Bizottság Energia Főigazgatóságának részlegvezetője tartott meg

Az EU energetikai kihívásai

Az utóbbi években jelentős változások történtek az energetikai folyamatok globális és regionális vonatkozásaiban, melyek új kihívásokat támasztottak az EU felé. A 2012-ben kitört amerikai palagáz-forradalom átrendezte a megszokott energiaellátási kapcsolatokat: az USA-ban az ipari földgáz ára körülbelül kétszer annyit csökkent, mint amennyit az EU-ban nőtt, melynek hatására az európai energiapiacokat elárasztotta az amerikai oldalról feleslegessé vált alacsony árú szén. A stagnáló európai gazdasági környezetnek és a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) túltermelésének köszönhetően 2014-ben a kőolaj világpiaci ára megfeleződött, mely a legtöbb, kőolaj-exportra támaszkodó ország gazdasági bevételeit erősen lecsökkentette A tiszta, karbonmentes energiatechnológiákba való befektetések két évnyi visszaesés után 2014-ben újra elérték a 2011-es szintet, tehát egy fontos kihívás az ezen megoldásokat támogató beruházások erőteljesebb ösztönzése, elősegítése.

Az EU a primerenergia-felhasználásán belül 57%-ban támaszkodik a szénhidrogénekre, a megújuló energiaforrások részaránya ebben a tekintetben csupán 11%, azonban az utóbbi időben évről évre növekvő tendenciát mutat. A megújulók részarányának növelése, illetve a fosszilis energiaforrásoktól való kisebb függőség elérése hozzájárulhat az EU egyik legfontosabb célkitűzéséhez, a fenntarthatósághoz. A fenntarthatóság mellett kiemelt fontosságú a megfelelő energiaellátás-biztonság és a versenyképesség biztosítása, melyeket azonban a jelentős primerenergia-importfüggőség, illetve a magas energiaárak megnehezítenek.

Az említett kihívásokra az ún. „Energia Unió" jelenthet ideális megoldást, mely lényegében az EU tagállamok közti biztonságos, kifizethető energia szabad áramlását valósítaná meg egy egységes, belső energiapiacon és jogi keretrendszerben.

Ennek az elképzelésnek az útjában ugyanakkor számos akadály sorakozik, többek között az egyes tagállamok eltérő politikai céljai, primerenergia-forrásai és importfüggőségei, továbbá a tagországok villamosenergia-rendszereit összekötő interkonnektorok hiányos kiépítettsége.

Hol tartunk jelenleg?

Az EU 20/20/20-as klíma- és energiacsomagja uniós szinten írja elő 2020-ra a 20%-os energiahatékonyság és megújuló energia részarány növelését, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését a 1990-es szinthez képest. A keretrendszer továbbá előírja, hogy 2020-ig minden egyes tagországnak a teljes beépített villamos kapacitásuk 10%-át kitevő interkonnektor kapacitással kell rendelkezniük. A tagországok számára a célszámok teljesítését elősegítendő az EU több irányelvben is megfogalmazta a szükséges teendőket a megújulók részarányának (Megújuló Energia Direktíva, 2009), illetve az energiahatékonyság (Energiahatékonysági Irányelv) növelésének érdekében. Az EU a 2020-as célszámok elérése felé tett eddigi intézkedéseinek hatására az EU ipari energiaintenzitása (felhasznált energia/hozzáadott érték) 2001 és 2011 között 19%-al, 1995 és 2010 között az új személygépjárművek átlagos fogyasztása pedig 27%-al csökkent, továbbá az új lakóépületek átlagosan 40%-al kevesebb energiát használnak fel a 20 évvel korábbiakhoz képest.

Az EU által elért eredmények között szerepel az üvegházhatású gázok kibocsátásának 1990-2011 közötti 18%-os csökkenése, 2013-ban az energiahatékonysági intézkedések következtében már 15,5%-os elért megtakarítás, a 15%-os megújuló részarány (2013), illetve a megújuló energiával foglalkozó cégek éves összegzett 123 milliárd €-s forgalma és 1 millió fős foglalkoztatottsága. Amiben még azonban fejlődnie kell az EU-nak, az a nagy import részarány csökkentése, a versenyképesség növelése az energiaárak csökkentésével, a belső energiapiac kiépítésének befejezése, a még 12 elszigetelt tagállam megfelelő bekapcsolása a határkeresztező kapacitások kiépítésével, a gázpiacok átláthatóságának biztosítása illetve az egyes beszállítók iránti kitettség csökkentése.

A fenti még aktuális problémákra lehet megoldás az Energia Unió, aminek a keretében biztonságos, fenntartható, versenyképes és elérhető energiát kívánnak biztosítani minden európainak. Ezt öt dimenzió mentén lehet elképzelni. Az első a biztonságos ellátás kérdése, amihez legkönnyebben az importfüggőség csökkentésével lehet eljutni. A második az energia szabad belső áramlásának a biztosítása a belső energiapiacok segítségével. A harmadik az energiahatékonyság további növelése, különös tekintettel az épületállomány és a közlekedés terén. A negyedik a kibocsátások további csökkentése a megújulók nagyobb térnyerésével és végül a kutatás és innováció ösztönzése.

Az európai energiakutatási stratégia

A 2020-as célszámok után a következő lépcső a 2030-as célszámok teljesítése lesz, ami 40%-os szén-dioxid emisszió csökkenést (1990-es bázison), 27%-os megújuló részarányt és 27%-os energiahatékonyság növelést takar. Ezek elérését az energia-rendszer holisztikus megközelítésével kívánják elérni, integrált, átfogó gondolkodással.

Az előadó említette, hogy a jövőre való tekintettel fókuszálni kell az erőforrásokat és ennek kapcsán ismertette az EU 2014-2020 közötti finanszírozási prioritásait, melyek a technológiára, az infrastruktúra fejlesztésére, az energiahatékonyságra és megújulókra, illetve a nukleáris biztonságra és leszerelésre fognak koncentrálni.

Ezek után néhány sikerprogram került említésre, mint pozitív, követendő példa. Az offshore szélerőművek térnyerése főleg Európára koncentrálódik, azon belül is az Egyesült Királyság, Németország és Dánia hármasra. A tengeri szélerőművek Amerikában még egyáltalán nem, Ázsiában pedig lassan terjednek. Az ebből fakadó technológiai és piaci fölényét az EU-nak érdemes minél inkább kihasználnia.

Összességében Andreea Strachinescu ismertette az EU-s célszámok teljesítésének jelenlegi állapotát, illetve az azt követő mérföldköveket. A Schenek István emlékfélév záró előadás résztvevői első kézből ismerhették meg az Európai Bizottság álláspontját és terveit a következő időszakra.