Ahogy a radiológusok röntgennel nézik meg, hogy van-e csonttörés, úgy próbálnak a mérnökök most egy hasonló technológiát alkalmazni a víz alatti csővezetékeken keletkező repedések és korrózió észlelésére.
A cégek már évtizedek óta alkalmaznak röntgent a szilárd szerkezetek és mechanikai alkatrészek vizsgálatára. Ámde egy teljes csővezetéket bevinni a laborba emberfeletti vállalkozás lenne. Sőt, a tenger alatti csővezetékek sokszor 3 km mélységben találhatóak, ahol a nyomás a 300 atmoszférát is elérheti. Ez négyzetméterenként több mint 30 MPa nyomást jelent. A napfény nem hatol le a batipelágikus zóna elnevezésű vizes „éjszakába", a hőmérséklet pedig mindössze 4 °C környékén jár. „Az emberek nem igazán hitték, hogy a radiográfia a tenger alatt is működhet" – mondja Dan Scoville, az olajmezei szolgáltatásokat nyújtó Oceaneering International cég munkatársa.
De a GE Healthcare, a GE Oil & Gas, az Oceaneering és a BP mérnökei nem hagyták annyiban a dolgot. Szétszedték a GE orvosi röntgendetektorát, amelyben egy számítógép-képernyő nagyságú törékeny üveglap és érzékeny elektronika található, majd az alkatrészeket visszatették egy csúcstechnológiás, megerősített házba, amelyet úgy terveztek, hogy védelmet nyújtson a tengervíz és a nyomás ellen. „Bármi, amiben levegő van, péppé zúzódna" – mondja Scoville.
Az újrakonfigurált detektor egy nagyobb gépben kapott helyett, amelyet egy mélytengeri fúróberendezésre rögzítettek. A fúró bilincsként rákapcsolódik a csőre, majd a teljes hosszán végigcsúszva minden lépésnél röntgenfelvételt készít. „Általában nem foglalkozunk ilyennel" – mondja Karen Southwick, aki a GE Healthcare-nél dolgozik gépészmérnökként. „A röntgen segítségével bepillantást kaphatunk a dolgok belsejébe. Nem tudjuk, hogy valami meghibásodott, aztán egyszerre csak meglátjuk. Akár egy kis szivárgásról, akár katasztrofális mértékű ömlésről van szó, ezzel remélhetőleg megelőzhető. Ideális esetben minden vízben lévő csővezetékről lehet adatunk."
A tenger alatti röntgendetektor jól teljesített a laboratóriumi teszteken, így hamarosan munkába állhat a sötét, hideg mélységekben is, a több százezer mérföldes hosszúságban futó csővezetékeken tartva figyelő szemét. Scoville így beszél erről: „Az egész egy nagy kaland. Olyan helyre megyünk, ahová nem jutunk el minden nap."
