A North Carolina State Universityn célul tűzték ki egy hajlítható, tekerhető, az eredeti formáját mindig visszanyerő antenna készítését. A legalkalmasabb anyagnak egy gallium és indium ötvözésével készített, szobahőmérsékleten folyékony fémet találták, amelyet egy polimer lapkába integráltak. A speciális fém legelőnyösebb tulajdonsága, hogy levegővel érintkezve a felületén oxidálódik, és nem folyik szét. Ez a külső burok viszont anyagával érintkezve ismét felszakad, így ha az antennát elvágják, akkor a vágóeszköz eltávolítása után ismét összeáll a vezető réteg.
A már elkészült antennák az 1910-1980 megahertzes tartományban sugároznak, teljesítmény mutatóik megegyezik a rézből készültekével. Mivel előállítási költségük magasabb a hagyományos antennákénál, egyelőre elsősorban katonai célú alkalmazásuk valószínű.
